A gümőkór, avagy tuberkulózis, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, tbc, az egyik legrettegettebb és legtöbb áldozatot szedő betegség volt az emberiség történelmében. Magyarország különösen megsínylette a századok során a tbc pusztítását, olyannyira, hogy a betegség latin neve egy időben morbus hungaricus, vagyis magyar kór volt. Nem véletlenül: a 20. század elején a halálesetek negyedéért a tbc volt a felelős az országban. A fejlett világban elsősorban a BCG-oltással és a tej pasztörizálásával sikerült teljesen visszaszorítani, de a harmadik világban még ma is évi egy-másfél millió áldozatot szed.
Egyébként belegondoltunk már abba, hogy a tej pasztörizálása miért volt akkora fegyver a rettegett tüdőbetegség ellen? Hát mi köze van a tejivásnak a tüdőhöz? Nos, a tuberkulózis a teheneknél is létezik, és az okozója, a Mycobacterium bovis nevű baktérium képes emberre is átugrani, fertőzni és terjedni – ez ugye a zoonózis jelensége, amit a koronavírus kapcsán a közelmúltban mind megismertünk. Márpedig a tejivás hagyományosan elég szoros kapcsolatot jelent a tehén és az ember szervezete között, és ezzel – legalábbis a pasztörizálás elterjedéséig – vidáman utaztak a különféle kórokozók is tehénből emberbe. Ezért volt nagyon fontos 90-100 évvel ezelőtt a tehenek tbc-szűrése, és ezért tört ki 1931-ben Amerika legfurcsább lázadása, ami az iowai tehénháború néven vonult be a történelemkönyvekbe.
Iowa gazdasága akkoriban erősen tehénhajtású volt, az állam legfontosabb termékei a marhahús, a tej és a kukorica voltak. Ennek megfelelően elég súlyosan érintette őket a nagy gazdasági világválság, a felvásárlási árak bezuhantak, a munkanélküliség az egekbe nőtt, a farmerek azon kapták magukat, hogy felkopik az álluk. Egyre gyakoribb lett, hogy a teheneket levágták és megették, és szén helyett kukoricával fűtöttek.
Ahogy 80 évvel később, egy másik válságban mi is megtapasztaltuk, az emberek egy részének ilyen kétségbeejtő helyzetben nagy szükségük támad egy ellenségképre, akit lehet utálni az egész nyomorúságért. Iowában a szokásos ellenségek (a bankok, az elnök) mellé hamar felsorakozott a farmerek körében minden rossz okozójaként az állami tehéntuberkulózis-szűrés is. Ezt 1929-ben vezették be az államban, és az volt a szabály, hogy a fertőzött teheneket elpusztítják, a gazdákat pedig ilyenkor az állat piaci értékének kétharmada erejéig kártalanítja az állam. Ennek finanszírozására egyébként egy egyszeri, külön ingatlanadót szedtek be Iowa-szerte.
A farmerek között mindez úgy csapódott le, hogy összeomlott a piacuk, veszélybe került a megélhetésük, eközben az állam még külön szívatja is őket, plusz különadót szed be tőlük, amiből fillérekkel szúrja ki a szemüket, ha holmi állatorvosok épp úgy gondolják, hogy le kell vágni pár tehenüket, mert állítólag betegek. Innen már csak egy lépés volt, hogy elterjedjenek a legvadabb elméletek és kitörjön a gazdák között a tesztellenesség (érdemes megfigyelni, mennyire rímelnek ezek a mai oltás- és maszktagadók érveire):
- a teszt valójában tök pontatlan, megbízhatatlan, emiatt felesleges;
- a tesztben használt injekcióban olyan anyagok vannak, amik miatt a tehenek teje elapad, rossz minőségű lesz, és elvetélnek;
- maga a teszt okozza a tehéntuberkulózist;
- a tesztelésnek álcázott tehénirtó hadművelettel akarják földönfutóvá és adósrabszolgává tenni Iowa dolgos népét a tudjukkik;
- a tehenek tesztelése és pláne a fertőzöttek leölése sérti a farmerek alkotmányos jogait.
1931 februárjára az elégedetlenkedés olyan hőfokot ért el, hogy több száz (egyes korabeli források szerint több mint ezer) farmer utazott fel Des Moines-be, az állam fővárosába a tesztelés megszüntetéséért tüntetni. Nem jártak sikerrel, sőt: az addigi, inkább szúrópróbaszerű tesztelés után a törvényhozás határozatot hozott arról, hogy az állam összes tehenészetének összes tehenét szűrni kell tbc-re.
A legelkeseredettebb farmerek úgy gondolták, a saját kezükbe veszik az ügyet, és amikor márciusban az állami állatorvosok megérkeztek tesztelni, vasvillákkal, tojás-, tehénlepény- és kőzáporral zavarták el őket. Persze az állam nem mutathatott gyengeséget, így az ellenállás központjának számító Henry megyében a helyi seriff és pár rendőr kísérte vissza a következő alkalomra az állatorvosokat. Őket is elüldözték. Harmadjára már 65 fős rendőri díszkíséret érkezett, de egy jó 500 fős, feldühödött és felfegyverzett tömeg várta őket. Némi csetepaté után a küldöttség visszavonulni kényszerült, még az egyik rendőrautót is otthagyták (ezt később sárral feltöltve találták meg, és úgy kellett elvontatniuk, a helyiek nagy derültségére).
Ezt már az állam legfelsőbb vezetése sem nézhette tétlenül. A kormányzó, Dan Turner különösen kínos helyzetbe került, mert a tehenészlázadás híre Washingtonban érte, ahol Herbert Hoover elnökkel egyeztetett éppen arról, hogyan kellene a válság által megtépázott amerikai mezőgazdaságot fellendíteni. Talán éppen ezért reagálta kicsit túl a helyzetet: hadiállapotot és statáriumot hirdetett, és utasította a Nemzeti Gárdát, hogy vonuljon a helyszínre rendet tenni. A Nemzeti Gárda az amerikai hadsereg tartalékos egysége, páncélosokkal, tüzérséggel, gépesített hadosztállyal. Ma már általában csak katasztrófavédelmi feladatokra vetik be őket, például a 9/11 vagy a Katrina hurrikán után (plusz a GTA-játékokban, ha a játékos túl sokat tör-zúz a városban, és már a rendőrök se bírnak vele).
Másnap a Nemzeti Gárda 1800 fős hadseregével megerősítve szálltak ki az állatorvosok Henry megyébe a tesztellenesek fő hangadója, bizonyos C. L. McKinnon farmjához teheneket vizsgálni. Több száz lázadó farmer várta őket, de a géppuskák, a lovasság és a kivont bajonettek látványától kicsit inukba szállt a bátorságuk. A szóvivőjük még bejelentette, hogy ők itt csak az alkotmányos jogaikat védik, de addigra a farmerek már letették a fegyvert. A lázadó farmerek két vezetőjét államellenes összeesküvés vádjával letartóztatták, három év börtönre ítélték, majd a kormányzó kegyelmet adott nekik. A következő években pedig különösebb konfliktusok nélkül tesztelték végig Iowa összes tehenét.
