A szerelempatkányok megérzik, hogy te vagy az alkalmas préda

Janecskó Kata újságíró, volt telexes kollégánk olyan esetekről ír ősszel megjelent könyvében, amelyekben magyar nők szerelmi csalás áldozataivá váltak. Az esetek nem kizárólag idehaza történtek, akadnak közöttük külföldi nyaralás vagy munkavállalás során szövődött kapcsolatok is. Az elmúlt években egyre több magányos ember próbál online felületeken ismerkedni, amiben közrejátszottak a Covid-járvány okozta korlátozások is. A társkereső applikációk bevétele 2015 és 2022 között több mint háromszorosára nőtt, a listát toronymagasan vezeti a Tinder, ahol az aktív felhasználók száma mintegy 75 millió. A növekedés miatt a romantikus csalások száma is emelkedett.

A Nemzeti Kibervédelmi Intézet meghatározása szerint romantikus csalásnak nevezzük azt, amikor a csalók romantikus szándékot színlelnek, hogy elnyerjék az áldozatok szimpátiáját, majd a jóindulatukat kihasználva rávegyék őket, hogy különböző hamis ürügyekkel pénzt küldjenek nekik. A megtörtént esetek alapján dokumentumfilm is készült a témában: a Tinder-csaló szélhámosa országok között repkedve tucatnyi nőből csalt ki dollármilliókat. Ez a film adta a Nők a hálóban szerzőjének is az alapötletet, hogy utánajárjon a magyarországi eseteknek.

Miért özvegy minden olajmérnök a Facebookon?

Janecskó Katának többéves tapasztalata van a bűnügyi újságírás terén, Ártatlanul elítélve címmel könyve is jelent meg.

„A bűnügyi témáknál maradva a nőkre akartam fókuszálni, de az is fontos szempont volt, hogy ne legyen elterjedt magyar irodalma” – indokolta meg azt, hogy második kötetében miért szerelmi csalásokról írt. Szerinte az online csalásokkal eddig csak kevesen foglalkoztak Magyarországon, a Tinder-csaló megtekintése után pedig kíváncsi volt rá, talál-e itthon ilyen eseteket. Nagy hatással volt rá, ahogy a filmben szereplő nők kiálltak magukért és összefogtak, ezért döntött úgy, hogy utánajár a hazai példáknak.

„Az a benyomásom, mintha felfutóban lenne ez a csaló módszer, mintha egyre több ilyen eset lenne, és egyre nagyobb figyelmet kap a megelőzés is. A rendőrség például Valentin-napon külön sajtótájékoztatót szentelt ennek a témának.” Ez arra enged következtetni, hogy a rendőrségnek több ilyen ügy kerül a látóterébe, mint az elmúlt évtizedekben.

A szöveg nagy része saját kutatáson alapul, a szerző számos esetet gyűjtött össze és vizsgált meg. Bizonyos információk még őt is megdöbbentették. „A legmeglepőbb az volt számomra, hogy a csalók mennyire kíméletlenek tudnak lenni az áldozataikkal. Egy fikarcnyit sem érdekelte őket a sorsuk, annak ellenére, hogy – még ha csak online is, de – már volt idejük megismerni a másikat, aki a szívét-lelkét kinyitotta előttük. Ezzel a bizalommal visszaélve képesek a legmesszemenőbb módon kifosztani az áldozatukat.

Ott volt például az a szklerózis multiplexben szenvedő nő, akinek már tényleg nem volt semmije, de a csaló még így is képes volt a végletekig kifacsarni őt, és megpróbálta rávenni, hogy vegyen fel hitelt.”

A könyvben számos további esetet ismerhetünk meg. Ezek alapján így írható le folyamatában a jelenség:

• Az elkövetők kinézik áldozatukat egy társkereső appban vagy a Facebookon, és bókolni kezdenek.
• Legtöbbször szívhez szólóan írják le helyzetüket. Sokszor elvált, özvegy családapaként ábrázolják magukat, lehetőleg gyerekekkel és olyan sláger álszakmákkal, amik iránt a nők ellenállhatatlan vonzódást éreznek (például pilóta, szívsebész, olajfúró mérnök).
• Nagy lépésekben fejlődik a kapcsolat, a csaló szerelmet vall.
• Majd amikor kialakult egy érzelmi függőségi viszony, hirtelen probléma áll elő, amihez a csalónak pénzre van szüksége. Addigra már a nő annyira beleszeret udvarlójába, hogy a problémával kész azonosulni, és mindenáron segíteni akar párjának, így az összeget kölcsönadja.

Még a valódi pilóták is szalutáltak neki

A Zsoltnak elnevezett csalóval a szerző személyesen találkozott a sopronkőhidai börtönben. Az esetleírás szerint a szabadságvesztésre ítélt Zsolt valódi színészi teljesítményre képes, hogy pénzt csikarjon ki a hiszékeny nőkből; például olyannyira sikeresen adta elő a pilótaszerepet, hogy a repülőtéren valódi pilóták szalutáltak neki.

„Megpróbáltam úgy nézni rá, mint aki nem tudja a háttérinformációkat, így egy rokonszenves, megnyerő, már-már túlságosan készséges embert láttam magam előtt – emlékezett vissza Janecskó Kata a férfival való találkozására. – Közben pedig nem tudtam magam függetleníteni attól a tudattól, hogy másokkal szemben mi mindent követett el, milyen kíméletlen volt, milyen pusztítást hagyott maga után. Azt hiszem, beszélgetés közben ki tudtam kapcsolni ezt a tényt. Viszont voltak érdekes pillanatok, például amikor azt mondta, mennyire nem bírja azokat, akik nőket bántanak. Tehát nem tűnt fel neki, hogy noha nem fizikai erőszakkal, de ő is pont ugyanezt csinálja. Megdöbbentett a vaksága, hiszen valakit még az öngyilkosság küszöbére is sodort.”

A kötetben bemutatott csalókról összességében elmondható, hogy nagyon rafináltak voltak.

Egyikük, egy nő, szívsebésznek adta ki magát, és a hiteles alakítás érdekében valódi felszerelése és orvosi köpenye is volt, amelyet az áldozat – szintén egy nő – vasalt.

A „hősszerelmesek” rendszerint azt állították, más városban laknak, mint az áldozatuk, ezáltal hazautazáskor alkalmuk volt eltűnni néhány napra és alibit találni maguknak a párhuzamos életre. Egy-egy kíváncsiskodó, gyanakvó kérdésre mindig rendelkezésre állt a kész válaszuk, és ha a kölcsönkért pénzt kellett volna visszaadniuk, legtöbbször sikerrel hárítottak. Janecskó Kata így számolt be azzal kapcsolatos tapasztalatairól, van-e összefüggés az intelligenciahányados és a csaló sikeres „pályafutása” között: „Én is nagyon kíváncsi voltam rá, milyen intellektusa van, mondjuk, a fent említett Zsoltnak, mert különböző nőügyei sokszor több szálon futottak, és a hazugságokat észben tartani és köztük kiigazodni feltételez egy magasabb intellektust.” Miután azonban beszélt a férfival, már nem volt benne biztos, hogy az átlagnál okosabb lenne, inkább valami kimondottan erre a területre specializált tehetséggel bír, amit rosszra használt.

Az is a vizsgálódás tárgya volt, hogy van-e kapcsolat a földrajzi hely és a bűncselekmények száma, fajtája és intenzitása között. Pár éve brit tudósok 5400 csaló profilját elemezték, és az IP-címek alapján körülbelül harmadukat tudták kiszűrni. Ennek a nagyjából 1600 csalónak több mint 30 százaléka Nigéria területén működött, míg a többi Ghánából, Malajziából és a Dél-Afrikából került ki. Nagy általánosságban tehát elmondható, hogy többnyire szegényebb országokban próbálkoznak ezzel a módszerrel. Átvert nők lokációjuk szerint pedig leginkább Nyugat-Európában vannak, tehát ott, ahol az elkövetők feltételezik, hogy vagyonosabb nőkre bukkanhatnak a Tinderen.

Te vagy az a nő, akire egész életemben vártam

A könyvben részletesen olvashatunk Editről és a tunéziai Aliról, aki a bezness jelenség tipikus művelője. Ez a fogalom a business szóból kiindulva a nyaralóhelyeken a turisták megkopasztására irányuló tevékenység, kiegészülve a szerelem mímelésével.

Edit egy utazáson ismerte meg a helyi férfit, és bár alig találkoztak, négy év után összeházasodtak. Hét évvel később és néhány millióval szegényebben azonban az asszony személyesen akart véget vetni a kapcsolatnak. Tunéziában a férje fogságába került, a férfi megverte, fojtogatta, megerőszakolta, végül a rendőrség közbeavatkozására volt szükség, hogy megmeneküljön.

„Ali love rat, azaz szerelempatkány volt. A maga értelmezésében szerelmet árult pénzért. Kérdés, hogy az áldozat abban a hiszemben van-e, hogy a szerelem valódi. Ha így van, akkor őrá is igaz az, amire megfogalmaztam a romantikus csaló definícióját”

– magyarázta Janecskó Kata, hozzáfűzve: a szerelempatkánynak titulált egyének egy része azt hiszi, a nők ebbe a tranzakcióba tudatosan mennek bele, tehát tudják, hogy szerelem helyett a szerelem illúzióját fogják kapni.

Egész életünkben együtt leszünk, és még azután is, szellemekként

Tanulságos Helga esete is, akit Zsolt agydaganat címén hárommillió forinttal rövidített meg. A nő utólag magát hibáztatta, akárcsak a többi áldozat, akik hozzá hasonlóan később azt mondták: nem értik, hogyan eshettek csapdába, sőt a nyomozás során a rendőröknél is jobban átlátták a csalásokat. „Ezek a nők mind értelmesek, intelligensek voltak. Akadt köztük olyan, aki magasan képzett és vezető beosztásban van, de olyan élethelyzetben voltak, amikor sebezhetők és fogékonyak voltak erre a fajta csalásra” – válaszolta a szerző arra a kérdésre, hogy az emberi butaság, naivitás vagy a túlzott jóhiszeműség áll-e az esetek hátterében. Ahogy a már említett Edit mondja a csalókról:

„Ők megérzik, hogy te vagy az alkalmas préda.”

Korábban kutatás is készült arra vonatkozóan, hogy a többféle előfeltevés közül mi jellemző az áldozatokra. A könyvben vizsgált eseteknél majdnem minden ilyen feltevés megcáfolódott, egyet kivéve, ez pedig a romantikus világkép, a romantikus hiedelemrendszer. Janecskó Kata ebből azt a következtetést vonta le, hogy a romantikus elképzelés nem zárja ki azt, hogy valaki leleményes legyen, vagy később talpraesetten ki tudjon magáért állni.

Persze sok minden függ a helyzettől is: nem mindenkinél vallottak szerelmet a harmadik alkalom után, és a pénzkérést a bizalom kiépítése előzi meg. „Nehéz beleképzelni magunkat az áldozatok helyzetébe, mert nem mentünk végig azon a bizalomkiépítésen” – fogalmazott a szerző, aki Zsolt esetére visszautalva megemlítette: a férfi elengedte azt, akinél érzékelte, hogy lefülelné. Neki tehát kiváló szimata volt a veszélyforrások kiszűrésére. Szerencsére nem maximálisan, így kerülhetett több áldozat összefogása révén bíróság elé. A szerző azt is elmondta, hogy a könyvben nagyon szeretett volna az áldozathibáztatás ellen beszélni, és rámutatni arra, hogy nem teljesen az áldozatok hibája volt az, ami történt.

A kötet utolsó előtti fejezete rövid jó tanácsok gyűjteménye.

• Janecskó Kata ezt egyfelől áldozatoknak készítette el, hátha egyfajta vigaszt ad nekik, ha tudják, hogy nincsenek egyedül, és más is keresztülment azon, amin ők.
• Másrészt megelőző célzata van: a potenciális áldozatoknak összeszedte, mi a teendő, hogyan kerülhető el ez a csapda, és mi lehet gyanús. Az áldozatok ráadásul nem is feltétlenül csak fiatalok, hanem érettebb nők is, akik online ismerkednek, tehát nem annyira a naivitás a hívószó.
• Ezenkívül a szerző azokra az olvasókra is gondolt, akiket pusztán csak érdekel a téma, és szívesen olvasnak a trükkös módszerekről. Reméljük, ötleteket nem ad szerelmi csalások elkövetésére.

Érdekes adalék, hogy a könyv megjelenése után a szerzőnél újabb történetekkel jelentkeztek ismerősök. „Ez alapján ez a jelenség még elterjedtebbnek tűnik, mint amiről tudunk. Az áldozatok a szégyenérzet miatt nem fordulnak rendőrséghez, de van, aki nem hisz benne, hogy valamit el lehet érni vele, megint mások pedig félnek az áldozathibáztatástól” – mondta a Nők a hálóban szerzője.