Karácsonykor kiöltözünk. Vagy nem?

Karácsonykor kiöltözünk. Ez legalább annyira evidens, mint az, hogy karácsonykor fát állítunk, ajándékozunk, bejglit zabálunk és pezsgőzünk – gondoltam, amíg tíz évvel ezelőtt be nem állítottam a párom családjához december 25-én, rettenetesen túlöltözve. Mint akkor kiderült számomra, az, hogy az ünnepekkor a legszebb ruháinkba kell bújnunk, korántsem univerzális szabály. A szerkesztőségben végzett mini-közvéleménykutatás is arra az eredményre jutott, ahány család, annyi szokás, sőt olyan kolléga is akadt, aki egyenesen „teljesen megdöbbentő tevékenységnek” nevezte a karácsonyi kiöltözést. Hol az igazság?

Akik megadják a módját

„A legeslegszebb ruháinkba öltözünk, ami alapból elég értelmetlen, mivel nem megyünk sehová, de hát karácsonykor tényleg csupa értelmetlen dolgot tesz az ember” – írta egy kollégám a kérdésemre, kinél mi a szokás karácsonykor. Valóban értelmetlen dolognak tűnhet kiöltözni akkor is, ha ki sem lépünk a lakásból egész nap, de akkor mégis miért tesszük?

A legtöbben a családi tradíciókkal magyarázták, sokaknál pont a család fogyásával, szétaprózódásával veszett ki a kiöltözés hagyománya az ünnepekből. Nálunk a nagymamám révén természetes volt, hogy karácsonykor mindenki a legjobb formáját nyújtja. Ez nem csak azt jelentette, hogy a család összes tagja kortól függetlenül a legjobb ruhájába bújt, a lakásnak, a fának, a terítéknek és természetesen az ünnepi menünek is tökéletesnek kellett lennie. Ezt a hagyományt készségesen továbbörökítettem a saját családomba is, hiába töltjük a szentestét ma már csak négyesben a gyerekekkel, kiöltözni akkor is kötelező.

„Mindig is kiöltöztünk, amit gyerekként utáltam, mostanra már internalizáltam, bejön a csinos ilyenkor, ünnepibb nekem az érzés, főleg mivel egyébként soha nem öltözöm ki.” „Nálunk is a kiöltözés volt a módi gyerekkoromban, amit szerintem élveztem kislányként, bár a mintás pamutharisnyákkal ki lehetett kergetni a világból, mert annyira viszketett tőlük a bőröm. Annak viszont örültem, hogy télen is lehet ilyenkor szoknyát húzni” – írták kollégáim, akik szintén gyerekkoruk óta hurcolják magukkal a kiöltözés kényszerét.

Persze olyanok is vannak, akik nem családi nyomás, hanem belső késztetés hatására húznak ilyenkor szép ruhát. „Nálunk sosem volt kötelező dresszkód, de azért senki sem a legszakadtabb gúnyáját ölti magára.” „Mi is mindig kiöltöztünk, főleg a 24-e este a lényeg, amit mindig nagy családdal töltünk. Sokszor már délben kimegyünk az unokatesómékhoz, és mivel nem akarunk estig a szép ruhában lenni, visszük magunkkal és átöltözünk. Az elmúlt időszakban voltak már renitensek, de akkor nagymamám mindig rájuk szólt.”

A karácsonyi kiöltözés az ünnepihangulat-teremtés egyik legalapvetőbb eszköze.

Feldíszítjük a lakást, felállítjuk a karácsonyfát, megfőzzük az ünnepi vacsorát, megterítünk, meggyújtjuk az adventi koszorú gyertyáit és felvesszük a legszebb ruhánkat – a kiöltözéspártiak szerint ezek a rituálék teszik a szentestét igazán különlegessé. A szép ruhába bújás ráadásul az összes családtagot egy csapásra ünnepi hangulatba hozza. Azokat is, akik (mondjuk, a koruk miatt) nem vettek részt a sütésben-főzésben, a faállításban és a féltve őrzött porcelánok portalanításában.

Abban egyetértés volt a kollégák között, hogy karácsonykor a csúnya pulcsi is elegáns viseletnek számít, sőt olyan is van, akinél minden évben más és más tematika szerint öltözik be ilyenkor a család: „két éve csúnya pulcsi volt, tavaly zöld-piros, idén remélem, valami lehetetlen hupilila-fukszi” – írta. A lényeg, karácsonykor nem úgy öltözünk fel, mint egy átlagos hétköznapon. Hiszen ez nem egy átlagos hétköznap!

„Pár éve megtudtam, hogy nem mindenki öltözik ki ilyenkor, sőt, könnyen táguló mackót vesznek fel egyesek, hogy minél többet tudjanak enni, és meghökkentem. Hogy képzelik, hogy kényelmesen, tréningben is szeretetben ünnepelnek, én meg mindig le voltam szúrva, ha nem volt szépen kivasalva a blúzom!” Pedig ilyenek is vannak, nem is kevesen.

Akik a kényelemre voksolnak

Kár tagadni, december 24-e az év egyik leginkább megerőltető napja. Mire kitakarítottuk az egész lakást (mert karácsonykor persze ez is kötelező!), megsütöttük a több tálca mézeskalácsot és karácsonyi aprósüteményt, megküzdöttünk a repedező/szétrobbanó/kifolyó/nyers bejglivel, kikotyvasztottuk a tojáslikőrt, megfőztük a többfogásos karácsonyi menüt, beleerőszakoltuk a fát a tartójába (vagy megoldottuk okosba) – mindezt persze pár óra alvással a hátunk mögött, hiszen mikor máskor csomagolnánk be az ajándékokat, ha nem 24-én éjjel – és megválaszoltuk a gyerekek félpercenként jelentkező kérdéseit arra vonatkozóan, hogy mikor lesz ajándékozás, mi lesz a vacsora, miért nem rántott csirke lesz, mit csinál a Jézuska, mikor jön hozzánk, hogy bírja el a rengeteg ajándékot egy baba, hogy jut be a lakásba észrevétlenül, hol vannak az angyalkák és miért nem szabad őket meglesni, akkor már tényleg senkinek nincs energiája arra, hogy puccba vágja magát.

Így aztán az is teljesen érthető, ha valaki az utolsó idegszálán lógva nem akar azzal foglalkozni, hogy gyűrött az egyetlen selyemszoknyája és rácsöppent halászlé a legszebb blúzára – hanem a teljesen megérdemelt kényelmet választja.

„Gyerekkoromban mindig az volt az érzésem, hogy a szüleim versenyt csinálnak abból, hogy 24-re lehetőleg minél több munka jusson. A nap azzal kezdődött, hogy a testvéreimmel elkísértük apámat a piacra fát venni, aztán jött a halászléfőzés a kertben. Ezekhez mind ugye a lehető leglepukkantabb outfit szükséges, úgyhogy nekem ma is a karácsony része, hogy kb. délután 3-ig »kerti munkához még jó lesz« cuccokban ingázom a konyha és a bogrács között. Az egész napos füst miatt anyám csak a hajmosást tette kötelezővé, amúgy mindenki azt vett fel, amit akart, de általában magunktól is valami szebb pulcsiért nyúltunk a pokémonos melegítő helyett. Ma is farmer–pulóver kombóban megyek mindenhova karácsonykor, ezzel nem is nagyon szoktam kilógni sehol. De egyébként sem tudnám magam a nagymamámnál szoknyában, csiniben elképzelni. Sminkkel szintén nem szoktam bajlódni” – írta egyszerűségpárti kollégám.

„Ha nem utazunk haza, akkor sehova nem kell mennünk és akár egész nap pizsamában héderezhetünk” – írta egy másik, külföldön élő kollégám a karácsonyi nem kiöltözés hagyományáról. Ha ez nem lenne elég, idén az egész család kap ugyanolyan karácsonyi pizsamát is. „A kiöltözős tradíciónak mifelénk a Covid tette be végleg az ajtót, amikor hónapokat éltünk le ugyanabban a mackós szettben, és ez az ünnepekre is átterjedt” – írta kollégám, aki azért hozzátette, ha nem otthon töltik az ünnepeket, egy farmer–ing kombót azért magára erőltet.

Olyanok is vannak, akiknél a karácsonyi kiöltözésnek már csak azért sem lenne értelme, mert náluk a szabály az, hogy „ha valamilyen ruhadarabot kapsz karácsonyra, azt az ajándékozás után fel kell venned, és viselni egész este”.

A legjellemzőbb azonban az eklektika: a különböző családi hagyományok keveredésének következménye, hogy mindennap, minden vendégségben, más és más dresszkód szerint kell megjelenni.

„Anyukámnál kiöltözünk, apukámnál egy rendesebb blúz/ing megteszi, mikor még az anyai nagyszüleimnél is volt karácsony, az is kiöltözős volt. A párom családjánál viszont farmerban túlöltözöttnek számítok, ők dekorálni sem szoktak, fájuk sincs.” Egy másik kiöltözésben nevelkedett kollégám szintén a másik oldalról választott párt magának, akit aztán sikeresen átállított: „A férjem családja melegítőben, szakadt felsőben volt mindig otthon, és ő először nagyon nem tudott azonosulni a kiöltözéssel, de azóta ő is ingben megy ebédelni a saját családjához, szóval ott most ő a renitens” – írta. „Nálunk mindenki elvált mindenkitől, akitől csak lehetett, ezért karácsonytól szilveszterig megyünk mindennap mindenhova és mindenhol ki kell öltözni. Kivéve apámnál, de ő már akkor is megkérdezi, hogy mégis hová készülök, ha kirúzsozom magam egy neutrális színnel.”

A karácsony szerencsére több napból áll, ezért úgy is dönthetünk, hogy ilyet is, olyat is tartunk: „Mi kiöltözünk 24-én estére, 25-én és akár 26-án is, de utóbbi két napon délután már ha nem megyünk sehova és nem jön senki, akkor van, hogy lazábbra váltunk.”

Ami a legfontosabb: bárki bármiben érzi magát kényelmesen karácsonykor, ne csináljunk ügyet belőle! Az ünnepek ennél mégiscsak sokkal többről szólnak. „Szerintem akkor is kiöltöznék, ha egyedül karácsonyoznék, de ha valaki kötelezővé tenné nem formális rendezvényen, akkor direkt nem vennék fel ünneplőt. Meggyőződésem, hogy a kiöltözés igényének belülről kell fakadnia, különösen családi ünnepeken” – írta kollégám, aki ennek az elvnek a jegyében akkor sem feszeng, ha valaki melegítőben ül mellette, ami náluk szigorú szabályok hiányában a karácsonyi vacsoránál elő is szokott fordulni.

És akkor ott vannak a gyerekek, akiket a legtöbb esetben egyáltalán nem egyszerű ünneplőbe bújtatni. Ha magától nem akar ruhácskába, harisnyába bújni, vagy nem akar inget és nyakkendőcskét húzni, ne is erőltessük! A karácsony mégiscsak az ő ünnepük, hadd legyenek olyan ruhában, amilyenben tényleg jól érzik magukat! Főleg ne próbáljuk őket kényelmetlen flitterekbe és vastag bársonyba öltöztetni – nincs is rosszabb annál, mint vakarózással és izzadással tölteni a szentestét.

Persze, ha a gyerekeken múlik, búcsút mondhatunk az egyenünneplős családi fotóknak. „Nálunk a 8 gyerekből pár minden évben úgy dönt, hogy melegítőben jön, de jelmezben is érkezett már gyerek karácsonyra, ezen mindenki nevet, direkt élvezem, hogy annyifélék, és az egyik még a haját is zselével lövi be és cipőt fényesít, a másik meg macinaciban van.”

Karácsonyi method dressingre fel!

A method dressing messze nem csak a sztárok kiváltsága, az ünnepek remek alkalmat kínálhatnak arra, hogy magunk is kipróbáljuk. Ha karácsonyfának nem is kell beöltözni, a színvilágból inspirálódhatunk: ilyenkor bátran lehet párosítani a pirosat a zölddel, az aranyat az ezüsttel. Kísérletezhetünk az anyagokkal is, a karácsony ugyanis nem a visszafogott elegancia ideje: elő a piros bársonnyal, zöld selyemmel, csillámos harisnyanadrággal, karácsonyi fülbevalókkal!

Természetesen a minimalista stílus kedvelőinek sem kell mindenáron kilépniük a komfortzónájukból. 2026-ban az év színe egyébként is a fehér (egészen pontosan a Cloud Dancer) lesz, egy fehér szaténszoknyával vagy egyszerű fehér blúzzal sem lőhetünk mellé. Párosíthatjuk akár arany vagy ezüst kiegészítőkkel, de a bátrabbak választhatnak mellé egy-egy hangsúlyosabb színű fülbevalót vagy nyakláncot is.

De miért pont a flitter és a bársony tér vissza minden évben a boltok kínálatába karácsony közeledtével? A The Psychology of Fashion című könyv szerzője, Carolyn Mair pszichológus pár éve a Metro magazinnak a figyelemfelkeltéssel és a karácsony egyik legfontosabb üzenetével magyarázta a meglepő anyagválasztásokat. A flitteres ruhák vonzzák a tekintetet, akkor is feltűnőek, ha a viselőjük egy helyben üldögél, a karácsonyi égősorok fényei ugyanis állandó mozgásban tartják a ruhadarabot. A viselője így biztos lehet benne, hogy megérte a fáradozás, karácsonyi szettje nem marad észrevétlen. A bársony melegséget áraszt, és szinte „ölelésre invitál”. Mair szerint „az érintés egy rendkívül fontos érzés”, különösen a szeretet ünnepén.

Az ünnepi kiöltözés persze nem csak a figyelemfelhívásról, a merész anyag- és színválasztásról szól. A hangsúly az emberi kapcsolatokon van, amiket az ünnepekkor rengeteg apró gesztussal erősítünk a családunk, barátaink, akár a munkatársaink körében. Nem véletlen, hogy decemberben a nem túl elegáns karácsonyi pulcsik is a kulturális identitásunk részévé válnak, és előszeretettel fotózkodunk az egész családdal összeillő pizsamában, zokniban, plüss-rénszarvasaganccsal a fejünkön. A lényeg, bármiben van is a család, a hangsúly ne a ruhákon, hanem az egységen legyen! Az este végére úgyis leesszük, bármi van is rajtunk.