1986. január 28-án a Dinamo Kijev Szombathelyen játszott edzőmérkőzést, 2000 néző előtt. Ez a csapat nyerte meg májusban a Kupagyőztesek Európa Kupáját, erre a csapatra épült a szovjet válogatott, amely fél évvel később hat gólt lőtt a magyaroknak a világbajnokságon, örökre megváltoztatva a magyar futballt. Valerij Lobanovszkij edző valamennyi sztárját elhozta a felkészülési meccsre.
Ez a meccs azonban mégsem a vendégcsapat miatt került be a magyar focitörténelembe, hanem mert a Haladás csapatába csereként beállt a holland Jos Smeets. A tét nagy volt számára: ő lehetett a háború utáni Magyarország első légiósa, ha jó benyomást kelt.
Smeestet nem a Haladás akarta mindenáron leigazolni, hanem ő maga, az egyébként civilben vízvezetékszerelő csatár döntött úgy, hogy ide szeretne jönni 29 évesen. Úgy gondolta, itt még fejlődhet, ugródeszka lehet neki a magyar NB I. Manapság már az a furcsa, ha nincs idegenlégiós egy csapatban, akkor az volt a meghökkentő, ha volt.
„Szünet után mindenki a 12-es számmal pályára lépő holland fiút figyeli. Jos Smeets, a próbajátékon levő holland első labdaérintése egy kapáslövés. Az irányzék nem is rossz, de belelépnek a bombába. Aztán a szabadrúgás után legurított labdát nagy erővel a léc fölé durrantja Smeets. Nem sok hiányzott” – számolt be a Vas Népe.
„Nem ügyetlen ez a Smeets, csak ne ívelgetné, hanem inkább lőné a kapu elé a labdákat”
– állapította meg Rátkai László edző, aki németül adott neki utasításokat.
A meccs végén büntetőket rúgtak, a holland légiós be is lőtte a sajátját. A Haladás egy másik edzőmeccset az osztrák Eisenstadt ellen kötött le, ezen Smeets játéka megtetszett az osztrák klub vezetésének is, le akartak rá csapni, de a holland tartotta a szavát, nem ment el, még ha több pénzt is ígértek volna neki az osztrákok. A félig amatőr Smeetset az akkor középcsapatnak számító Haladás erősítésnek gondolta, és egyéves szerződést adott neki.
„Csoda történt, dollárért vásárolt külföldit egy magyar futballklub” – írta egy osztrák újság.
Na, jó, de hogy került ő ide?
A szombathelyi súlyemelők baráti kapcsolatot ápoltak a maastrichti súlyemelőkkel, a városban pedig vendégül látták egyszer a futballistákat is. Még az öregfiúk csapatot is meghívták. Smeets, aki a Mönchengladbach junior csapatában is játszott, gondolt egy merészet, megkereste az akkori válogatott focista Török Pétert, és azt mondta neki, szeretne Magyarországon futballozni.
Smeets annyira elszánt volt, hogy a holland másodosztályban kifizette a saját lelépési pénzét, 10 ezer guldent (ez körülbelül 170 ezer magyar forintnak felelt meg akkori árfolyamon). A Haladás 30 ezer forintot fizetett neki a szerződéskötéskor, akkoriban ennyit rögzített a szabály. Smeets elfogadta, hogy a bértáblának megfelelően 6 ezer forint lesz az alapfizetése, ehhez kapott még eredményességi prémiumot, ha nyert a csapat. Plusz kapott még két amszterdami repülőjegyet, hogy haza tudjon menni, ha kedve támad.
Miután elintézték a munkavállalási papírjait, Smeets március 22-én 16 ezer néző előtt (egy héttel a brazilok 3-0-s legyőzése után jártunk, ezerrel tombolt a fociláz itthon) a bajnoki címvédő Honvéd ellen mutatkozott be az NB I.-ben, a válogatott védő, Sallai Sándor figyelt rá.
„Ecc, pecc, kimehetsz, ott a pályán már a Smeets”
– még egy ilyen rigmus is született a lelátón, ami jól jelzi a felfokozott érdeklődést.
Két rokona, és két holland újságíró is megnézte ezt a találkozót, amelyiken nem okozott csalódást, a korabeli beszámoló szerint kétszer is parádésan lőtte középre a labdát. Schrőter fejesét egyszer Andrusch védte, másodszor pedig lemaradt a labdáról. Teljesítményét ötösre értékelték. A Voetbal International (VI) 4 oldalon keresztül mutatta be fotókkal az életét, hiszen mégiscsak az első holland volt, aki a vasfüggöny mögött képzelte el a karrierjét, nem a német vagy a spanyol ligában. A hollandokért egyébként mindig nagy volt a kereslet még úgy is, hogy az ország épp a magyarok mögött végzett a selejtezőcsoportjában, és nem jutott ki a vb-re. (Két évvel később aztán megnyerték az Eb-t.) A VI-ben talán akkor írták le először Hollandiában a Perint patak nevét, utalva arra, hogy a város annak a partján épült. A hazai tudósításokban a „tulipános fiú” becenevet kapta.
Akkoriban felröppent egy pletyka, hogy egy magyar nőnek is köze van az ittlétéhez, és a szerelem hozta Vas megyébe a csatárt. A gyanút fokozta, hogy egy nő várta is a meccs után, de róla kiderült, hogy a holland barátnője, Monique, aki amatőr szinten szintén futballozik, és tavasszal ő is Szombathelyre költözött.
Amikor Smeets interjút adott a Magyar Rádiónak, arról beszélt, hogy tanulmányútnak fogja fel az ittlétét, és ha majd edzősködne, akkor nagyszerű tapasztalatokkal gazdagodik.
A biztató kezdést nem követte jó folytatás, az NB I-ben még ötször játszott, gólt nem szerzett.
Nyáron váratlanul elfogadta a Casino Salzburg ajánlatát és lelépett. Útlevélproblémákra hivatkozott, hogy miért nem repült el a Szovjetunióba edzőmeccsekre – másnap már Ausztriában volt, közös megegyezéssel távozott.
Salzburgban összesen egy meccset kapott, aztán elment egy másik osztrák klubhoz, de ott sem eresztett gyökeret, majd 1988-ban hazatért, és nemsokára abba is hagyta a futballt. Fia, Bryan 1992-ben született, belőle is futballista lett, játszott az U17-es holland válogatottban, és vagy 300 holland másodosztályú meccsen is lehetőséget kapott.
