A háborús hőssé váló kanca, ami kétszer is megkapta a Bíbor Szív kitüntetést

2022. május 30. – 05:00

A háborús hőssé váló kanca, ami kétszer is megkapta a Bíbor Szív kitüntetést
Fotó: Randolph Pate Collection / Marine Corps Archives & Special Collections

Másolás

Vágólapra másolva

Az amerikai háborús filmek visszatérő eleme, hogy a háborúban, ellenséges fegyvertől megsérült vagy a harcokban életüket vesztő katonák rokonai átveszik a Bíbor Szív kitüntetést. Ez egy sebesülési érdemérem, ebből kifolyólag viszonylag sokan megkapták, a National Geographic összesítése szerint csak a második világháború alatt és után 1 millió katona kapta meg, összesen pedig már majdnem kétmilliószor ítélték oda.

A kétmillió között feljegyzések szerint legalább két állat is van, Stubby, az első világháborúban szolgáló, a háborúban a jobb mellső mancsát elvesztő Boston terrier, illetve a koreai háborúban törzsőrmesteri rangig jutó ló, Reckless (Vakmerő), amely ráadásul két Bíbor Szívet is kapott.

A háború hőse

A koreai háború a Dél- és Észak-Korea közötti, 1950. június 25-től 1953. július 27-ig tartó háború volt, amibe északi oldalon Kína (a Szovjetunió támogatásával), délen pedig az Egyesült Államok által vezetett ENSZ erők csatlakoztak be – így került a koreai háborúba egy amerikai ló, amely valójában nem is volt amerikai, csak mellettük szolgált.

Recklesst ugyanis 250 dollárért vette meg egy katona egy szöuli lóversenypályán egy fiatal koreai fiútól, akinek a pénzre azért volt szüksége, hogy műlábat vehessen a nővérének. A lovat megvásárló tengerészgyalogosnak egy teherszállító állat kellett, amely olyan terepen is elvitte a 11 kilós tüzérségi lövedékeket, ahol a teherautók szóba sem jöhettek, így erre is képezték ki az eredetileg versenyzésre tenyésztett kancát. Az állat a kiképzés közben viszont lényegében szabadon járt-kelt a katonák táborában, és a legenda szerint lényegében bármit elfogyasztott, a rántottától és sörtől kezdve a kólán és kávén át mintegy 30 dollár értékű pókerzsetonig vagy épp sapkákig és pokrócokig.

Hogy ezeknek köszönhetően-e, de megkedvelték a katonák, bár az valószínűleg fontosabb volt számukra, hogy az állat a harcok közben rengeteg sebesült kimentésében segédkezett, szinte megállás nélkül hordta az ellátmányt és a töltényeket az előretolt helyőrségekre, és az útvonalakat egyetlen oda-vissza túra alatt kiválóan megtanulta, így gyakran még kísérő sem kellett neki, teljesen egyedül tette a dolgát a frontvonal mögött.

A kanca katonai szolgálatának csúcsa 1953 márciusában, a Vegas helyőrségért vívott csatában jött el, amikor egyetlen nap alatt 51 sikeres küldetést hajtott végre úgy, hogy ráadásul több különböző célpontba kellett eljuttatnia az utánpótlást.

Fotó: Andrew Clark Greer / Wikimedia Commons; Randolph Pate Collection / Marine Corps Archives & Special Collections Fotó: Andrew Clark Greer / Wikimedia Commons; Randolph Pate Collection / Marine Corps Archives & Special Collections
Fotó: Andrew Clark Greer / Wikimedia Commons; Randolph Pate Collection / Marine Corps Archives & Special Collections

Ez az ötnapos ütközet egyébként a koreai háború egyik legnagyobb csatája volt. Katonák beszámolója szerint a harcok akkora robajt eredményeztek, mintha „húsz tornádó pusztított volna” egyszerre. A feljegyzések szerint percenként 500 aknavető- és tüzérségi lövedék csapódott be azon a hegyoldalon, amelyen az amerikai tengerészgyalogosok igyekeztek visszaverni a kínai támadást. Annyi lövedéket lőttek ki, hogy a radarképernyőkön csak egy hatalmas, használhatatlan foltot lehetett látni, és a két fél által indított lövedékek gyakran a levegőben egymásnak ütköztek. Az öt napig tartó harcokban 1000 amerikai és 2000 kínai katona halt meg.

Ilyen körülmények között a legtöbb ló fejvesztve rohanna a hangoktól ellentétes irányba, Reckless viszont fáradhatatlanul tette a dolgát, 56 km-en át cipelte a lőszereket a mély talajú rizsföldeken és az akár 45 fokos emelkedőkön, nagyjából 4 tonnányi lőszert célba juttatva. Egy alkalommal a repeszek ellen védő mellényekkel borították, így, a saját testével védve kísért fel négy tengerészgyalogost a hegyre. A ló egyébként a tüzérségi utánpótlást cipelve kapta meg a magyarul vakmerőt jelentő nevét: a lőszer egy részét ugyanis úgynevezett hátrasiklás nélküli lövegekhez vagy angolul recoilless rifle-ökhöz vitte. Ezeket a katonák recoilless helyett recklessnek nevezték a hasonló hangzás és a meglehetősen veszélyes kezelés miatt, innen jött a ló neve is.

Mivel nem minden bevetésre kapott magára repeszektől védő ruházatot, két sérülést is elszenvedett – ezért kapott a háború után végül két Bíbor Szívet is. Eközben, 1954. április 10-én ráadásul őrmesteri rangra is emelték, a tengerészgyalogság történetében első állatként.

Nem lett a háborús propaganda hőse

A kinevezés után pár nappal hosszabb anyag jelent meg Reckless törzsőrmester hősi tetteiről a Saturday Evening Postban, ez pedig egyből szupersztár státuszba lőtte az állatot, amelyet hazakövetelt a közvélemény a többi sérült tengerészgyalogoshoz hasonlóan.

Csakhogy a hadsereg először attól tartott, hogy pazarlásnak vagy üres PR-akciónak tartják majd a ló „hazaszállítását” (soha nem volt ugye amerikai, csak az amerikai sereg hőse lett), ezért végül nem is ők, hanem a sztárságot hozó cikket jegyző Andrew Geer fizette az 1200 dolláros utat – Geer civilben forgatókönyvíró volt, két filmet is jegyez, innen volt pénze a műveletre.

Reckless Amerikába érkezése, a tengerészgyalogos-bálon történt torta- és csokorevése, a támaszpontra kerülése és az egyik utódja – Fotó: Randolph Pate Collection / Marine Corps Archives & Special Collections Reckless Amerikába érkezése, a tengerészgyalogos-bálon történt torta- és csokorevése, a támaszpontra kerülése és az egyik utódja – Fotó: Randolph Pate Collection / Marine Corps Archives & Special Collections
Reckless Amerikába érkezése, a tengerészgyalogos-bálon történt torta- és csokorevése, a támaszpontra kerülése és az egyik utódja – Fotó: Randolph Pate Collection / Marine Corps Archives & Special Collections Reckless Amerikába érkezése, a tengerészgyalogos-bálon történt torta- és csokorevése, a támaszpontra kerülése és az egyik utódja – Fotó: Randolph Pate Collection / Marine Corps Archives & Special Collections
Reckless Amerikába érkezése, a tengerészgyalogos-bálon történt torta- és csokorevése, a támaszpontra kerülése és az egyik utódja – Fotó: Randolph Pate Collection / Marine Corps Archives & Special Collections

Reckless 1954 novemberében érkezett meg az Egyesült Államokba, ahol egy kaliforniai katonai bázisra került, és 1968-as elpusztulásáig négy utódot is ellett. Eközben valóságos sztárként kezelték, bár a kezdet nem volt zökkenőmentes. A mezőgazdasági minisztérium ugyanis csak alapos orvosi vizsgálatok után engedte volna be az országba a háborús hős lovat, amely így lekéste volna a tengerészgyalogosok bálját, amelyen ő lett volna a díszvendég. Végül a hadsereg közbenjárása kellett, hogy időben odaérjen, a bálon pedig egyből emlékezeteset alkotott, ugyanis mindkét tortába beleevett, majd az asztalra helyezett csokrokat is megdézsmálta.

A bál után viszont a tengerészgyalogság kínosan ügyelt arra, hogy ne legyen egy erőltetett reklámarc az állatból, így az őrületes PR-események sora is elkerülte a kancát. Az erre utaló fennmaradt képek még mind Koreában készültek, ahol inkább a katonák bajtársi összetartása, semmint a reklámfogás hangulata árad a képekről – még az ott szolgáló amerikai katonai egységek között rendezett amerikaifoci-meccsen is jutott neki szerep.

A törzsőrmesteri rangot már a kaliforniai támaszponton kapta meg A History cikke szerint több újságban is címlapsztori volt, amikor elpusztult, és végül teljes katonai tiszteletadás mellett temették el. Az eredetileg versenylónak született, végül háborús hőssé váló kanca emlékét az amerikai lovassport Mekkájában, a Kentucky állambeli Lexingtonban, a híres kentuckyi derbi helyszínén őrzi egy lovasszobor – közvetlenül a világhírű versenyló, Secretariat, illetve a sokak által a világ legjobb versenylovának tartott Man o' War szobrai mellett.

Forrás: History | CNN

Támogasd a Telexet! Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogatom