Artúr király legendája a valóságban kicsit másképp volt

Észkombájn
Forrás: Wikimedia Commons

Az Artúr-mondakörrel valószínűleg mindenki találkozott már valamilyen formában, hiszen az elmúlt pár száz évben megszámlálhatatlan írás, film, hangjáték, színdarab, diafilm és Gyalog-galopp dolgozta fel valamilyen formában a legendás király tündöklését és bukását, Excaliburostul, Merlinestül, Camelotostul, kerekasztalostul. Na de azt gondolta volna bárki, hogy a történetnek talán nem minden szava igaz?

Miles Russel brit régész-történész szerint Artúr király valójában nem létezett, a mondáját valószínűleg öt valós személy tetteiből gyúrta össze a hálás utókor.

Artúr legendája aközben alakulhatott ki, hogy az emberek szájhagyomány útján lelkendeztek egy ötödik századi hadúrért, Ambrosius Aurelianusért. Gildas, a hatodik századi történetíró szerint Ambrosius igazi úriember volt, talán még császári sarj is lehetett. Korabeli források szerint Aurelianus remek hadvezér volt, többször is legyőzte a szászokat. Legnagyobb győzelmét a Mount Badon orstrománál aratta, bár azt nem tudjuk, hogy ki ostromolt kit, ahogy azt sem, hogy hol lehet ez a bizonyos Mount Badon. Monmouth-i Gottfried 12. századi krónikás szerint az ütközet Bath-nál zajlott, a 9. századi Historia Brittonumba pedig már úgy került bele, mint Artúr nagy győzelme.

Artúr korai élete (nagy és dicsőséges csaták, fiatalon került a trónra és újjáépítette a brit városokat) tehát valójában egy római leszármazott sztorija. Az ezt követő, a legendákban sűrűn megénekelt események egy része az első századi Arviragus életéből származnak. Gottfried szerint ő Claudius császárral közösen igázta le az Orkney-szigeteket (kis szigetcsoport Skóciától északra), majd hazatérve elvette a sziget leggyönyörűbb hölgyét, a római származású Gewissa-t és azzal a lendülettel megtagadta, hogy hűbért fizessen Rómának. A Historia szerint viszont Artúr Hoel királlyal közösen leigázta az íreket, majd hazatérve elvette a sziget leggyönyörűbb hölgyét, Ganhumara-t és megtagadta, hogy hűbért fizessen Rómának. Alig észrevehető, de azért alaposan odafigyelve látható a hasonlóság.

 

Róma elleni hadjáratához két életből merítettek ihletet

A legenda szerint Artúr a római császárt is legyőzte, de ez valójában két negyedik századi férfival történt meg. Először Nagy Konstantinnal, akit 306-ban Yorkban császárrá koronáztak, ami után brit és gall seregével 312-ben legyőzte és megölte Maxentius császárt, majd 324-ben leigázta a Keletrómai Licinus császárt.

Nem sokkal később, 383-ban Magnus Maximus római tisztet kiáltották ki császárrá, méghozzá teljesen illegitim módon. Ő is felkerekedett, hogy elfoglalja Rómát, és Párizsnál legyőzte Gratianus császárt. Artúr a legendában szintén felkerekedett, hogy leigázza Rómát, és Párizsnál legyőzte Lucius Hiberius császárt.

Artúr és a kerekasztal lovagjai egy XV. századi enciklopédia illusztrációján
Forrás: 

A nagy Artúr király valószínűleg még a halálának a történetét is mástól vette kölcsön. A Historia szerint Artúr nem volt hajlandó adót fizetni Rómának, így megtámadták a királyságát. Amikor már majdnem visszaverte az inváziós sereget, gonosz unokaöccse, Mordred elárulta.

Ez valójában az I.e. I századi Cassivellaunus királlyal történt meg, a történelemkönyvek szerint pontosa úgy, hogy  nem volt hajlandó adót fizetni Rómának, így megtámadták a királyságát. Amikor már majdnem visszaverte az inváziós sereget, gonosz unokaöccse, Mandubracius elárulta.

„Artúr születése, korai élete, a házassága, a kapuzárási pánikja, amikor megtámadja Franciaországot, és a drámai végzete mind megtörténtek már. Ha ezeket kiveszed Artúr történetéből, Artúrnak semmi nem marad"

– mondta Russel. Azért tűnhet úgy, hogy Artúr élete visszhangként merül fel a történelem során, mert ő maga is öt valós ember visszhangja.

Talán abban biztosak lehetünk, hogy Morgan le Fay és Merlin varázslatait Artúr nem lopta sehonnan, ugyanis a történelem során egy brit uralkodóról sem tudunk, akinek bizonyítottan lett volna varázserejű segítője. Viszont a híres Stonehenge elvileg Merlin munkája, márpedig kevés kézzelfoghatóbb dolog létezik kétezer tonna kőnél.

Még híres városáról, Camelotról sem tudunk semmit – azt se, hogy létezett-e egyáltalán. A vár először Chrétien de Troyes középkori francia író és költő Lancelot: A Kordé lovagja című versében jelenik meg, de valószínűleg a szerző agyszüleménye. Előfordulhat, hogy Gottfried krónikájából lenyúlta a Camlan-i csata (itt halt meg Artúr és Mordred) nevét, és a rím kedvéért mögé csapta, hogy -lot.

A késő-középkorban Winchestert tartották Camelot örökösének, de a cím VIII. Henrik idejében átszállt a South Cadbury-i erődre. Valószínűleg pusztán azért, mert egy környező folyót Cam-nek hívtak. Felmerült még Colchester és egy egykori római erőd, Slack is, méghozzá azért, mert a római uralom alatt ezeket Camulodunumnak (Camul isten erődje) hívták.

De a legvalószínűbb, hogy Artúrhoz hasonlóan Camelot is csak legenda, semmi több.

(Borítókép: Artúr ábrázolása a 1300-as években készült Rochefoucauld Grálként ismert kéziratban)