2021. július 2. – 05:12
Az Alice Csodaországban összes feldolgozásában megjelenik a teadélután sztárja, az őrült kalapos. Míg azonban Lewis Carroll karaktere kitalált volt, addig a valóságban a 19−20. században tényleg tele volt a világ őrült kalapkészítőkkel. Kalapostörténet tevehúgytól a higanymérgezésen át egészen Abraham Lincoln gyilkosáig.
A „bolond/őrült kalapos” (mad hatter) kifejezés nem Lewis Carrolltól származik. Carroll könyve 1865-ben jelent meg, a brit Oxford Dictionary viszont 1829-re teszi az „őrült kalapos” szókapcsolat első ismert használatát. A brit köznyelvben arra mondták, hogy „őrült, mint a kalapos”, aki furán, kiszámíthatatlanul viselkedett (ennek a magyar megfelelője kb. a sültbolond). A kifejezés eredete nem teljesen ismert, annyi biztos, hogy összefügg a kalapkészítéssel és a higannyal.
A 19. századi Európában és Észak-Amerikában az őrülteké volt a ruházati ipar: a kalaposok ekkoriban bolondos teadélutánok helyett viszont inkább nyáladzottak, remegtek, illetve magukban beszéltek, amikor épp nem súlyos paranoiás rohamok kapták el őket.
Tevepisi, szifilisz, higanyszipu
A kalapkészítés és a hozzá tartozó filchasználat a 17. század közepére vezethető vissza Franciaországban, az őrült kalapost kitaláló Angliában pedig az 1830-as évek körül lendült fel a gyártás. A készítés során gyakran használták a sárgarépa nevet viselő eljárást, ami magába foglalta az állati szőrme (főként kisebb állatok, nyúl, hód) megmosását egy narancssárga színű oldattal, amelybe egy higanyvegyületet, higany-nitrátot kevertek.
A higanyos kalapkészítés egyébként közvetve, de Törökországból származott: itt a filckészítéshez teveszőrt használtak, amit a jobb minőség érdekében valamilyen oknál fogva tevevizelettel kezdtek kenegetni. A filc gyártása ezután eljutott a franciákhoz, akiknél teve nem volt, rengeteget pisilő munkás viszont igen. Franciaország kollektív kalapkészítő innovációs élcsapata pedig összerakta a képletet: ha tevevizelet nincs, biztos jó lesz az is, ha a munkások rápisilnek a készülő kalapokra.
A francia személyzet egyik tagja kiemelkedően jó vizeletet nyújtott a lehugyozandó kalapokhoz: kiderült, hogy valószínűleg azért, mert az akkori egészségügyben higanyvegyülettel kezelték a szifilisze miatt. A kalapkészítők hamar összefüggést vontak le a higanykezelés és a filcminőség között, így terjedt el széles körben a higany-nitrát-oldatok használata. És így lett a higanymérgezés tömegbetegség a kalaposok között a 19. században.
Remegő Danbury
A higanyvegyület használata megkönnyítette és felgyorsította a kalapipart, cserébe a munkavállalókat gyakran érte higanygőz a párás levegőben. A munkahelyi biztonsági előírások ráadásul elég lazák voltak, a higannyal való tartós érintkezés miatt viszont a készítők különféle testi és lelki betegségeket kezdtek produkálni.
Ide tartozott a beszédzavar, az ingerlékenység, a robbanékony viselkedés volt a legszembetűnőbb változás, amelyet a higany okozott. A már említett nyáladzás mellett gyakori volt a hangulatingadozás, és hogy itt ne szakítsuk meg a sort, a mániákus viselkedés, a depresszió, az alvás- és látászavar, a halláskárosodás és a remegés is.
A remegést a kalaposok után kalaposremegésnek nevezték el, de elterjedt név volt rá a Danbury-remegés is. Az amerikai Danbury városa volt a 19. században, illetve a 20. század első felében a kalapkészítés Mekkája, a világ a kalap fővárosaként is hívta,
ezzel együtt pedig a város kiérdemelte a században az őrültek városa címet is.
Danburyben az aranykor alatt 56 különböző gyárban mintegy évi ötmillió kalapot állítottak elő, ennek megfelelően a bolond kalaposok száma is itt volt a legmagasabb. A danburyi esetekből olyan sok volt, hogy a Danbury-remegések általánosan elismert betegségnek számítottak a században.
Bolond kalaposok
Az első őrült kalaposnak az angliai Robert Crabrát tekinti az őrült kalaposok történelme. Crabra Chesmanban élt a szabadban, falevelek és fűszálak jelentették az otthonát, mert minden javát a szegényeknek adta. Carroll Alice Csodaországban karakterének ihletője azonban nem az őrült kalapos volt, sőt, még csak nem is volt kalapkészítő: Carroll bolond kalaposának példaképeként Theophilus Carter bútorkereskedőt tartják, aki mindig cilindert viselt, és furcsa találmányokat készített.
A történelem egyik leghíresebb őrült kalaposának egyébként Boston Corbettet tekintik, aki fiatalkora óta kalapkészítő volt. Elmezavara vallási túlbuzgósággal párosult, ami oda vezetett, hogy fiatalon kasztrálta magát, hogy megfékezze a libidóját. Ismertté azonban attól vált, hogy katonaként megölte Abraham Lincoln gyilkosát, annak ellenére, hogy Washington kifejezetten azt a parancsot adta, hogy John Wilkes Boothot élve kell elfogni. Corbett valószínűleg beszámíthatatlansága miatt cselekedett a paranccsal szemben, de Amerika hősként kezdte ünnepelni a férfit elnökük halálának megtorlásáért.
A tömegbetegségnek számító higanymérgezés csak a második világháború alatt, 1941-ben lett gyanús Amerikának, az Egyesült Államok Közegészségügyi Szolgálata ekkor tiltotta be a kalaposiparban a higany használatát. A modern ruházati ipar ezután a hidrogén-peroxidra állt át a filckészítéshez: igaz, ez jócskán lassította a folyamatokat, cserébe Amerikában, majd a világ többi táján is megszűnt a ruhaipari bolondéria.
