Az orvos, aki állati energiákkal gyógyította a nőket, néha orgazmust okozva nekik

2022. szeptember 04. – 08:15

Az orvos, aki állati energiákkal gyógyította a nőket, néha orgazmust okozva nekik
Mesmer egyik gyógyításának ábrázolása – Fotó: Wellcome Library

Másolás

Vágólapra másolva

A párizsiakat az állati mágnesesség láthatatlan folyadékával hülyítette be teljesen a 18. században egy német orvos, bizonyos Franz Anton Mesmer. Mesmer úgy tartotta, hogy az állati mágnesesség körbevesz minket, különösen az emberi idegsejtekben van jelen. Azt is állította, hogy meg tudja gyógyítani a betegségeket, ha egy mágnes segítségével manipulálja ezt a láthatatlan folyadékot a testben.

Elmélete, nem meglepően, már az 1780-as években sem tűnt túl valószínűnek, mégis óriási követőtábort szerzett vele magának.

Mesmer az orvoslást az elektromossággal és a mágnesességgel ötvöző karrierjét Ausztriában kezdte, innen aztán Párizsba menekült át. Páciensei többségükben jómódú nők voltak, akik egymás pletykáiból vagy a Mesmer metafizikai tehetségét hirdető hírlapokból bukkantak az orvosra. Bár Mesmer mindvégig hitt gyakorlatában, és követői is elfogadták, szakmabeli kortársai, például Benjamin Franklin vagy Joseph-Ignace Guillotin elég hamar kijelentették, hogy inkább placebóról van itt szó.

Fémpálcákkal a mágneses állatiságért

Mesmer a gazdagon berendezett szalonjában fogadta a vendégeket, ahol egy üvegszilánkokkal és vízzel teli vödör körül gyűltek össze. Az orvos elmélete szerint ez az „éltető állati mágneses folyadékot” volt hivatott koncentrálni. Mesmer úgy vélte, minden betegség oka egy és ugyanaz: az állati mágnesesség áramlásának elzáródása.

Az egészséges keringés helyreállítása érdekében az orvos és asszisztensei fémpálcákkal hadonásztak, és az emberek gyomrát nyomkodták. Az eljárás célja az volt, hogy a páciens újra egyensúlyba hozza állati-mágneses folyadékait. Mesmer azt állította, hogy így minden betegséget meg tud gyógyítani. A gyógyulásnak többféle fizikai jele volt: néhány beteg köhögni vagy görcsölni kezdett, mások katatónná váltak. Egyes nőknek pedig szimplán orgazmusuk lett.

Mesmer kortársai egészen érthető módon kuruzslásnak tekintették a folyamatot. John Adams diplomata egy bostoni tudósítónak arról számolt be, hogy a francia király szükségesnek érezte, hogy néhány orvost és akadémikust ráállítson Mesmer módszerének kivizsgálására. Ekkor jött be Mesmer történetébe Benjamin Franklin polihisztor-természettudós az Egyesült Államok franciaországi nagyköveteként, Antoine-Laruent Lavoisier vegyész pedig a Mesmert vizsgáló bizottság társelnökeként. Mellettük pedig nívós társaságként a bizottságba lépett a guillotine feltalálója, Joseph-Ignace Guillotin, illetve Jean-Sylvain Bailly csillagász is.

Teológusból az állati mágnesesség feltalálója

De mielőtt belemennénk Mesmer francia kalandjaiba, jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ki is volt ez a német orvos. Az életrajzából szerencsére sok minden maradt fenn. Magyarországon is járt, az 1900-as években a magyar orvosi lapok egymás után ontották a német orvosról szóló cikkeket.

Mesmer portréja egy 1900 köröli orvosi könyvből – Fotó: Universal History Archive / Getty Images
Mesmer portréja egy 1900 köröli orvosi könyvből – Fotó: Universal History Archive / Getty Images

Mesmer 1734-ben született a Baden-Württembergben lévő Iznangban. Teológiát tanult, majd tanulmányait félbehagyva a filozófiára nyergelt át, végül pedig 1759-ben a Bécsi Egyetem orvosi karán kötött ki, ahol 1766-ban végzett. Itt, mint az 1956-os Orvosi Hetilap írja,

„a bolygók befolyásáról (»De planetarum influxu«) disszertált. Nem kisebb ember, mint a monarchia egészségügyének és orvosi oktatásának reformátora, a valóban kitűnő klinikus van Swieten hagyta jóvá (ha ugyan elolvasta).”

Mesmer bizonyos körökben hamar nagy gondolkodóvá vált, egy évszázaddal később, 1856-ban Justinus Kerner orvos úgy hivatkozott rá, mint „Franz Anton Mesmer aus Schwaben, Entdecker des thierischen Magnetismus” (azaz a sváb Mesmer, az állati mágnesesség feltalálója).

Az egyetem elvégzése után Bécsben maradt, itt elvett egy gazdag nőt, és magánpraxist nyitott. Anyagi helyzete azt is lehetővé tette, hogy a zenét kedvelő Mesmer mecénásként is fellépjen az osztrák fővárosban – az ő házában tartották például az akkor 12 éves Mozart „Bastien és Bastienne” című daljátékának ősbemutatóját is.

A 27 tétel, amiből senki nem kért

„Akárhonnan vette is Mesmer az ötletet, kezében a mágnes már az első alkalommal ragyogó eredményhez vezetett: egy addig minden kezeléssel dacoló — a kórleírás alapján minden valószínűség szerint hysteriás — 28 éves hajadon gyógyult meg”

– Mesmer első gyógyítása egyből sikeres is lett Bécsben, ami után nekilátott tanai kidolgozásának: 27 tételben mutatta be az állati mágnesesség alapjait. Később ezt elküldte mindegyik tudományos akadémiának – ezek azonban a berlini kivételével nem válaszoltak neki, de finoman szólva a berlini sem nyilatkozott túl pozitívan Mesmer elméletéről.

A tételeiben Mesmer a már fentebb említett folyadékról elmélkedett, amely nemcsak az emberi testet, de a világegyetemet is kitölti. A magnetizmus lényegéről így írt: „egy, az egész világegyetemet átható, a tenger dagályához és apályához hasonlóan hullámzó folyadék összekapcsolja egymással az égitesteket”, amelyek ezzel együtt befolyásolják az élőlényeket. Mint fogalmazott: „Ez közvetlenül meggyógyítja az összes idegbetegségeket, közvetve pedig minden más betegséget is...”

Mesmer sztár lesz

1776-ban jelentek meg az első anonim, Mesmert éljenző írások, később pedig gigantikus méreteket öltött a róla szóló irodalom. 1817 és 1824 között 12 részes kötet jelent meg az állati magnetizmusról.

Attól kezdve, hogy Mesmer először fejtette ki eklektikus, de ebben a megfogalmazásban újnak tűnő elméletét, az új tan magával ragadta alkotóját. Teóriájába vetett valódi hite bizonyos mértékig sikereinek is magyarázata”

– írta róla az Orvosi Hetilap.

Bécsi orvosi gyakorlata rendkívül kiterjedt lett. Ezután aztán elhívták, hogy adja vissza egy akkortájt híres zongoraművésznek (és egyben a császárnő keresztgyermekének) a látását, Mesmer viszont kudarcot vallott. A bécsi orvosok kivetették maguk közül, összeütközésük olyan méreteket öltött, hogy 1778-ban végül el kellett hagynia Bécset.

Szatirikus ábrázolás Mesmer szeánszairól – Fotó: British Museum
Szatirikus ábrázolás Mesmer szeánszairól – Fotó: British Museum

Ezután került Párizsba, mert úgy gondolta, hogy egy „ilyen kaliberű felfedezést”, amelyet ő a mikroszkóppal egyenértékű vívmánynak tekintett, csak a franciák tudnak igazán értékelni. Nem tudták: a hivatalos orvosi körök itt is hűvösen fogadták. Ennek ellenére hamar nagy praxisra tett szert, páciensei között sok befolyásos ember volt. Mesmer viszont hivatalos elismerésre vágyott, folyamatosan kereste elméletével a francia orvosi kamarát. Ők pedig válaszukban Benjamin Franklin és kollégái bizottságát ajánlották a mezmerizmus vizsgálatára.

Placebo, semmi más

Az eredmények végül nem lettek jók. A bizottság tagjai persze alapból szkeptikusak voltak egy láthatatlan, megfoghatatlan, mindent átható állati mágneses folyadék létezésével szemben. Elektrométereikkel ellátogattak Mesmer egyik ülésére – ahol a tudomány nagyjai mérték a mérnivalót, míg a francia nők körülöttük élvezkedtek és katatonizáltak. A műszerek végül semmit sem mutattak.

„Semmi nem volt meghökkentőbb, mint ezeknek a görcsöknek a látványa. A betegek teljesen a mágneses erényt terjesztő személy kormányzása alatt álltak: hiába tűntek úgy, mintha mély álom állapotában lettek volna, [Mesmer] hangja, pillantása, jele felriasztotta őket.”

Franklinék innentől a mágneses erőben továbbra is kételkedtek, abban viszont teljesen biztosak voltak, hogy a betegek reakciója valódi. Végül placebohatásra gyanakodtak: Mesmer biztatására ők maguk is tartottak mágneses szeánszot a betegeknek, ám a nőkön akkor is jelentkeztek a reakciók, ha Franklinék valójában nem csinálták, amire Mesmer kérte őket. Franklinék végül úgy látták, itt egyedül a páciensek hite hat a testükre, ami bizonyos mértékben gyógyulást is nyújt nekik.

A bizottság ezután publikálta jelentését, amit azonnal lefordítottak angolra is. John Adams a mezmerizmus vizsgálatáról úgy fogalmazott: a bizottság tagjai „mindannyian tehetséges emberek, és mesteri jelentést tettek közzé, ami nagyon világosan megmutatja, hogy ez a mágnesesség soha nem működhetett. Ennek okai egyszerűek – mert nem létezik.”

Franz Anton Mesmer megbűnhődik sarlatánsága miatt egy korabeli szatirikus rajzon – Fotó: Apic / Getty Images
Franz Anton Mesmer megbűnhődik sarlatánsága miatt egy korabeli szatirikus rajzon – Fotó: Apic / Getty Images

Mesmernek ezután Párizsból is menekülnie kellett, felkapott, amennyi pénzt csak tudott, és Londonba költözött. Itt sem tudott boldogulni, Olaszországba menekült, majd 68 évesen kérvényt írt Svájcnak, hogy legalább nevezzék ki akármilyen városba kórházi orvosnak.

Svájc elutasította Mesmer kérvényét. Az orvos ezután még 14 éven át tengődött nyomorban, városról városra járt. 82 éves korában halt meg, amikor a mezmerizmus már senkit nem foglalkoztatott. A bizottság által publikált, Mesmerre vonatkozó döntésről kreált párizsi gúnydal viszont még akkor is élt tovább:

„Le magnétisme est aux abois,
La Faculté, 1‘Académie
L'orit condamné tout d'une voix,
Et mérne couvert d'infamie.
Aprés ce jugement, bien sage et bien legal.
Si quelque esprit original Persiste encore dans son délire,
TI sera permis de lui dire:
Crois au magnétisme . . . animal!”

vagy szabadfordításunkban:

„A mágnesesség mattot kapott,
A tudós Akadémia
Nem osztott most neki lapot,
S csak szégyent érdemel ki a
Bölcs és törvényes döntésnek fordít hátat,
Ép elmét még csak nem is láttat,
És inkább delirálva várja az orvost,
Menj, és mordulj te is rá most:
Higgy a mágnesességben... te állat!”

Források:

Kövess minket Facebookon is!