2022. július 7. – 05:05
frissítve
Vannak dolgok, amelyeket nem értünk. Régen ezekből sokkal több volt, de ahogy az emberiség fejlődik, úgy válik egyre tisztábbá, hogy is működik a világ. Valahogy azonban be kellett tömni a lyukakat a tudásunkban, amire évezredekig főként a vallást, az elmúlt néhány évszázadban pedig a jelentősen rugalmasabb tudományt használjuk.
Ebből a rugalmasságból adódik például, hogy átértékeltük az úgynevezett sötét középkort, és rájöttünk, hogy valószínűleg nem csak sárban dagonyázó, koszos, büdös emberek lófráltak Európában, és a tudományos színfalak mögött úgy tűnik, hogy épp egy másik korszak rehabilitációja is zajlik. Kicsit kevésbé megfogható, mint a i. sz. 5–9. század, ami talán a nevében is látható: a „Legunalmasabb egymilliárdról” (Boring Billion) van szó. Ez nagyjából az i. e. 1,8 milliárd–750 millió közötti időszakot foglalja magában, amiről sokáig azt lehetett tudni, hogy gyakorlatilag semmi érdekes nem történt ezalatt.
A vulkánok szunnyadtak, a szuperkontinens nagyjából egyben maradt, az eukarióták pedig még a sejtszervecskéiket próbálgatták, nem is álmodtak a világ meghódításáról. Kicsit melegebb volt, mint most, a levegőben kevesebb, az óceánokban pedig szinte egyáltalán nem volt oxigén.
„A Föld történelme során még soha nem történt ilyen kevés ilyen sokáig ilyen sok mindennel”
– költötte át Roger Buick, a Washington Egyetem kutatója Winston Churchill híres mondatát a mezoproterozoikumról (i. e. 1,6 milliárd–1 milliárd) készült, 1994-es tanulmányában. Martin Brasier paleontológus ezen felbátorodva aggatta a Legunalmasabb egymilliárd becenevet az időszakra.
A Pekingi Egyetem kutatói 2021-ben arra jutottak, hogy a stagnálás mögött részben az állhat, hogy nem keletkeztek új hegyek. A természetes kopás során olyan anyagok válnak ki a hegyekből, amik fontosak voltak az élet kialakulásához (például foszfor), de mivel egymilliárd évig nem sok mozgás történt, az élőlényeknek esélyük se volt sokasodni.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy megállt az élet. A Legunalmasabb egymilliárd elején megjelentek az eukarióták, az ezekből felépülő növények 1,6 milliárd éve váltak el az állatoktól és gombáktól, ez a két csoport pedig 1,5 milliárd éve lépett külön utakra.
A Tasmániai Egyetem kutatói szerint ez a táplálékhiányos időszak vezetett ahhoz, hogy egyszer csak berobbant az élet a Földön. Az eukarióták több száz millió éven át éltek így, ezért kénytelenek voltak alkalmazkodni.
Valószínűleg többször is megpróbáltak virágozni. Az elmúlt évek kutatásai alapján azonban úgy tűnik, hogy igenis növekedett néha az oxigénszint (ami az élet jele) a fingszagú, kénes óceánok korában, de ezek a kísérletek sikertelenek voltak. A mai hínárhoz hasonló algák is egyre nagyobbak lettek, ami szintén segíthette az oxigénszint emelkedését.
Aztán 700 millió évvel ezelőtt a lemezek mozgásba lendültek, hegyek jöttek és mentek, a gleccserek gyakorlatilag talicskázták a lekoptatott sziklát a vizekhez, beütött egy klímaváltozás, és ez pont elég volt az egymilliárd szűk esztendőhöz szokott élővilág számára, hogy szaporodjanak, sokasodjanak.
E friss eredmények fényében úgy tűnik, hogy a Legunalmasabb egymilliárd talán nem is volt olyan statikus, mint ahogy eddig gondoltuk. Talán érdemes lehet úgy gondolni rá, mint az építkezés előtti bevásárlásra. Az nem olyan izgalmas, ahogy a telken megjelenik a faanyag, egy kupac cement meg néhány festékesbödön, de amint ezek az alapvető dolgok megvannak, beindul az építkezés, ami viszont már elég látványos.