Amikor Charlie Chaplin 1952-ben elutazott a Rivaldafény londoni bemutatójára, nem térhetett vissza Amerikába. Mivel liberális és baloldali volt, és ennek sokszor hangot is adott, az amerikai állampolgárságot pedig többször visszautasította, szerzett néhány rossz pontot az FBI-nál. A mccarthyzmus sötét éveiben kommunistaszimpatizánsnak kiáltották ki, az USA legfőbb ügyésze pedig visszavonta a színészlegenda vízumát, amíg az Londonban tartózkodott. Chaplin ezután negyedik feleségével és nyolc gyerekével Svájcba költözött, a Corsier-sur-Vevey nevű festői faluban telepedett le, és ott is halt meg 1977 karácsonyán, 88 évesen. A család pár nap múlva egyszerű szertartás kíséretében a helyi temetőben helyezte végső nyugalomra Chaplint. Vagy legalábbis akkor még azt hitték, hogy végsőre. 1978. március elsején ugyanis felkavaró bűntény rázta meg nemcsak a Chaplin családot, hanem az egész települést, sőt az országot:
ismeretlenek kiásták az akkor már 11 hete halott Chaplin koporsóját, és magukkal vitték, Chaplin holttestével együtt.
A sztorit a helyi, majd a nemzetközi média is felkapta, és mivel a család csak szűkszavúan nyilatkozott, a bulvársajtóban sorra születtek a nagy megfejtések. Volt olyan cikk, ami azt valószínűsítette, hogy rajongók vitték el a nagy nevettető maradványait, mások úgy vélték, neonácik álltak bosszút, amiért Chaplin 1940-ben leforgatta A diktátort, amiben Hitleren élcelődött. De az is felmerült, hogy helyi antiszemiták tiltakoztak az ellen, hogy egy zsidót keresztény temetőben hantoltak el. (Chaplin zsidó származását valójában soha nem igazolták, bár az FBI is nyomozott emiatt. Viszont tény, hogy a színésznek voltak roma felmenői, az unokái éppen most készülnek dokumentumfilmet forgatni erről.)
Az igazság sokkal prózaibb volt: a tettesek pénzt akartak az özvegytől, Oona Chaplintől. Amikor az emberrablók először telefonáltak, és 600 ezer svájci frankot követeltek váltságdíjként, a nő nemet mondott, és közölte, hogy „a férjem a mennyben és a szívemben van”. A tettesek nem adták fel, tovább telefonálgattak, próbálták puhítani az özvegyet, egy ponton pedig azzal fenyegetőztek, hogy bántják a gyerekeit. Oona Chaplin meghallgatott minden hívást, sőt beszéltette a bűnözőket és úgy tett, mintha kezdene hajlani a fizetésre – tudta, hogy minden újabb hívással a genfi rendőrségnek segít. A rendőrök ugyanis a rablók első jelentkezése után elkezdték lehallgatni a családi telefonvonalat, és megfigyelték környék 200 telefonfülkéjét. Május 16-án aztán az egyik fülkében el is kapták az egyik tettest, aki hamar feladta a társát is. Másnap megmutatták a rendőröknek a kukoricaföldet, ahol elásták a koporsót, és az sértetlenül elő is került.
Az elkövetők nem voltak sem nácik, sem antiszemiták, hanem nincstelen kelet-európai bevándorlók, akiket a pénztelenség hajtott rossz útra. A 24 éves Roman Wardas Lengyelországból érkezett Svájcba, a 38 éves Gantscho Ganev pedig Bulgáriából. Mindketten autószerelők voltak, de nem kaptak munkát az országban, és rossz körülmények között tengődtek. Kettejük közül Ganev volt az izom, Wardas pedig az agy: a lengyel találta ki a bizarr halottrablást, miután egy olasz lapban olvasott egy 1977-es hasonló esetről, aminél a bűnözők megkapták a váltságdíjat. A két bevándorló azt állította, hogy eredetileg nem is akarták elvinni a koporsót, hanem mélyebben eltemetni, és földdel befedni, hogy úgy tűnjön, kifosztották a sírt. Ezt végül az eredeti terv szerint nem tudták megtenni, ezért improvizáltak, és elvitték a koporsót, a halottal együtt. Miután elkapták őket, mindketten bocsánatkérő levelet írtak az özvegynek.
A tettesek Svájcban álltak bíróság elé, ahol zsarolással és kegyeletsértéssel vádolták őket. Még 1978-ban megszülettek az ítéletek: Wardas négy és fél év börtönbüntetést kapott, Ganev másfél évet, felfüggesztve. További sorsukról keveset tudni. Történetük viszont megihletett egy francia rendezőt, aki A hírnév ára címmel 2014-ben filmet forgatott a sztoriról, a jobb életért küzdő bűnözők emberi oldalát hangsúlyozva. A filmben szerepelt Chaplin egyik unokája, Dolores Chaplin is. Oona Chaplin később nem sokat beszélt az esetről, de azt többször hangoztatta, hogy esze ágában sem volt fizetni, mert azt
„Charlie igencsak nevetségesnek gondolta volna”.
Miután a koporsó meglett, a család visszavitette Corsier-sur-Vevey temetőjébe, és újratemették Chaplint – ezúttal egy betonozott, lopásbiztos sírhelyre. Ma is megtalálható ott, mellette egy hasonló sírhelyen nyugszik Oona Chaplin.
Nem Charlie Chaplin az egyetlen híresség, akit holtában zavartak meg, vagy próbáltak megzavarni. 2017-ben az olasz rendőrség egy egész bandát göngyölített fel, aminek a tagjai azt tervezték, hogy ellopják Enzo Ferrari maradványait, és váltságdíjat kérnek érte. Egy másik banda hasonló okokból próbálta Abraham Lincoln holttestét elrabolni 1876-ban, de egy informátornak köszönhetően a rendőrség tetten érte őket, miután a sír fedelét elmozdították. Az ilyen eseteket elkerülendő ma több híresség sírját napi 24 órában őrzik, egyebek közt Elvis Presley-ét is.
