A nő, akit 18 évig teljesen egyedül hagytak egy szigeten

2020. november 11. – 05:00

A nő, akit 18 évig teljesen egyedül hagytak egy szigeten
A Los Angeles Time korabeli illusztrációja a nő megtalálásáról – Forrás: Wikimedia Commons

Másolás

Vágólapra másolva

1835 és 1853 között nem mindennapi dolog történt egy, a nicoleño indián törzshöz tartozó nővel, későbbi nevén Juana Mariával:

a nő 18 éven át egyedül maradt egy Kalifornia melletti apró szigeten, mert a sziget kilakoltatásakor elfeledkeztek róla.

A sziget, San Nicolas mintegy 100 kilométerre található nyugatra Kalifornia partjaitól. A Csatorna-szigetek legnyugatabbi részét tízezer éven keresztül a nicoleño indián törzs lakta békében, egészen az 1800-as évek elejéig, amikor megjelentek a sziget környékén az egészen Alaszkából odamerészkedő aleutok, hogy vidrákra vadásszanak a prémjük miatt.

Az 1811-ben indított vidravadászat véres konfliktushoz vezetett a két törzs között, a háborúban pedig a nicoleñók nagy többsége életét vesztette. A túlélőket saját érdekükben 1835-ben Kaliforniába költöztették, így lényegében evakuálták a szigetet.

A kilakoltatás nagyjából rendben zajlott, ám egy nő, akit később Juana Maria néven emlegettek, a szigeten ragadt. Egyes források szerint az utolsó hajó rossz időjárás miatt volt kénytelen úgy távozni, hogy még nem szállt fel rá, mások szerint a nő ugrott a vízbe a hajóról, hogy a szigeten maradhasson.

Juana Maria – Forrás: Southwest Museum of the American Indian / Wikimedia Commons

Bárhogy is történt, Juana Maria a következő 18 évben teljesen egyedül élt San Nicolas szigetén, és főleg gyökereket, kagylókat és fókahúst evett.

Hogy miért maradt egyedül a szigeten, arra is egyszerű a magyarázat: az 1830-as évek közepén gyorsan feledésbe merült, hogy otthagytak valakit, és bár időről időre felbukkantak halászok elbeszélései a sziget partján rohanó nőről, amikor később a keresésére indultak, hosszú ideig nem akadtak a nyomára.

Ez végül egy George Nidever nevű prémvadásznak sikerült, aki végül Juana Maria lábnyomait követve akadt a nőre, így aztán 18 év után kimentették a szigetről. Nidever a feleségével fogadta be Santa Barbara-i otthonába a nőt, aki minden említés szerint kedves, jókedélyű személy volt, a kommunikáció viszont nehézkes volt vele, hiszen nem beszélt angolul, a fordításban pedig már nem volt, aki segítsen, mert az 1853-ra nicoleño törzs minden tagja meghalt.

Juana Maria hét héttel azután, hogy Santa Barbarába került, vérhast kapott a gyorsan és radikálisan megváltozott étrendje miatt.

A Telex legfrissebb híreiért kattintson ide>>>

Archeológusok később a sziget átkutatása során két helyet is találtak, ami Juana Maria menedéke lehetett a szigeten – egy barlangot, illetve egy bálnacsontokból épített kunyhót. Ezekben horgászáshoz használt horgokat, edényként használt nagyobb kagylókat és más tárgyakat találtak. Az archeológiai kutatások viszont 2012-ben leálltak, amikor egy másik indiántörzs a nicoleñókkal valló rokonságáról vallott, és közölte, hogy nem engedélyezi a szigeten a további feltárásokat.

A San Nicolas sziget – Forrás: Dan / Wikimedia Commons

Juana Maria történetéből Scott O'Dell amerikai író 1960-ban ifjúsági regényt írt Kék Delfinek szigete címmel, amit 1964-ben meg is filmesítettek. A történetben az eredetileg ismeretlen nevű nő a Karana nevet kapta.

A San Nicolas szigetet napjainkban az amerikai haditengerészet használja leginkább, fegyverkísérleteket végeznek itt.

Forrás: Atlas Obscura