Mint tavaly, olvasóink idén is megörvendeztettek minket rendhagyó karácsonyfáikkal. A fotók alapján néhány olyan trendet látunk kirajzolódni, amikről mindenképpen beszélnünk kell. Hogy megvizsgálhassuk, olvasóink mihez képest és mennyire tértek el az általánostól, először meg kell egyeznünk egy kiindulópontban, egy elfogadott minimumban, egy közös fanevezőben:
mit nevezünk karácsonyfának?
Definiáljuk a karácsonyfát most az egyszerűség kedvéért így: egy szép formájú, lakásunkba illő fenyő, amely díszekkel, fényekkel ékesítve egy ideig meghitt hangulatot sugározva fokozza karácsonyi boldogságunkat.
És most nézzük meg egyesével a leggyakoribb tévedéseket, amiket ehhez képest olvasóink elkövettek!
1. Mindenképpen nagy fát kell venni
Sokan vallják, hogy csak a nagy karácsonyfa a karácsonyfa, a kicsi csak egy béna ág. Ez azonban nem feltétlenül igaz mindig, erre a képet küldő Gyöngyvér is biztosan rádöbbent utólag:
2. Nem kell talp
Nem kell talp, van otthon egy hogyishíjják, az pont jó lesz – szól a közkeletű tévedés. Az tény, hogy a garázzsal rendelkező ember akkor sem dobna ki egy szétpadkázott felnit, egy kuplungot, vagy tokmányt, ha egy (vagy három) vadidegen aranyat, tömjént és mirhát kínálna cserébe. Kérdés, hogy valóban a fészerből származó alkatrészek használata-e a legesztétikusabb megoldás. A szokásos sufnimegoldások mellett idén kiemelnénk Marci apósának karácsonyfatalpát (jobbra): „Apósom gazdálkodó és az a szokása, hogy valamilyen általa termesztett szemesterménybe állítja a karácsonyfát, egy fához passzoló zöld színű vödörben. Korábban kukorica volt, most zab került, de mindig működik, a fa stabilan áll”.
3. A fát mindenképpen hozzá kell fúrni valamihez
Akinek kalapács van a kezében, annak minden szög, tartja a mondás. Vagy hogy a saját életemből hozzak hasonló példát: aki vesz egy befőzőgépet, annak minden lekvár és kompót. Sokan vannak így a karácsonyfatalppal is, nem tudják megállni, hogy ne fúrják, csavarozzák hozzá valamihez, ha már ott az a laminált lap, meg a fúró. Marcellnél is „véletlenül” akadt egy akác tűzifa, amiből levághatott egy szeletet, Tímeánál is volt egy kis fúrni való, hogy végül 5 csavar tartsa meg a fát egy használaton kívüli bútorlapon.
4. Kacatokból, limlomból is lehet karácsonyfa
A DIY, azaz a do-it-yourself, saját, házi megoldások gyakran vezetnek tévútra, az ember hajlamos addig-addig újragondolni a karácsonyfa fogalmát, amíg szinte mindent kidob belőle. Hogy utána milyen elméleti síkon építi fel ismét a fiókban talált spárgából, szalagocskából és a kutya régen elveszettnek hitt, karácsonyi nagytakarítás során a kanapé alól előkerült botgyűjteményéből, azt embere válogatja. Balázsék megoldása, a világítással is felszerelt kötélhágcsó egészen barátságos lett (balra). A jobb oldali képhez József pedig azt írta: „Mi nem voltunk hajlandók huszonezreket kifizetni egy fáért, így hát úgy döntöttünk, csinálunk magunknak”. És ugyan jó dolog, ha egy ilyen szerkezetet van mire akasztani a nappaliban, de hogy az miért pont egy félsertéseket is elbíró disznóakasztó kampó (jobbra), azt inkább nem is szeretnénk tudni.
5. Nem kell ide fenyő, bármilyen növény is jó
Sokan próbálkoznak azzal, hogy a már meglévő növényüket kinevezik karácsonyfának, de ahogy legtöbbször Morzsiból, a tacskóból sem lesz parancsszóra harci kutya, a fikuszból, pálmából sem karácsonyfa, így mérsékelten éreztük karácsonyi hangulatúnak Péter fikuszát (balra fenn). Ha valaki, én aztán teljes mellszélességgel állok ki a feldíszített citromfák mellett, Zoltán azt írta a sajátjáról (jobbra): „Idén a tavalyi sikeres próba után másodjára került a citromfa karácsonyi öltözetbe. Rendkívül gazdaságos:)”.
6. Még növény sem kell, bármi lehet karácsonyfa
Mit tehet az, akinek még annyi sem jutott, mint Léonnak, a magányos bérgyilkosnak? Olvasóink fotói alapján rábök egy tetszőleges berendezési tárgyra: Mától te vagy a karácsonyfa! Majd elővesz pár girlandot, gömböt, és készen is vagyunk. Kitti a környezettudatosságon kívül azzal magyarázta a fotóállványt (balra), hogy „idén nem volt kedvünk tűlevelet takarítani, hogy még nyár végén is a talpunkba álljon egy-egy darab”. Balázs (középen) töredelmesen bevallotta, hogy „immáron ötödik éve ez a csodás alulétra az én fám”, míg Bence azt írta a jobb szélső képéhez: „A fánk egy minden belvárosi fiatal szobájában megtalálható mulig ruhaállványból, pár tavalyi csillagszóróval felkötözött fenyőágból és egy kallódó fényfüzérből áll.”
7. Nem baj, ha ferde a fa, ki lehet azt korrigálni
Csodálatos megoldásokat küldtek olvasóink, hogyan ékelik ki, támasztják alá, próbálják jobb belátásra bírni azt a fát, amit elég lett volna körbeforgatni vásárláskor, hogy azonnal észre lehessen venni, a pisai ferde torony hozzá képest a precíziós vinkli. A legszebb megoldásról így írt szerényen Ákos: „Idén kimaradtam a karácsonyfa beszerzésből, szóval a kármentesítés maradt. Előtte utána képek csatolva, bár az igazat megvallva, a végső megoldás sem a legoptimálisabb.” Látható, hogy Ákos a giroszkópos pohártartó elvéhez hasonló megoldást választott, nem ékelgetett, dugdosott kis fadarabokat, hanem fogta, feltépte a teret, kiegyenesítette, és egy új dimenzióba (egy másik cserépbe) helyezte. Gratulálunk!
8. Nem kell túlgondolni a díszeket, a fényeket
Akinél lakik macska, az sejti, milyen állandó stresszben töltik a karácsonyi szezont az üvegdíszek. A cicák egyébként is hajlamosak leverni a dolgokat az asztalról, pultról, polcról, de az igazi törhetnék-zúzhatnék a díszek láttán tör elő belőlük, mondhatni az hozza ki belőlük az állatot. Nem kell ettől tartatnia a bal szélső fotót küldő Ádámnak, aki a határozott megoldások híve: „Annak érdekében, hogy ne törjenek össze díszeink, a családdal arra gondoltunk, hogy idén a dobozban maradnak”. Ildinek pedig, aki első ránézésre egy karácsonyi vásár kivilágítását vitte haza, és szerelte fel a fára (jobbra), talán érdemes lenne megfontolnia, hogy egy apróbb ledekből álló, gyengébb fényű füzér talán hangulatosabb lenne legközelebb.
Köszönjük a fotókat, egyenek sok bejglit, jövőre találkozunk!
