Az ipolysági méregkeverőnő, Gyönyör Teréz kedvenc mérge, a nadragulyában és a csattanó maszlagban is megtalálható atropin sajátos felhasználási módját fejlesztették ki Haitin. Ha az amerikai mozifilmekből tanultakat félretéve hajlandóak vagyunk kicsit rugalmasabban, a vudu vallás fogalmai szerint gondolni a témára, akkor lényegében ki lehet mondani, hogy zombigyártásra használják, a hírhedt gömbhalméreggel egyetemben, és ez a machináció olyannyira bevett dolog, hogy a törvényalkotó szükségesnek érezte külön megtiltani az ország büntetőjogi kódexében.
Egész pontosan a haiti Btk. 246. paragrafusáról van szó, annak is a második és harmadik bekezdéséről. Az előbbi azt mondja ki, hogy mérgezés általi emberölési kísérletnek minősül, ha valaki olyan szert használ fel egy másik ember ellen, amely nem öli meg, de elhúzódó letargikus állapotba taszítja. A harmadik bekezdés pedig mindehhez azt teszi hozzá, hogy ha a letargikus állapot miatt az illetőt eltemetik, akkor a bűncselekmény – a tulajdonképpeni következményektől függetlenül – emberölésnek számít.
A szokatlan jogszabály történetét és kontextusát nagy alapossággal (és egyáltalán nem unalmasan) dolgozta fel pár éve Nicolas Boring, az amerikai kongresszus jogi könyvtáránál dolgozó nemzetközi jogi szakértő. Kiindulásképp nem jött rosszul neki, hogy a gyűjteményükben megvolt az 1883-as haiti Btk., sőt, azt digitalizálták is. Aki a saját szemével szeretné látni, itt ki is keresheti a kérdéses részt a 101. (a pdf oldalszámozása szerint az 567.) oldalon.
A törvénnyel kordában tartani igyekezett jelenség szívósságára utal, hogy ez a két különös bekezdés, ami eredetileg 1864-ben került bele, nem kopott ki a kódexből az idő múlásával. Ott vannak a Btk. 2011-es változatában is.
Mi teszi a zombit? Ebben a haiti értelmezésben nem az agyzabálás vagy a lassú, de kitartó tántorgás, hanem az, hogy a zombinak nincs saját akarata, személyisége, afféle élőhalott.
A vudu hitvilág szerint a varázslók, az úgynevezett bokorok képesek arra, hogy zombivá változtassák az embert. Ennek a lépései: halálra emlékeztető, letargikus, kómaszerű állapotot idéznek elő, ennek következtében az illetőt a gyanútlan családtagjai halottnak is nézik, eltemetik, ezután viszont a varázsló kiássa az áldozatát, és a szabad akarat nélküli lényt ő irányítja innentől kezdve.
A kómaszerű állapot előidézéséhez egy coupe poudre néven emlegetett, fehér porkeveréket használnak. Ahogy Mo Costandi neurobiológus, szabadúszó tudományos újságíró ismerteti egy cikkében: a nyolcvanas évek elején egy Wade Davis nevű antropológus, botanikus Haitira utazott, hogy megpróbálja azonosítani a coupe poudre összetevőit. Nyolc mintát gyűjtött be négy különféle régióból, elemezte őket, és többek között egy óriásvarangy és egy másik békaféle termelte méreganyagot azonosított, valamint azt a tetradotoxint, amit a híresen halálos japán ínyencség, a gömbhal rejt.
Davis arra jutott, hogy a zombigyártás második lépése egy következő, másféle méregkoktél beadása: ez tartalmazza egyebek mellett az atropint, ami a Haitin zombiuborka néven ismert növényben is megtalálható. Az alany ettől kerül a feltételezés szerint irányítható, tartósan dezorientált állapotba. (Hasonló állapot előidézésével kísérletezett egyébként Amerikában a sorozatgyilkos Jeffrey Dahmer is, akinek a viselt dolgait nemrég feldolgozta a Netflix. A sorozatról itt írtunk.)
Davis két könyvet is írt a felfedezéseiről, az elsőnek azt a The Serpent and the Rainbow címet (A kígyó és a szivárvány) adta, ami a legtöbbünknek Wes Craven 1988-as filmjének a címéből lehet ismerős.
Amúgy, ahogy Mo Costandi megjegyezte, Davis nem mindenkit győzött meg, voltak kritikusai. Az egyik ellenvetés például az volt, hogy a vizsgált coupe poudre mintákban lévő méreg túlságosan kis mennyiségű volt ahhoz, hogy bármiféle érdemi hatása legyen. Davis válasza erre lényegében az volt, hogy a varázslók próba-szerencse alapon kutyulhatták, néha eltalálták a mennyiséget, néha nem. Ha túltolták, az áldozat meghalt, ha túl keveset használtak belőle, nem hatott. Davis egyébként azt is állította, hogy a por csak az egyik kellék a zombivá változtatáshoz, az eredményhez mellette kell az is, hogy az áldozat higgyen a hatásában, a varázslatban. Hogy a szocializációja megalapozza ezt a hitet.
A zombigyártásról a Lancet tudományos folyóiratban is jelent meg cikk 1997-ben, Roland Littlewood és Chavannes Douyon három, állítólagosan zombivá változtatott emberről készített esettanulmányt. Természetesen észszerű magyarázatot találtak mindhárom esetre, az egyik férfinál például, aki saját magát zombiként azonosította, katatón skizofréniát diagnosztizáltak. Az eredményeik viszont annyiban kapcsolódtak Davis felfedezéseihez, hogy meginterjúvoltak a tanulmányukhoz két varázslót is, akik felismerték és azonosították a gömbhalat meg egy növényt a coupe poudre alkotóelemeiként.
A Lancetben megjelent cikk egy személyes közlésre hivatkozva azt említi, hogy az új zombiesetek számát helyi becslések évi közel ezerre teszik.
A tény, hogy a haiti Btk. külön kitér erre a praktikára, az amerikai popkultúrába úgy szivárgott át, mint egzotikus bizonyíték a zombik létezésére. A gyökerek az előző évszázad ‘20-as, ‘30-as éveiig nyúlnak vissza. Nicolas Boring cikke szerint William Buehler Seabrook népszerű és szenzációhajhász, Haitiről szóló útiregénye, a The Magic Island már hivatkozott ezzel a tartalommal a 246-os paragrafusra (amúgy véletlenül, tévedésből 249-esként). Innen vette át a dolgot – a téves számmal együtt – az 1932-es horrorklasszikus, a mi Lugosi Bélánkkal készült Fehér zombi, aminek a reklámkampányában, hirdetéseiben mutogatták az ominózus Btk.-részletet.