„De hiszen nem tiltakozott” – ha egy felnőtt egy tizenévessel szexel, az nem bűncselekmény, de súlyos határátlépés

„Aki fiatal, annak igazából csak jót tesz, ha egy idősebb személy avatja be a szexbe

– a társadalom gyakran ilyen és hasonló mondatokkal relativizálja, ha egy érett felnőtt egy tizenévessel létesít szexuális kapcsolatot. Pedig minden olyan közeledés, amikor az idősebb személy a saját nemi vágya, szexuális érdeklődése kielégítésére használja a gyereket, az visszaélésnek, erőszaknak számít. Ez akkor is igaz, ha a felnőtt célja elérése érdekében nem használ fizikai erőszakot” – mondja Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakember, a Hintalovon Alapítvány munkatársa.

A kegyelmi botrány februári kirobbanása óta több hullámban is előkerültek gyerekek ellen elkövetett szexuális visszaélésekről szóló ügyek, amelyek egy része mind jogi, mind erkölcsi értelemben egyértelműen elítélhető volt. Egyes vádakat nem bizonyítottak, vagy az ügyben nem is született feljelentés, de felhívták a figyelmet fontos jelenségekre, például az állami gondozásban lévő gyerekek szexuális kiszolgáltatottságára.

A múlt héten a téma újabb vetülete került elő: megjelent egy cikk, amely fiatalkorúak abuzálásával vádolta meg Varnus Xavér orgonaművészt. A Magyar Jelenben megjelent írás fő állítása, hogy Varnus ügyeivel kapcsolatban 7 évvel ezelőtt a Hvg.hu is nyomozott, de végül nem közölték le a cikket annak ellenére sem, hogy három érintett nyilatkozott nekik. Ami biztos: Varnus egy régebbi élettársa 16-17 évesen került kapcsolatba az akkor 30 éves orgonaművésszel. Mindkét fél szerint két évig, 1994 és 1996 között éltek élettársi kapcsolatban Kanadában, de arról, hogy milyen is volt ez a kapcsolat, élesen eltérő állításokat fogalmaztak meg.

Szintén bekerült a hírekbe, amikor Kunhegyes 78 éves polgármestere, Szabó András, feleségül vett egy alig 18 éves nőt. Mivel valószínűsíthető, hogy a viszony nem az esküvő előtti napokban kezdődött, a lány 18 éves kora előtt már kapcsolatban lehetett a nála 60 évvel idősebb férfival.

A két ügyben különbség, hogy az egyikben a fiatal évekkel később megbánta a kapcsolatot, a másikban nem, és persze az egyik hetero, a másik homoszexuális viszony. Ami viszont közös: Magyarországon mind az említett házasság, mind a kapcsolat legális.

Mennyire lehet egyenrangú egy ilyen kapcsolat? Csak akkor alárendelt egy kiskorú, ha az edzőjével, tanárával kerül viszonyba, vagy önmagában az életkor is lehet kockázati tényező? Hogyan védhetik meg a szülők a gyerekeket és számít-e a hírnév, a hatalom vagy a szexuális orientáció egy ilyen viszonyban? A konkrét ügyektől eltávolodva a jelenséget pszichológussal és gyermekvédelmi szakemberrel jártuk körül, a megelőzésre is koncentrálva.

Hogy történhet ez meg Európa közepén?

Mielőtt a kérdés pszichológiai részét vizsgálnánk, nézzük, mit mond a jog. Míg a kiskorúak védelme érdekében nemzetközi szinten igyekeznek minél feljebb tornázni például a házasságkötéshez szükséges életkort (Kolumbiában például a napokban tiltották be a gyerekházasságot), Magyarországon már 16 évesek is köthetnek házasságot hatósági engedéllyel.

A szexuális aktusokkal még megengedőbb a törvény, a hatályos magyar jogszabályok szerint a szexuális aktusok abszolút korhatára 12 év, de 12 és 14 év közötti fiatalokkal szigorúan csak 18 év alattiak létesíthetnek szexuális aktust. A beleegyezési korhatár Magyarországon 14 év, ami azt jelenti, hogy egy 18 évesnél idősebb személy törvényesen csak egy 14. életévét betöltött személlyel létesíthet szexuális kapcsolatot, amennyiben ez közös beleegyezésen alapul.

„A jogszabály tehát azt feltételezi, hogy 12 vagy 14 évesen a gyerekek már érettek a szexre, de ezt nyilvánvalóan általánosságban nem jelenthetjük ki.

Magyarországon pedig átlagosan minden egyes napra jut legalább egy olyan esküvő, ahol a házasulandó férfi partnere egy gyerekkorú lány.

A jog tehát intézményesíti a gyerekházasságot, amivel kapcsolatban ezer teljesen jogos kérdés van – azon túl is, hogy hogy a frászba történhet ez meg Európa közepén” – mondja Gyurkó Szilvia.

De hiszen nem tiltakozott

Van, amikor a jog és a pszichológia nem találkozik egymással, a már érett felnőttek és a tizenévesek szexuális kapcsolata tipikus esete ennek, mondja Peer Krisztina gyermekpszichológus, igazságügyi pszichológus szakértő.

„Pszichológiai értelemben egy 14-16 éves kamasz és egy érett felnőtt szexuális kapcsolatát határátlépésnek tekintjük, mert a felnőtt a gyerek érzéseivel visszaél. Az ilyen kapcsolatokban a felnőtt nem veszi figyelembe a gyerek magánéletének a határait. Amikor pedig a gyerekkel való kapcsolatában megjelenik a szexualitás, ami egyáltalán nem biztos, hogy a gyerektől indul, sőt, akkor átszexualizálttá válik a viszony. Előfordulhat az is, hogy a felnőtt félreértelmezi a gyerek kapcsolódását vagy közeledését, amire ő aztán átszexualizált közeledéssel reagál.

Ilyenkor nincs szexuális erőszak, ezért is nagyon nehéz tetten érni vagy egyáltalán beszélni ezekről a visszaélésekről – hiszen az lehet félrevezető, hogy a gyerek kvázi beleegyezik ebbe a szexuális kapcsolatba, és a felnőtt is azt érzékelheti, tapasztalhatja, hogy »de hiszen nem tiltakozott«, nem fejezte ezt ki, hogy nincs rendben az, ami történik.

Gyakran tapasztaljuk azt is, hogy hiába érzi egy gyerek, hogy nincs rendben, ami történik, nem tud ellene szót emelni azért, mert önmagát kezdi el hibáztatni a benne megjelenő bűntudat vagy a szégyenérzet miatt, így titokban marad, ami történt. Vagy csak később beszél róla, amikor már felnőtté válik, elég érett vagy bátrabb lesz. Mindezt külön nehezíti, hogy előfordulhat, hogy fizikálisan a gyereknek is jó érzés a közeledés, de ez még inkább erősíti a bűntudatot és a szégyenérzetet. Ez a nagyon erős ambivalencia iszonyú szorongáskeltő lehet, elképesztő belső feszültséget kelthet, hosszú távon pedig szorongásos zavarhoz, depresszióhoz vezethet.”

Súlyos, de nagyon gyakori visszaélés, amikor egy felnőtt kifejezetten azért férkőzik egy gyerek közelébe, hogy valamilyen szexuális tevékenységre rávegye, azaz a grooming. „Ez nagyon nehéz kérdés, mert a becserkészési folyamat egyetlen pontján sem jelenik meg a valódi konszenzus, a gyerek mégis úgy éli meg, hogy bizalmi viszonyban van valakivel – mondja Gyurkó Szilvia. A kiskorú ilyenkor végig meg van tévesztve, mert kifejezetten azért próbál meg egy bizalmi viszonyt kiépíteni vele az elkövető, hogy egy ponton megtörténhessen a visszaélés, majd utána további »szolgáltatásokra«, például felvételek küldésére tudja rávenni a gyereket. Nagyon-nagyon sok ilyen ügy van, tényleg rengeteg. A legkülönbözőbb hátterű, életkorú, helyzetű gyerek válik áldozattá, és azt látjuk, hogy sokszor a hatóságok is tehetetlenek azzal kapcsolatban, ami történt. Ebből a szempontból az internet demokratizálta a társadalmat, mert

amelyik gyereknek van internet-hozzáférése, az áldozattá válhat – mindegy, hogy milyen háttere van.”

Önmagában az életkor igenis számít

A szakemberek szerint egy kapcsolat lehet akár nagyobb korkülönbség esetén is teljesen konszenzuális, kölcsönös, érzelmileg megtartó és megerősítő. És teljesen egyidős kamaszok közötti viszony is lehet durván bántalmazó, hatalmi viszonyokon alapuló és kizsákmányoló. „Önmagában az életkor mégis lehet egy indikátor, egy jelzése annak, hogy valami gond van – mondja Gyurkó Szilvia. Ami alaptételként elmondható, hogy minden olyan közeledés, amikor az idősebb személy a saját nemi vágya, szexuális érdeklődése kielégítésére használja a gyereket (kvázi felhasználja, tárgyiasítva), az visszaélésnek, erőszaknak számít. Ez akkor is igaz, ha a felnőtt nem használ fizikai erőszakot.”

A nagy korkülönbségnél gyakran felmerül az úgynevezett szponzoráció jelensége is, amikor az idősebb személy kisebb-nagyobb juttatásokat ad a gyereknek, fiatalnak, nem a szexért cserébe, hanem kvázi a „rendelkezésre állásért”. „Ez technikailag nem prostituálása a gyereknek/fiatalnak, mégis létrehoz egy függő, kiszolgáltatott, alárendelt helyzetet, amiben jelen van a két fél közötti anyagi különbség is. Ezt a jelenséget sokszor látjuk anyagilag deprivált helyzetben lévő gyerekeknél, akik azért maradnak benne egy kapcsolatban vagy létesítenek valakivel kapcsolatot, mert annak részeként különböző előnyökhöz juthatnak: új telefonhoz, utazáshoz, ruhákhoz, élményekhez.

Gyermekvédelmi szempontból ez az egész jelenség extrán problémás, mert a gyerek környezete – és maga a gyerek – sem veszi észre sokszor, hogy ami történik, az valójában visszaélés.”

A környezetnek több szempontból is nagy szerepe van abban, hogy egy gyerek mennyire befolyásolható. „Gyakran tapasztaljuk, hogy a gyerek környezete passzív marad ezekben az esetekben. Az őt körülvevő felnőttek, legyenek azok szülők vagy pedagógusok, hiába, hogy érzékelik vagy tapasztalják hogy valami nincs rendben, sokszor nem tesznek semmit, gyakorlatilag ezzel hallgatólagosan beleegyezve az eseményekbe. Ez persze a gyerekben megint azt erősíti, hogy nem kell kiszállni, ebben benne kell maradni, a helyzetet el kell viselni. Tehát a környezet is tud mulasztóan viselkedni, és ezzel hozzájárul ahhoz, hogy a gyerek nem kezd el tiltakozni és szólni a szülőknek, ha rossz irányba fordulnak a dolgok, így mindez nagyon sok évig, felnőttkorig is tud lappangani” – mondja Peer Krisztina.

A gyerekek könnyebben manipulálhatók a hírnévvel

A pszichológus szerint önmagában az ismertség vagy ha a felnőtt olyan tevékenységet végez, ami a gyerek számára vonzó, előidézheti azt az érzést, hogy jó lenne vagy jól lehet hozzá kapcsolódni, valamint maga a kapcsolat is büszkeséggel töltheti el a gyereket.

„Nem feltétlenül a hírnév lehet csak vonzó, a gyerek vágyhat arra, amit az általa kedvelt felnőtt képvisel, legyen az társadalmi státusz vagy az a tevékenység, amivel a felnőtt foglalkozik – mondja Peer Krisztina. – Ha pedig a gyerek (de ez nem életkor-specifikus, bárkire lehet igaz) számára vonzó, amit a felnőtt csinál, vagy amit képvisel, akkor hozzá akar tartozni – ezáltal ő is kap abból a csodált dologból valamit. Ennek a dinamikáját figyelhetjük meg például a Sipos-ügy kapcsán is, ott például a gyerekek ahhoz a gondolatisághoz, életfilozófiához akartak közel kerülni, amit az akkor ismert pedagógus, műsorvezető a táboraival képviselt.

Másrészt létezik az a hiedelem, hogy egy elismert, ismert ember környezetében nem történhet baj, ott biztonságban vagyunk. Sztereotípiák alapján működünk, anélkül feltételezünk a velünk szembenállóról dolgokat, hogy mélyen ismernénk. Például ha valaki előnyös külsejű, rendezett, azt hajlamosabbak vagyunk kedvesnek és okosnak is feltételezni. Persze felnőtteknél és felnőtt viszonyokra is igaz ez. A gyerekek abból a szempontból különböznek, hogy még sérülékenyebbek – mivel (főleg a kamasz gyerekeknél) fontos a társadalmi beilleszkedés, az elfogadás, ezért a saját »értékességüket« is mérhetik abban, hogy felkeltik-e egy híres ember figyelmét. Ezért aztán a gyerekek könnyebben csábíthatók, könnyebben manipulálhatók.”

A szexuális orientációnak semmi köze a határátlépéshez

A 18 év alattiakkal folytatott viszony társadalmi megítélése is vegyes, egészen másképp reagálnak arra, ha egy harmincas tanárnő egy 16 éves fiúval kezd viszonyt vagy egy 17 évesnek üzenget az Instagramon egy harmincas férfi, ha pedig a felnőtt homoszexuális, nem ritka, hogy a pedofília vádjával illetik. „Az, hogy valaki heteroszexuális vagy homoszexuális, nem számít sem a pedofília, sem a grooming, sem a határátlépés szempontjából. A szexuális orientáció független attól, hogy egy felnőtt határátlépő-e, vagy sem. Fontos hangsúlyozni, hogy a szexuális orientáció ne játsszon szerepet, se az értelmezésben, se az erről való gondolkodásban. Ráadásul a 14-16 évesekkel létesített szexuális kapcsolat már nem minősül pedofíliának, klasszikus értelemben vett pedofíliánál (nem alakultak ki ezek a másodlagos nemi jellegek) sokkal kisebb gyerekekről beszélünk” – mondja Peer Krisztina.

„A kiskorú lányokkal kapcsolatban nagyon jellemző, hogy relativizálják a viszonyokat. Nemrég egy nemzetközi konferencián egy francia kolléga mondta, hogy a Lolita-hatás még mindig működik, ami miatt a lányokat nem áldozatnak, hanem »csábítónak« látják. A fiú áldozatok pedig sajnos addig nem érdekeltek senkit, amíg az LMBTQ-ellenes politikai narratíva el nem indult. Azóta van egy radikális elutasítása ennek, de

nem a gyerek védelme érdekében, hanem a felnőtt meleg személy elutasítása miatt”

– állítja Gyurkó Szilvia.

Na jó, de akkor mit lehet csinálni?

Gyurkó Szilvia szerint az érzelmi érettség nagyon sok mindentől függ, a családi mintáktól, a gyerek nemi nevelésétől, szexuális edukációjától (volt-e egyáltalán), de attól is, hogy van-e idősebb testvére, a kortársaitól milyen tartalmakhoz, információkhoz jutott, vagy hogy van-e körülötte olyan felnőtt, akivel bizalmas, jó kapcsolatban van, akivel beszélgetni tud, akivel kapcsolatban megtapasztalhatta a biztonságos kapcsolódást. „Minél kevesebb pozitív élmény, tapasztalat van egy gyerek életében, és minél több rossz élmény (bántalmazás, erőszak, érzelmi elhanyagolás, kihasználás stb.), annál nagyobb a kockázata annak, hogy a kapcsolódási igényét a szexen keresztül éli meg, és ezért könnyebben kihasználható érzelmileg, testileg, de akár manipulálásnak, kizsákmányolásnak is áldozatul eshet” mondja a gyermekvédelmi szakember.

Peer Krisztina keményen fogalmaz:

„Ébresztő! A szexuális nevelés baromira fontos, egészen kicsi kortól, gyakorlatilag a születéstől indul.

És itt most nem szexuális felvilágosításra gondolok, az egy más téma. Beszélni kell a pornóról, szexről, érzelmekről, ezek olyan kérdések, amik nem megkerülhetők egy gyerek esetében azért, hogy a szexualitás terén sokkal tudatosabb tudjon lenni. Ahol ez megvalósítható, lehet szerepe a gyereket körülvevő egyéb szakembereknek is, segítőknek, pedagógusoknak, nem csak a szülőknek. Nagyon sokat kell beszélgetni a gyerekekkel, hogy megtanulja, szabad megosztani dolgokat, szabad az érzésekről beszélni, hogy az érzések relevánsak, hogy szabad bárhogyan érezni magunkat. Ez az egyik dolog. A másik, hogy szabad nemet mondani, ha van egy olyan helyzet, amikor nekem valami nem jó, abban nem kell benne maradnom. Ehhez az kell, hogy a szülő például el tudja fogadni, amikor neki mond nemet a gyereke. Hogyha én állandóan letöröm ezeket a törekvéseket, akkor igazából azt tanítom meg neki, hogy nemhogy nemet mondani nem szabad, de hogy kötelessége engedelmeskedni minden helyzetben. És ha azt fogja megtanulni, hogy kötelessége mindig engedelmeskedni, akkor egy ilyen szituációban egy ilyen szexuális visszaélés kapcsán sem fog tudni kiszállni vagy nemet mondani, vagy ellenállni. Másrészt a szülőnek is lehet, meg kell is nemet mondania a gyerekének, mert azzal is ugyanúgy tanítja a gyereket arra, hogy a nemet mondás fontos.”