A világ legízléstelenebb vígjátéksorozatát egy epizód után lőtték le

2022. június 21. – 05:07

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

1990-ben a brit BSB Galaxy műholdas tévécsatorna bemutatta a Heil Honey, I’m Home (kb. Heil, szívem, hazajöttem!) című vígjátéksorozat első részét. A nézettség nem volt éppen elsöprő, a fogadtatás annál inkább – a már leforgatott további 7 epizódot sosem adták le, a 16 részesre tervezett első évad munkálatait leállították. A sorozat témája elég merész volt: a Hitler házaspár fiktív életét követte klasszikus, alánevetős szitkom formájában. Hitlerék a sztori szerint egy zsidó házaspár, Goldsteinék szomszédjában laktak, akikkel mindenféle vicces konfliktusba kerültek.

Vajon mivel érdemelte ki a népharagot és az egy rész utáni elkaszálást a sorozat? A téma önmagában még nem feltétlenül válasz erre: a nácikkal vagy személyesen Hitlerrel sok film és sorozat viccelődött már eddigre. Elég csak Chaplin klasszikusára, a Diktátorra gondolni, vagy éppen a Mel Brooks-féle Producerekre, amiben konkrétan horogkereszt alakzatba rendeződött táncosok masíroznak, és éneklik, hogy „Springtime for Hitler and Germany / Deutschland is happy and gay”. Vagy ott van a Hallo, hallo című, szintén brit sorozat, ami a Heil Honey bemutatójakor éppen a hatodik és hetedik évada között tartott, a BBC-n, vagyis a brit közszolgálati adón futott, és vastagon volt benne viccelődés a nácikkal, Hitlerrel vagy éppen a Gestapóval.

Mielőtt továbbmegyünk, nézzük is meg eredetiben az egyetlen adásba került epizódot, ami egyébként 1938-ban játszódik, Chamberlain brit miniszterelnök látogatásáról és a Csehszlovákiát felosztó müncheni egyezmény aláírásáról szól, illetve arról, hogy Hitler le tudja-e itatni Goldsteinéket, hogy ne legyenek útban a diplomáciai találkozón:


Na, okosabbak lettünk? Tényleg olyan szuperízléstelen? Vagy csak megemelkedett az ingerküszöb azóta? Nos, a teljes sztori kicsit másról szól.

A British Satellite Broadcatsting (BSB) műholdas tévé 1990 tavaszán indult Angliában, öt csatornával: volt hír-, sport-, zene- és mozicsatorna a kínálatban, illetve a mindenféle általános szórakoztató tartalommal futó Galaxy. A hagyományosan erős brit tévés piacon akkoriban különösen erős volt a konkurenciaharc, a BBC és az ITV mellett frissen indult a Sky csatornacsalád; és fénykorukat élték a több ezer részes, legendás szappanoperák, mint az Eastenders vagy a Coronation Street. Kellett valami, amitől az emberek odafigyelnek az új csatorna kínálatára, és egy kis botrány tökéletes módszenek tűnt.

A Heil Honey atyja, ötletgazdája és írója Geoff Atkinson volt, aki egyébként csak névrokona Rowan Atkinsonnak (aki éppen a Heil Honey évében, 1990-ben mutatkozott be ikonikus szerepében, Mr. Beanként a BBC-n). Atkinson a kísérletező kedvéről ismert humorista-író volt, a legismertebb munkája a Spitting Images című politikai szatirikus bábsorozat, de a Punch humormagazinnál együtt dolgozott például a Galaxis útikalauz stopposoknak-regénysorozat szerzőjével, Douglas Adamsszel is. A Heil Honey-t alapvetően nem a nácik vagy Hitler, hanem az ötvenes évek amerikai végjátéksorozatai paródiájának szánta: az onnan ismerős kulisszák és szituációk közé dobta be főhőseit, Adolf Hitler és Eva Braun végtelenül bugyutára vett verzióját, illetve a szomszéd zsidó házaspárt. Még az akcentusok is ezt mutatták: Hitlerék nem a jellegzetes német akcentussal beszélték az angolt, hanem az amerikai keleti partival.

Bár az alapszituációba kódolva volt, hogy lesz némi botrány körülötte, az utólagos visszaemlékezések szerint a stáb (ami Atkinson elmondása szerint nagyjából háromnegyed részben zsidókból állt) egyáltalán nem érezte, hogy túlmenne bármilyen határon, sőt, úgy gondolták, csak nevetségessé teszik Hitleréket azzal, hogy ilyen helyzetben mutatják be őket. Márpedig a stábnak volt tapasztalata megosztó művekkel: a zsidó szomszédot, Arny Goldsteint játszó Gareth Marks például szerepelt az akkoriban egészen botrányosnak számító Jézus Krisztus szupersztár színpadi verziójában, a feleségét, Rosa Goldsteint alakító Caroline Gruber pedig egy olyan színdarabban, aminek konkrétan lefújták a bemutatóját, mert már a premier előtt antiszemitának bélyegezték.

Forrás: IMDb
Forrás: IMDb

Ilyen előzmények után ment adásba az első rész, 1990. szeptember 30-án, vasárnap este fél tíztől. Egy aránylag frissen indult, előfizetéses és amúgy sem túl sok helyen elérhető csatornán ez az időpont nem kecsegtetett óriási nézettséggel, és bár hivatalos adatok nincsenek, az utólagos becslések legfeljebb néhány ezerre tették a nézők számát. A média és a zsidó szervezetek felháborodása viszont borítékolható volt; sőt, az valójában már május, a sorozat bejelentése és a forgatás indulása óta folyamatosan és rejtve is zajlott. A sorozat hamar meg is kapta a „világ legízléstelenebb szitkomja” bélyeget, a BSB pedig Atkinson nyakába ültetett egy Hollywoodból hozott forgatókönyvírót, hogy ügyeljen a viccek botránymentességére. De erre már nem volt szükség: mivel ekkor már a finisben voltak a BSB és a Sky összeolvadásáról folyó tárgyalások, a sorozatot inkább levették a műsorról a biztonság kedvéért. Az üzlet november elején meg is született, és a Sky azzal a lendülettel megszüntette az egész Galaxy csatornát, mert a hazai gyártású szórakoztató műsorok helyett az amerikai importban látta a jövőt.

A leforgatott, de adásba sosem került hét Heil Honey-epizód sorsa azóta is ismeretlen, és arról sem lehet sokat tudni, hogy mi lett volna a sztorijuk. Atkinson elmondása szerint volt egy rész, ami arról szólt, hogy Hitler megpróbál felszerelni egy polcot a falra, de folyton megzavarják, illetve a szereposztások szerint feltűnt a későbbi epizódokban Sztálin, a holokauszt kitervelőjeként ismert Reinhard Heidrich, sőt, még karácsonyi különkiadás is volt tervben Hermann Göring szerepeltetésével.

(BBC Culture, Entertainment Weekly, Forward)





Támogasd a Telexet! Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogatom