Valamikor a hetvenes években a legendás zenész, Eric Clapton, megkérte a kedvenc londoni étterme tulaját, hogy az egyik gitárját akasszák ki a törzshelye fölé a falra, ezzel jelezve, hogy az Clapton asztala. Ha valaki oda ül, egyrészt vegye megtiszteltetésnek, másrészt tudjon róla, hogy ha netán feltűnik Clapton vacsora közben, neki máshová kell ülnie. A dolog annyira bejött, hogy pár hét múlva jelentkezett Pete Townshend, a nem kevésbé legendás The Who gitárosa, hogy ő is ebbe az étterembe jár, és szintén szeretne egy saját asztalt, tessék, itt a gitár. A legenda szerint így kezdődött a Hard Rock Cafe étteremhálózat világhódító útja, és ma ott tart, hogy 180 étterem, 24 hotel és 11 kaszinó tartozik a láncba, 74 országban van jelen, és a fő vonzereje, hogy a világ legnagyobb rocktörténeti relikviagyűjteményének kiállításaként is üzemel, megközelítőleg 90 ezer ereklyével.
Szó se róla, elég menő dolog úgy enni a hamburgert, hogy az ember, mondjuk, Jimi Hendrix gitárjával, Freddie Mercury bőrdzsekijével, vagy John Lennon valamelyik kézzel írt Beatles-dalszöveg-jegyzetével tartózkodik egy légtérben. (Annyira, hogy egyébként az alapötletből később született egy mozis ereklyékre specializálódó verzió is, a Planet Hollywood.)
Étterem létükre annyira sikerült elvonatkoztatniuk a kajától, hogy a bevételük közel fele nem is az étel-ital, hanem az ikonikus Hard Rock Cafe-pólók és egyéb ajándéktárgyak értékesítéséből származik. Ha belegondolunk, ez azért óriási mutatvány: egy szupersikeres étteremlánc, ami nem a kajával vonzza a vendégeket, és nem is azzal keresi a pénzt. De nem is ez a legérdekesebb a Hard Rock Cafe körül, hanem az a kevéssé közismert tény, hogy
a tulajdonosa egy amerikai őslakos közösség, a floridai szeminolok törzse.
Amerikában indiánnak lenni Kolumbusz partra szállása után vagy fél évezredig nem volt túl szívderítő sors, és igazából nagy átlagban még ma sem az, kivéve néhány szerencsés törzset. Történt ugyanis, hogy 1988-ban, évtizedes pereskedés és jogi hercehurca után megszületett az Indian Gaming Regulatory Act nevű szövetségi törvény, ami engedélyezte az indián rezervátumokban a szerencsejátékot (pontosabban az indiánok önrendelkezési jogára hivatkozva megtiltotta az államoknak, hogy megtagadják az indiánoktól a kaszinóüzemeltetést). Mivel a kaszinók Amerika 50 államából csak kettőben, Nevadában és Louisianában teljesen legálisak, az igény viszont elég nagy rájuk, a nagyvárosokhoz közeli, aránylag jó közlekedési adottságokkal bíró rezervátumok ezzel megütötték a jackpotot – az indián kaszinók biznisze hamarosan évi 30 milliárd dollárosra nőtt. (Erről itt írtunk bővebben.)
A floridai szeminol törzs az elsők között csapott le a szerencsejáték-bizniszre, már 1975-ben elkezdtek bingótermeket üzemeltetni, majd kaszinókra váltottak, és mivel ezt sokáig gyakorlatilag konkurencia nélkül csinálták a bő húszmilliós, és Amerika egyik legnagyobb turistaforgalmát lebonyolító államában, piszkosul meggazdagodtak. A törvény azt írja, hogy a szerencsejátékból befolyó nyereséget „törzsi gazdaságfejlesztésre” kell fordítani, ami elég rugalmasan értelmezhető, de az alapvető irányt azért kijelöli: be kell fektetni, terjeszkedni. Ennek a terjeszkedésnek volt a része, amikor 2006-ban a szeminol törzs 965 millió dollárért (ez mai áron megközelítőleg 1,4 milliárdot jelent, forintban 511 milliárdot) felvásárolta az időközben eladóvá vált Hard Rock Cafe-hálózatot. Csillagászatinak tűnik az ár, de valójában egész jutányos volt, tekintve, hogy ezért egy szupererős márkanevet, 124 éttermet, négy hotelt és két kaszinót kapott a törzs, amelynek egyébként már akkoriban is egymilliárd dollár felett volt az éves bevétele a szerencsejátékból – tíz évvel később pedig csak a Hard Rock Cafe brandből évi 5 milliárd.
A biznisz pedig azóta is hasít, a Hard Rock Cafe népszerűbb, mint valaha (illetve ez nem pontos, a cég presztízse most éppen jókora zuhanórepülésbe kezdett, miután nem hajlandó kivonulni Oroszországból). A rockzenei relikviákat ma már inkább árveréseken szerzik be, de továbbra is elég sok a felajánlás kisebb-nagyobb sztároktól és gyűjtőktől.
A szeminol törzs pedig a világ egyik leggazdagabb közössége, az összvagyonukat 12 milliárd dollárra becsülik. A törzsnek hivatalosan bő 4000 tagja van, a bekerüléshez azt kell bizonyítania az embernek, hogy legalább negyedrészben szeminol vér csörgedezik az ereiben – azaz praktikusan az egyik nagyszülője tősgyökeres indián volt. Márpedig ide tartozni elég jó biznisz: minden tagnak életjáradékot fizet a törzs, kétheti rendszerességgel, kb. 5000 dollárt (1,8 millió forint). A gyerekek 18. születésnapjáig egy alapban gyűlik ez a pénz, ehhez a szüleik sem férhetnek hozzá – vagyis minden szeminol fiatal a nagykorúsága elérésekor dollármilliomos, és részben az övé a világ legmenőbb étteremhálózata, plusz a rocktörténelem 90 ezer egyedi darabja.