2022. május 17. – 05:00
1970 nyarán, a Fletcher-szigeten, egy Mario Escamilla nevű illető máig tisztázatlan körülmények között lelőtte a kollégáját, bizonyos Benny Lightsey-t. Normális esetben ilyenkor az történik, hogy a rendőrség elkapja és őrizetbe veszi a tettest, aztán bíróság elé állítják, ott pedig vagy felmentik, vagy kap valamilyen büntetést. Ez az eset azonban abszolút nem volt normális, a Fletcher-sziget ugyanis valójában nem egy sziget, hanem egy úszó jégtábla, ami a haláleset idején az Északi-sark közelében, nemzetközi vizeken sodródott. Emiatt pedig a jog egyik fontos területén, a juriszdikció, avagy joghatóság kérdésében az ügy egy fekete lyukba pottyant.
A joghatóság kicsit leegyszerűsítve annyit tesz, hogy melyik ország jogrendszerében kell értelmezni egy esetet, milyen bíróság jogosult dönteni az ügyben. Ez általában egyértelmű: annak az országnak a joghatósága érvényesül, ahol történt az adott eset. A Fletcher-jégsziget azonban a nyílt óceánon úszott éppen, amikor elsült a fegyver, minden ország felségvizeitől távol. Az ilyen esetek nagy részére megoldást ad a nemzetközi tengerészeti jog: ha egy hajó fedélzetén történik bűnügy, meg kell nézni, milyen zászló alatt hajózik, és meg is van a joghatóság. De itt ez sem működött, hiszen egy óriási, sodródó jégtábláról volt szó (ami azóta egyébként el is olvadt, 1983 nyara óta nem látták).
De mi is történt a Fletcher-szigeten?
A nagyjából 60 négyzetkilométeres (ez a legnagyobb, külső budapesti kerületek nagyságrendje) jégtáblán 1952-ben húzott fel egy állandó kutatóállomást az amerikai légierő. Nagyjából húsz technikus és kutató dolgozott itt, leginkább meteorológusok és oceanográfusok, akik időjárási jelenségeket és a tengeráramlatokat vizsgálták. Elég mostoha körülmények között: amerre a jégtábla sodródott, télen a mínusz 50 fokos hideg, és a 150-200 kilométeres széllel tomboló viharok sem voltak ritkák. Mindezt tetézte az éjszakák és nappalok torzulása: történetünk idején éppen július volt, a három hónapig tartó nappali világosság ideje.
A jégszigetre csak ősszel és tavasszal lehetett kisrepülővel le- és felszállni, ha az időjárás épp engedte, a műholdas kommunikáció pedig hol működött, hol nem, de inkább nem (ne feledjük, 50 évvel ezelőtti technológiáról beszélünk, messze túl a sarkkörön, szó szerint a világ végén). Összefoglalva: tökéletes környezet volt ahhoz, hogy az ember totálisan becsavarodjon.
Az elektrotechnikusként dolgozó Mario Escamilla ezt úgy-ahogy megúszta, de az egyik kollégája, Donald Leavitt elég mélyre süllyedt az alkoholizmusban, a későbbi beszámolók szerint részegen előszeretettel kötözködött a legénység többi tagjával, és a mondandója nyomatékosítása végett egy húsvágó bárddal hadonászott vitás esetekben. Ezek után nem csoda, hogy amikor Escamilla észrevette, hogy valaki lenyúlta a féltve őrzött mazsolaborát, Leavittre gyanakodott, és a biztonság kedvéért magával vitt egy puskát is amikor elindult visszakérni. Este 11 volt, ragyogó napsütés. Escamilla pedig nem tudta, hogy a csőre töltött puska egyébként hibás, és bármikor elsülhet.
Leavittet egy meteorológussal, Benny Lightsey-vel iszogatva találta meg Escamilla, és az „iszogatva” itt egy erős eufemizmus arra, hogy sarkvidéki mércével mérve is teljesen készek voltak. Utólag a halottkém 0,26 ezrelékes véralkoholszintet mért Lightsey-nél, ami normál esetben az öntudatlanság-közeli részegség állapotát jelenti. Azt, hogy pontosan mi történt, máig homály fedi, mindenesetre a puska elsült, Lightsey-t közelről mellkason találta a lövés, esélye sem volt a túlélésre, percek alatt elvérzett.
És itt tévedünk be a jogi útvesztőbe
A bázist a jégszigeten az amerikai légierő üzemeltette, de Escamilla civil volt, nem lehetett hadbíróság elé állítani. A legközelebbi szárazföld kanadai terület volt, de a Fletcher-jégsziget messze a felségvizeken túl járt, mellesleg pedig a kanadaiaknak eszük ágában nem volt belekeveredni az ügybe. Nem úgy az amerikaiak, elvégre az áldozat és a tettes is amerikai állampolgár volt. Így hát fogták szépen a nemzetközi jogot, és elegánsan félretették. A US Marshals négy ügynöke elrepült a helyszínre, őrizetbe vették Escamillát, hazavitték, és szövetségi bíróság elé állították Virginia államban. Technikailag erre egyrészt nem lett volna semmilyen felhatalmazásuk, másrészt Grönlandon szálltak le először, így elvileg ott lett volna először joghatósága bárkinek is – ez a bárki pedig Dánia lett volna, de persze ők sem siettek beleavatkozni az ügybe.
A bíró nem volt túl jóindulatú Escamillával; az esküdtszéket arra utasította, hogy ne vegyék figyelembe enyhítő körülményként azt, hogy a bázis extrém körülményei miatt beszámíthatatlanság-közeli idegállapotban volt mindenki. Végül mégis felmentették az emberölés vádja alól, és az esetet a meghibásodott puska szakértői vizsgálatára alapozva balesetnek minősítették.
Escamilla ügye így megoldódott, de maga a jogi fekete lyuk a senki földjén történő bűnesetekkel nem. Mivel az eset egy évvel az első holdraszállás után, a világűr meghódításának hajnalán történt, felmerült a kérdés: na és ha odafenn az űrben, vagy akár a Holdon történik valami hasonló, ott kinek van joghatósága? A nemzetközi jogot a bolygónkon kívüli területekre kiterjesztő 1967-es világűrszerződés (Outer Space Treaty) leginkább arról szól, hogy az egyes államok mit tehetnek az űrben, és mit nem (például nem telepíthetnek tömegpusztító fegyvereket, vagy nem kiálthatnak ki égitesteket saját területnek), de a bűnügyek joghatósági kérdéseiben nem igazán oszlatja el a homályt. Mi van például, ha egy német nő megmérgez egy kongói férfit egy űrállomáson, amit egy Luxemburgba bejegyzett kínai–belga cég birtokol? – teszi fel a hipotetikus kérdést a Slate cikke. Ki a fene bíráskodhat egy ilyen esetben?
Az amerikaiak mindenesetre rövidre zárták a kérdést, mielőtt még a magáncégek űrhajóinak vagy űrállomásainak a kora elérkezhetett volna. 1984-ben egyszerűen törvénybe iktatták, hogy az univerzum bármely pontján, ami egy ország joghatósága alá sem esik, amerikai állampolgár ellen, illetve által elkövetett bűnesetekben az amerikai szövetségi állam fenntartja magának a jogot az amerikai jogrendszer szerint intézkedni.
Hát így lett Amerika szó szerint a senkiföldje rendőre (és bírája, ügyésze, ügyvédje és esküdtszéke is).
(Forrás: Time, Slate, Boing Boing, NYT)