2022. június 13. – 04:46
frissítve
Sokféle különös és különösen szerencsétlen haláleset történetét őrizték meg a történelemkönyvek, de ami Hans Steiningerrel történt, az a maga banalitásában mindenképp a lista élmezőnyébe kívánkozik: halálát a saját szakálla okozta.
Steininger a 16. században volt az akkoriban a Bajor Hercegséghez tartozó Braunau am Inn polgármestere. A ma 17 ezer fős osztrák település a 20. században Adolf Hitler szülővárosaként híresült el, de Steininger és legendás szakálla, na meg az amiatt bekövetkezett halála emlékét is a mai napig őrzik, minden bizonnyal nagyobb lelkesedéssel, mint a későbbi német diktátorét.
A népszerű vezetőnek tartott Steiningernek különös ismertetőjegye volt, hogy földig érő szakállat hordott az állán – illetve a zsebében is, mert egy ilyen tekintélyes méretű arcszőrzet nem lengedezhet csak úgy a szélben, ha a viselőjének épp mennie kell valahova. Ezt az elővigyázatosságot utólag épp az elmaradása miatt történt tragédia igazolta.
Steininger végzetes balesete 1567. szeptember 28-án következett be. Aznap éjjel tűz ütött ki Braunau am Innben, és természetesen a polgármester is a helyszínre sietett – a szakállát azonban ezúttal nem dugta a zsebébe. A nagy felfordulás közepette, jó vezetőhöz híven, megpróbálta csillapítani a kedélyeket, amit egy lépcső tetejéről gondolt abszolválni. Ekkor azonban rálépett a szabadon hagyott szakállára, megbotlott a tekintélyes szőrzetben, és a lépcsőről leesve kitörte a nyakát.
Steininger emlékét ma többek között egy halála után állított dombormű őrzi a Braunau am Innben található Szent István-plébániatemplom oldalán, illetve egy festett ablak a templomon belül (ezek láthatók a cikk eleji képen). De a város az emlékművökön túl is igyekszik kiaknázni a néhai polgármester személyében rejlő idegenforgalmi potenciált, például egy nagyszakállú Steininger-hasonmás által vezetett városi körúttal. De maga a fatális szakáll is a mai napig megtekinthető: Steininger temetése előtt levágták, konzerválták, majd hagyományőrző célzattal kiállították. Ma a Herzogsburg Körzeti Múzeumban őrzik, bő 450 év elteltével is a maga sértetlen pompájában:
