Helló, róla tudunk valamit? – Facebook-csoportokban nyomoznak párkeresők a randipartnereik után

Az interneten sok mindent megoszthatunk egymással: Facebook-csoportokban cserélnek gazdát használt bútorok, szobanövények, akár vényköteles gyógyszerek, de a Telexen már olyan nyilvános csoportról is írtunk, amiben különböző drogokat árulnak. Mindemellett léteznek olyan online közösségek is, ahol nem illegális szerekkel kereskednek, hanem információval különböző férfiakról, nőkről, lehetséges jövendőbelikről.

Az első Are We Dating the Same Guy? (azaz Ugyanazzal a sráccal randizunk?) név alatt futó Facebook-csoportot 2022-ben hozták létre New Yorkban élő szingli nőknek, amihez 163 ezren csatlakoztak. Azóta kismillió AWDTSG-csoportot hoztak létre világszerte: létezik olasz, zürichi, ausztrál, londoni, Los Angeles-i, hawaii, budapesti, sőt csak férfiakból álló – Are We Dating the Same Girl? – verzió is.

A csoportok koncepciója az, hogy a tagok megoszthatják a randipartnerük vagy a kiszemeltjük keresztnevét, életkorát, valamilyen ismertetőjegyét, a fotóját, a többiek pedig a kommentszekcióban kifejtik, ők honnan ismerik az illetőt, mit tudnak róla, érdemes-e vele kezdeni, vagy sem.

Sera Bozza társkereső coach szerint a tudásmegosztás hasznos, bár félő, hogy ezek a csoportok csak cinikussá és még bizalmatlanabbá teszik a társkeresőket. Emellett felerősítheti azokat az üzeneteket, amik azt szajkózzák, hogy minden férfi hűtlen (ami Bozza szerint nem igaz), és abszolút nem hozzák meg az ember kedvét a randizáshoz.

„Ha kiposztolják egy srác képét, és megjelenik alatta harminc hozzászólás, és mind negatív, akkor gyanús, hogy a sráccal van a baj”

– mondja az álnéven megszólaló Luca az Are We Dating the Same Guy? – Budapest zárt csoport létrehozója. Luca 2023-ban alapította a csoportot, miután nem is egy, hanem három férfi is átvágta.

A csoportnak több mint négyezer tagja van, külföldi és magyar lányok egyaránt, akik a szabályzat értelmében nem adhatják ki a csoportban megosztott információkat kívülállóknak, azonban Luca szerint ezt jó néhányan nem tartják be.

Luca azt mondja, kapott már fenyegető üzeneteket férfiaktól, akikről több tag is azt írta, hogy erőszaktevők és agresszívak, de volt olyan srác is, aki azzal fenyegetőzött, hogy a rendőrséghez fordul, ha nem távolítják el a róla szóló posztot. „Nem távolítottam el a bejegyzést, mert olyan információkat osztottak meg erről a személyről a csoporttagok, amik szerintem sok lányt megmenthetnek egy komoly traumától. A gonosz hozzászólásokat töröltem, de az igazságérzetem erősebb volt annál, hogy eltávolítsam az egész posztot. A hatóság mégsem keresett meg és azóta nem hallottam se felőle, se a rendőrségtől.”

Mindez felveti a kérdést, hogyan lehet kivédeni a hamis vádaskodást. „Ez egy nehéz kérdés, már csak azért is, mert anonim módon is lehet posztolni a csoportba. Ez egyszerre jó és rossz is, mivel névtelenül olyan lányok, nők is mernek írni a csoportba, akik attól félnek, hogy a volt párjuk megtalálja és bántja őket. Ugyanakkor olyanok is posztolhatnak névtelenül, akik csak mocskolódni akarnak, de ezt valamelyest ki lehet szűrni a stílusból és a hozzászólások mondanivalójából. Egy ideje ráadásul már eleve csak meghívással lehet bekerülni. Ezt a rendőrségi feljelentés, illetve a Facebooknak küldött bejelentések miatt vezettem be. A kamuprofilokat is próbálom folyamatosan szűrni. Sajnos előfordult, hogy egy fiú is bekerült a csoportunkba, aki női névvel és egy lopott fotóval regisztrált. Természetesen azonnal kitiltottam” – teszi hozzá Luca, aki igyekszik lépést tartani a csoporttal, ugyanakkor úgy érzi, nehéz egy ekkora közösséget kordában tartani, és megakadályozni, hogy kiszivárogjanak információk.

Luca úgy látja, a csoport azért fontos, mert sok lányt megóv attól, hogy olyan férfiakkal kezdjen, akik bánthatják őket. „Nem sokkal azután, hogy megszületett a csoport egy idősebb nő megírta nekem, hogy mennyire hálás a közösségünkért.

Ugyanis kiderült, hogy az egyik barátnője megismerkedett egy férfival, akiről a csoportban kiderült, hogy már több nőt is bántott.”

Helló, lányok, róla tudunk valamit?

A tapasztalatcserének lehet pozitív a végkifejlete, de az is megesik, hogy valaki egy ilyen csoportban szerez tudomást arról, hogy párja megcsalja. A húszas éveiben járó Mikayla Miedzianowski tavaly tavasszal rátalált barátja képére egy AWDTSG-csoportban, és egy hozzászólásra is, amiben az állt, hogy a fotón látható férfi összeszűrte a levet az egyik tag ismerősével.

Ezután Miedzianowski közzétett egy TikTok-videót azzal a felirattal, hogy bort kortyolgat a kanapén, miután megtudta – 35 ezer másik emberrel együtt –, hogy barátja hűtlen volt, amit a srác a szembesítés után beismert.

Bár a hűtlenség is egy életre szóló sebet okozhat, egészen más, amikor egy Facebook-bejegyzés nemcsak egy kapcsolatnak vet véget, hanem egy emberi életnek is. A Washington Post cikke szerint a 29 éves Shannon Hiottot halálra késelte a volt barátja, Chance Donohoe, miután az ohiói lány a közösségi médiában – többek között egy AWDTSG-csoportban is – azt írta volt kedveséről, hogy ellopta a pénzét és a gyógyszereit.

A probléma az a kultúra, amelyik szemet huny a bántalmazás felett

A statisztikák szerint 2023-ban a társkereső applikációk, oldalak felhasználóinak száma meghaladta a 381 milliót, és egyes becslések szerint három év múlva már közel félmilliárd ember fogja az interneten és az appokon keresni a szerelmet, a legtöbb online párkereső az Egyesült Királyságban, Belgiumban és az Egyesült Államokban él.

Eközben a Pew Research Center 2023-as jelentése arról számolt be, hogy az amerikaiak fele nem tartja biztonságosnak az online ismerkedést. A felmérés szerint a 18 és 49 év közötti nők kétharmada, akik használtak már társkereső applikációt, azt állította, hogy kéretlenül kaptak szexuális tartalmú képeket. Emellett az is előfordult, hogy a matchük megkereste őket a való életben és fenyegetőzni kezdett, mert nem tudta elfogadni a visszautasítást.

Ezért sem meglepő az Are We Dating the Same Guy?-csoportok létezése. Hiszen a virtuális térben még nehezebb kiszűrni, hogy ki az, akitől óvakodni kellene. Pláne egy olyan világban, amiben gyakori a zaklatás – akár a munkahelyeken is – és a bántalmazás is, amiknek áldozatai legtöbbször nők.

A World Health Organization azt írja, a 15–49 év közötti, kapcsolatban élő nők közel harmadát az élete során már legalább egyszer bántalmazta fizikailag és/vagy szexuálisan a párja. De hasonlóan súlyos sebeket okozhat az is – szorongás, depresszió, sérült önbecsülés –, ha valaki úgy él, hogy a társa a nap 24 órájában verbálisan bántalmazza.

Ezekben a zárt Facebook-csoportokban a nők megoszthatják tapasztalataikat egymással, megóvhatják társaikat a csalódástól, szexuális ragadozóktól, bántalmazóktól, a pénzhajhász csalóktól, valamint leleplezhetnek kamuprofilokat is. Egy nő például egy ilyen Facebook-csoportban buktatta le anyja új kedvesét, akiről kiderült, hogy egy híres, homoszexuális portugál színész képeivel ismerkedik az interneten – olvasható az Independent témáról írt cikkében, aminek szerzője szerint az AWDTSG jelensége arra a probléma világít rá, hogy kultúránk gyakran szemet huny a bántalmazó viselkedés felett.

Fel akarták jelenteni állatkínzás miatt, végül ügyvédje közbenjárásával tudta töröltetni a róla szóló posztot

Ugyanakkor az AWDTSG-csoportok akkor kerültek igazán reflektorfénybe, amikor tavaly áprilisban megjelent a hír, hogy a Los Angeles-i csoport egy 2,6 millió dolláros perbe keveredett, miután egy Stewart Lucas Murrey nevű férfi rágalmazással vádolt meg ötven tagot.

A Washington Post cikke

több olyan esetet is említ, amikor AWDTSG-csoporttagok hajmeresztő dolgokat állítottak férfiakról úgy, hogy nem volt a kezükben döntő bizonyíték.

Az egyik történet főszereplője egy egyetemista korú férfi, aki tudta, hogy a floridai csoportban megosztották az egyik fotóját, amin a kutyáival pózol, de nem tulajdonított ennek jelentőséget. Azonban a hozzászólások között megjelentek olyan üzenetek, amik azt állították, hogy a srác szexuális célokra használja a kutyáit, a helyzet egy ponton pedig olyan szinten eszkalálódott, hogy fel akarták jelenteni állatkínzásért. A bejegyzést végül eltávolították, miután a srác az ügyvédjén keresztül üzent a moderátornak.

Az Independent azt írja, a férfiak jogaiért küzdő aktivisták célzott kampányok és a Facebook segítségével már több Észak-Amerikában egykor működő csoportot semmisítettek meg. Sőt mi több, a Redditen olyan közösségek is létrejöttek, amiknek az egyetlen célja az, hogy az Are We Dating the Same Guy?-csoportokat végleg eltöröljék a föld és a Meta színéről.

Ez a húszas évei végén járó Anna szerint egészen szomorú lenne. Ő éppen nem ismerkedik, de a budapesti csoport tagja és gyakran meg is nézi a beszélgetéseket. „Jó érzés látni a női összefogást, azt, hogy civakodás nélkül is tudunk nehéz szituációban is normálisan viselkedni. Rengeteg olyan pasi fordul meg a csoportban, akikről kiderül, hogy egyszerre 3-5 lányt is fűznek a csoportból, és kifejezetten jó hangulatban és viccesen beszélik meg a dolgokat az érintett lányok. Arról meg ne is beszéljünk, hogy mennyire durva dolgok, és személyiségzavarok is kiderülnek srácokról, és bár nyilván nem lehet 1-2 komment alapján nagy következtetéseket levonni egy emberről, de azért a nagyon súlyos gikszerek nem baj, ha kiderülnek, még mielőtt találkozol egy idegennel. Az más kérdés, hogy az online randizástól az a kicsi kedvem is elment, ami volt, de néha-néha felemelő olyan kommenteket olvasni, hogy ez a csávó egy rendes, jó fej srác!”