Margot Robbie életnagyságú Barbie lett, és ezzel nemcsak a rózsaszínt hozta divatba, de a method dressinget is

Aki nem egy kő alatt él, mostanra már biztosan tudja, hogy csütörtökön a magyar mozikban is debütált a nyár egyik legjobban várt filmje, a Barbie (kritikánk itt olvasható). És ez nem elhanyagolható mértékben köszönhető a film elképesztő marketingjének, no és Margot Robbie-nak, aki az elmúlt hónapokban gyakorlatilag csak Barbie-bőrben jelent meg a nyilvánosság előtt. Ügyes reklámfogás, vagy történetmesélés ruhákkal? Mi az a method dressing, és miért őrül meg érte Hollywood?

Nagyjából tavaly nyár óta – amikor megjelent a Greta Gerwig által írt és rendezett (oké, a forgatókönyvet a férjével együtt írta) film első teasere – a csapból is a Barbie folyik. Az utóbbi heteket pedig leginkább úgy jellemezhetnénk, eltört a csővezeték, az utcán már a repedésekből is rózsaszín festék ömlik, az égből csillámpor hullik eső helyett, miközben mindenki fülében a Ken-himnusz cseng végtelenítve. És mindennek a tetejébe ott van Margot Robbie, aki a film promóciós turnéját gyakorlatilag Barbie-nak öltözve tolta végig, ezzel tankönyvi magasságokba emelve nemcsak a Barbiecore-t, de az utóbbi évek furcsa hollywoodi trendjét, a method dressinget is.

Mi a fene az a method dressing?

Jó magyar szó – egyelőre – nincs rá. Sőt, igazán arra se, amiből a nevét kapta: a method dressing a method acting kifejezésből ered, ami röviden azt a módszert jelenti, amikor a színész egy szerep megformálása során egészen extrém végletekig megy el, hogy azonosuljon a karakterével, és a film forgatása alatt is végig abban marad. A módszernek vannak követői (például a műfaj királya, Daniel Day-Lewis, vagy a szélsőséges hízásairól és fogyásairól ismert Christian Bale, illetve a Joker eljátszása alatt kis híján teljesen becsavarodó Jared Leto) és vannak ellenzői is szép számmal. Bár a módszer maga már több mint százéves, a mai napig éles vitát tud kiváltani, hogy ki tartja szükségszerűnek vagy veszélyesen egészségtelennek, hogy valaki 30 kilótól szabaduljon meg pár hónap alatt egy szerep kedvéért.

A method dressing tulajdonképpen ennek a limonádéváltozata, ami semmilyen lemondást vagy önsanyargatást nem követel a színésztől. Ellenben imádják a marketingesek, és feltehetően a method dressinggel kísérletező színészek stylistjai is élvezhetik az alkotófolyamatot. De mi is ez? Szimpla reklámfogás? Történetmesélés ruhákkal?

Talán valahol a kettő között van. Method dressingnek nevezzük, amikor egy színész (a trend többnyire a színésznőket érte utol) a forgatás után „nem vedli le” teljesen a szerepét, hanem a film promóciós útjain, premierjein is valamilyen szinten „beöltözik” a karakterének, vagy egész egyszerűen a ruháin keresztül közvetíti a film tematikáját, hangulatát. Hozzátesz ezzel a filmhez? Az elkészüléséhez semmiképp, de a fogadtatásához annál inkább, miközben a színész elhivatottságát is jelzi – ami nem árt sem a filmnek, sem az önmarketingnek.

A method dressing nem új keletű dolog (korábban játszadozott már vele például Angelina Jolie, Geena Davis és Michelle Yeoh is), de igazán csak az elmúlt egy-két évben lett beszédtéma, miután a fiatal (húszas éveit taposó) színésznemzedék egyre bátrabban és nagyobb léptékben kezdett el kísérletezni vele.

A műfaj egyik lelkes művelője Zendaya, aki a Pókember-filmek bemutatóin rendre pók ihlette dresszekben jelent meg, míg a Dűne bemutatóin az Arrakis-hangulatot hozta be a vörös szőnyegre a homokszínű, futurisztikus estélyikkel. Itt egy remek gyűjtemény a szettjeiről és a referenciákról az elmúlt pár évből.

De említhetjük az új A kis hableány-film főszereplőjét, Halle Bailey-t is, aki úgy csinált a filmnek (és nem utolsósorban magának) hatalmas hírverést, hogy csillogó-fényes sellőruhákban jelent meg a film promóciós eseményein, és Jenna Ortegát is, aki Wednesday szerepének kedvéért gót lett. Vagy ott van Anya Taylor-Joy, aki a Mario-film premierjén rózsaszín motoros szerkóban vonult be a vörös szőnyegre.

És akkor jött a Barbie

És mint a film 2001: Űrodüsszeiát idéző teaserében, a Margot Robbie-Barbie minden korábbi vívmányt elhomályosítva jött, és magának követelte a method dressing-trónt.

Ebben a rövidke előzetesben jelent meg először az ausztrál színésznő mint az első, 1959-ben született Barbie, a mára ikonikussá vált fekete-fehér fürdőruhában. Amit Robbie a film sydney-i sajtókörútján Hervé Leger minidresszben idézett meg idén június 29-én:

Az elmúlt hónapokban a színésznőnek szinte minden hétre jutott említésre méltó szettje. Ezeket ebben a cikkben nem vesszük sorra, kiválogattuk viszont közülük a – szerintünk – legjobbakat. A Barbie-gyűjteményt ráadásul a végtelenségig lehetne folytatni, ugyanis nemcsak Robbie, de a film többi színésze, maga a rendező, Greta Gerwig, sőt többnyire a velük interjút készítő riporterek is szinte kötelességüknek érezték a film sajtóturnéja alatt, hogy Barbie-nak öltözzenek. Mindennek a motorja viszont egyértelműen maga Barbie, azaz Margot Robbie – a többiek pedig olyan lelkesedéssel álltak be háttértáncosnak, mint például ebben az előzetesben.

Az, hogy Robbie ekkora erőbedobással vetette bele magát az átlényegülésbe, tulajdonképpen egyáltalán nem meglepő, a színésznő ugyanis a film egyik producere is, aki évekig házalt a különböző stúdióknál és a Barbie babákat gyártó Mattelnél a film ötletével, mire 2018-ban körvonalazódni kezdett, hogy ebből akár lehet is valami.

A Barbie gyakorlatilag az ő álmának a megvalósulása, nem meglepő, hogy annyira kimaxolja, amennyire csak tudja.

Azt, hogy mennyire komolyan vette a küldetést, jól jelzi, hogy messze nemcsak a promóciós eseményeken lehetett Barbie-ként lencsevégre kapni: június végén például vintage Chanel tweedzakóban, rózsaszín Barbie-bőrönddel a kezében tűnt fel a sydney-i repülőtéren. A férje kísérte – rózsaszín baseballsapkában.

De vissza a Barbie-univerzumba, és ugorjunk egy évet. Jobbra a Solo in the Spotlight (magyarul Szólóban a reflektorfényben) fantázianevű Barbie 1960-ból, balra pedig Margot Robbie Schiaparelliben a film Los Angeles-i premierjén, július 9-én:

Említettük, hogy a film többi szereplője sem maradt ki a method dressing-buliból, és most tegyünk külön említést Kenről, azaz Ryan Goslingról is. A Barbie-reneszánsz természetesen nem létezne Ken nélkül, ahogy Margot Robbie átalakulása sem lenne teljes Ryan Gosling lelkes mellékszereplése nélkül. A színész tökéletesen érzi, milyen Margot Robbie kiegészítőjének lenni a vörös szőnyegen: a show-t soha nem lopja el, többnyire egyszerű, rózsaszín öltönyökben jelenik meg mellette, miközben finoman jelzi a helyét ebben az egészben: áprilisban egy Las Vegas-i promóeseményen egy Greta Gerwig nevével ellátott pólóban jelent meg, a Los Angeles-i premieren pedig a Barbie-stílusú E betűt formáló nyakláncot viselt, ezzel tisztelegve a felesége, Eva Mendes előtt.

Margot Robbie július 2-án, a szöuli premieren, Versace kosztümben idézte meg a Day to Night (magyarul Éjjel-nappal) Barbie-t 1985-ből – az elmaradhatatlan kalappal, kis táskával és telefonnal (a Barbie éjszaka-verzióját sem hagyta ki, akkor egy másik Versace ruhába bújt):

De mégis miért olyan jó érzés Margot Robbie Barbie-kollekcióit elemezgetni, és miért születnek a témában az újabb és újabb – ehhez hasonló – cikkek. Az egyik, talán a legegyszerűbb válasz, hogy azért, mert

sokkal jobb érzés ezzel foglalkozni, mint bármi mással, ami épp körülöttünk történik.

Háború, gazdasági válság, infláció, egymást érő természeti katasztrófák. „Nem csoda, ha szerető elvágyódással gondolunk arra az egyszerűségre, amit a gyerekkor és annak szemüvegén keresztül a Barbie-világ kínál. Minden harsány, vidám és egyértelmű, csak magamra öltöm a megfelelő öltözetet, és azzá válok, amivé csak akarok” – írtuk tavaly nyáron a Barbicore-magyarázónkban. Ezt az érzést lovagolja meg a Barbie, és a mindenki kedvenc babájává átvedlő Margot Robbie is.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a Barbie csak és kizárólag a ruhákról, a tökéletes testről és frizuráról szól – bár a kritikusai szerint a Barbie esetében a külsőségek sokkal hangsúlyosabbak a kelleténél.

A Barbie élete során sokszor bajba is került, például a sokszínűség hiánya vagy az irreális testarányai miatt – ebből valamennyire tanulni is tudott, mára tucatnyi bőrszínárnyalatban, többféle alkattal és akár testi fogyatékosságokkal ábrázolt babát is lehet kapni.

Az 1992-es Totally Hair Barbie legfontosabb kiegészítője viszont nem más, mint a hosszú haja volt. Robbie Emilio Pucci miniruhában rekreálta a babát július 7-én, Mexico Cityben, egy Barbie-eseményen. A sarokig érő hajat elhagyta ugyan, a frizurája azért valamennyire így is visszaadja a több mint 30 éve született hajasbaba-életérzést:

Feminista vagy sem? – ez itt a kérdés

A Barbie alkotói szerint igenis az. Az első Barbie Ruth Handler ötlete alapján született, aki a férjével a Mattel játékgyártó cég társalapítója volt. Handler észrevette, hogy a gyerekei gyakran adtak felnőtt szerepeket játék babáiknak. Korábban a játékok inkább infantilizálva voltak, főként azok, amelyeket lányoknak szántak, ezért a babák főként gyerekekre hasonlítottak. A Barbie lehetőséget adott a kislányoknak, hogy a babázásban megélt anya vagy gyerek kizárólagos szerepköreit kibővítse a dolgozó nő különböző szerepeivel. Az eltérő karrierlehetőségek elképzelését a ruhadarabok segítették, a Mattel szerint Barbie több mint kétszázféle foglalkozásban próbálta ki magát az elmúlt hatvan évben.

De a Barbie nemcsak a karrierválasztásban teljesedik ki, hanem – természetesen – abban is, ahogy prezentálja magát.

Robbie arról, hogy Barbie átszexualizált baba, azt mondta a Vogue magazinnak adott interjújában (ajánljuk a kattintást azoknak is, akiket kizárólag a Barbie-ként fotózott színésznő képei érdekelnek): mivel nincsenek nemi szervei, Barbie ha akarna se tudna szexuális lény lenni – magától, tudatosan tehát soha nem szexi, csak mások vetítik rá a szexuális vágyaikat.

„Ha felvesz egy miniszoknyát, azt nem azért teszi, hogy a fenekét mutogassa, hanem azért, mert jól érzi magát benne” – magyarázta.

És ha jól érezzük magunkat a rózsaszín miniruciban, akkor viseljünk bátran rózsaszín minirucit! – gondolhatta a Pink and Fabulous (magyarul Rózsaszín és Csodálatos) Barbie, ami 2015-ben abból a merész ötletből születhetett, hogy néha tényleg nem kell más egy jó naphoz, mint egy rózsaszín pöttyös miniruha. A recept láthatóan bevált Margot Robbie-nak is, aki június 15-én ebben a Valentino koktélruhában jelent meg a Los Angeles-i Four Seasons Hotelben:

Ha egyvalamire jó volt Robbie method dressing-kampánya – azon túl, hogy alaposan feladta a leckét a sajtóturnékat kimaxolni vágyó producereknek, marketingeseknek, stylistoknak és színészeknek –, az az, hogy a Barbie-filmre beülve bárki kedvére beöltözhet a kedvenc babájának. Kinézni biztos nem fogják.

A kérdés csak az, Margot Robbie vajon mikor unja meg a rózsaszínt.