Két falu harcolt, hogy felvehesse a fajvédő Gömbös Gyula nevét

2021. március 02. – 04:57

frissítve

Két falu harcolt, hogy felvehesse a fajvédő Gömbös Gyula nevét
Gömbös Gyula Adolf Hitlernél tett látogatása idején 1933-ban – Fotó: Corbis / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Amikor először hallottam Gömbösfalváról, azt hittem, ragadványnév lehet. Dél-Borsodban elég sok településnek van csúfneve, de gyorsan kiderült, tényleg azt gondolták 1936-ban Szomolyán, hogy egy 600 éves falu átnevezése jó ötlet.

Szomolya a dél-borsodi régió egyik kistelepülése a mezőkövesdi járásban, a hevesi megyeszékhelytől, Egertől 18 kilométerre fekvő község, ami elsősorban a cseresznyéjéről ismert. Hagyományosan megrendezik minden évben a cseresznyefesztivált. 1936-ban 2000-nél is többen lakták, a cseresznyéjét a főtéren árulták, nem csak a környékről indultak útnak, ha rövidszárú feketére vágyakoztak.

1936-ban viszont nem a gyümölcs miatt került be a nemzetközi vérkeringésbe, a német és az amerikai sajtó az ominózus névváltoztatás miatt tette a térképre. Az 1936 októberében, egy müncheni szanatóriumban meghalt miniszterelnök, Gömbös Gyula emléke előtt tisztelegve a település Gömbösfalvára változtatta nevét. Nagy harc folyt akkoriban, melyik település veheti fel a nevet, hiszen Gömbös Tolna megyei szülőfaluja, Murga is szerette volna, ha átkeresztelik, míg Budapest Jászberényi úton épülő új városrészéről már 1934-ben úgy beszéltek, mint Gömbösfalváról.

Mi kellett ahhoz, hogy végül Szomolya ért révbe?

Először is egy ambiciózus főispán, Borbély-Maczki Emil, akinek politikai pályája együtt indult Gömbösével, és aki a halálhír után azonnal lépett. Először megyei szinten vitte át az elképzelését, majd a belügyminisztérium jóváhagyta, így a falu 1936 novemberében már a Fajvédő Párt alapítója nevét viselte. Gömbösről csak tömören: 1932-ben lett miniszterelnök, már 1933-ban, első kormányfőként meglátogatta Adolf Hitler német kancellárt, itthon azt hirdette, hogy a zsidósággal kapcsolatos álláspontját revideálta. Íme a Kozma Miklós belügyminiszternek címzett hivatalos levél:

„A mezőkövesdi járás jegyzőinek nagy értekezlete nevében és lelkes kérésére legmélyebb tisztelettel és hűséges ragaszkodással köszöntjük Nagyméltóságodat, azzal az egyhangúlag kinyilatkoztatott kívánságnak az előterjesztésével, kegyeskedjék megengedni és hozzájárulni, hogy Szomolya község nevét halhatatlan érdemű néhai kormányelnökünk emlékére Gömbösfalvára változtassuk.” Vitéz Borbély-Maczky Emil főispán, Zsóry Lajos országgyűlési képviselő, Szentiványi Ferenc főszolgabíró.

Korabeli újságcikk Gömbösfalva létrejöttéről – Forrás: Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1936. október (45. évfolyam, 224-250. szám) / Arcanum

A legendárium szerint Gömbös járt is a településen, tetszett neki, és ha minden igaz, akart ott vásárolni egy kúriát, de gyógyíthatatlan vesebetegsége ebben megakadályozta. A főispán azonban nem érte be ennyivel, 1938. áprilisban egy az eredetinél másfélszer nagyobb mellszobrot is állíttatott a falu főterére. Borbély-Maczki volt annak is a mozgatórugója, hogy a dél-borsodi települések 1938 szeptemberében üdvözlő táviratot küldjenek Olaszország fasiszta vezérének, Benito Mussolininek, aminek az apropója a Triesztben elmondott beszéd volt.

Borbély-Maczki amúgy először nem a teljes falut akarta átkeresztelni, hanem a falunak egy újonnan épülő részét. A falu 502 lakásából ugyanis 126 úgynevezett barlanglakás volt. A környéken gyakori volt, hogy riolittufába lakásokat vájtak, ami meglehetősen egészségtelen életvitelt jelentett, dohosak, vizesek voltak a falak, a lakók gyakran az állatokkal együtt éltek ezekben az odúkban. Mivel jobb színvonalra nem volt pénzük, ez egy elfogadott lakhatási forma volt a környéken. Tibolddarócon még több ilyen lakás volt, onnan is igyekeztek kiköltöztetni az embereket méltóbb körülmények közé, az ott épülő falurészt Mikszáth Kálmánról nevezték el.

Borbély-Maczki egyébként országos ismertségre tett szert azzal, hogy felhívta a figyelmet ezekre az életkörülményekre, és a politikusok egymásra licitáltak, hogyan tudnák eltüntetni a lakásokat a föld színéről.

„Aki ezt látta, többé sohasem hajthatja fejét nyugodt lélekkel párnáira, szép, tiszta otthonában, mert ez itt a magyar inferno. Ez itt a borsodi Abesszínia. Bútort alig láttunk, ami van, az is használhatatlan. Száraz kukoricalevél áll halomban a földön, ezen hemperegnek a sápadt, sovány gyermekek tucatjai”

– idézte a Felsőmagyarországi Hírlap a környéket meglátogató belügyminiszter, Kozma Miklós szavait.

Mi most azonban maradjunk az átkeresztelésnél. Magyarországon akkoriban Horthy Miklósról elég sok mindent elneveztek, a mai Szigethalomnak is névadója lett a 30-as években, a trendbe tökéletesen illeszkedett Gömbös imádata. Az egyházmegyei vezetésnek egyébként nem tetszett Szomolya eltüntetése, Füstös Pál esperes plébános azzal érvelt, hogy a cseresznye miatt is érdemes még egyszer átgondolni, mert a termény 120 ezer pengő jövedelmez hoz a falunak. A cseresznye olyan a térségnek, mint Tokajnak a bora, ezt a márkát pedig vétek elveszíteni.

Barlanglakások Szomolyán 1959-ben – Fotó: Kotnyek Antal / Fortepan

Az alábbi írás az Amerikai Népszavában jelent meg, jól rávilágított a helyzet fonákságára. „Mi magyarok azonban szeretünk túlzásba esni s mint egy nagy író jegyezte meg: vagy hálátlanok vagyunk, vagy pedig az érdemek kifejezésében telhetetlenek. Szomolya nem nagy község. Mégis: község az. Magyarországon pedig eddig községeket csak szentekről neveztek el, kivéve azt a pár tanyaközséget, amely nevét attól az uraságtól kapta, aki földjének tulajdonosa. A magyarság nem nevezett el községet még Árpád apánkról sem, akiről pedig az egész országot elnevezhette volna. Nem nevezett el községet legjelesebb királyairól sem. Akár Nagy Lajosra gondolunk, akár Mátyás királyra. A franciáknak sohasem jutott eszükbe Napóleonfalvát, az olaszoknak Garibaldifalvát alapítani. Amerikában volt csak szokásos, hogy nagy emberekről neveztek el városokat. De mindig olyan új várost, amelyet akkor alapítottak, s amelynek addig nem volt neve.”

A névváltoztatásra ezek a cikkek természetesen nem voltak hatással, és a hamarosan kirobbanó második világháború miatt már nem is váltottak ki olyan élénk visszhangot a történtek. Az ötletgazda Borbély-Maczkit 194. márciusában letartóztatták Miskolcon, idővel szabadon engedték, azonban később öt lövéssel végeztek vele. Holttestére azt tűzték egy cetlin: így járnak az árulók.

1946-ban a község visszavette eredeti nevét, ami szlávul szurkot jelent. Az indoklás: felsőbb nyomásra, szolgalelkűségből változtatták meg. A szolgalelkűség visszaköszön Hort akciójánál is, a Heves megyei település Horthy Miklós örökségétől akart szabadulni, noha a kormányzónak semmi köze nem volt a faluhoz. Ettől még azt tervezték, hogy 1950-ben mi sem természetesebb, mintha Rákosifalva néven folytatják. Aztán győzött a józan ész.