Egy cipőt kapott a szexért, de talán inkább azt akarta, hogy öt percig szeressék

„Kétezerért bármit megcsinált”, „taxizott a Népligetben”

– Éva több mint három éven keresztül dolgozott egy fővárosi javítóintézetben, szinte naponta hallotta ezeket a mondatokat. Az intézetben lakó fiúk gyakran vágták egymás fejéhez, ha valamelyikükről kiderült vagy tudni vélték, hogy prostituáltként dolgozott. Mivel ez egy javítóintézet, ide már olyan gyerekek kerülnek, akik korábban valamilyen bűncselekménybe keveredtek. „Sok olyan fiú volt bent, aki kint prostituált volt, ezt néha tudták is egymásról. Minderről nem igazán beszélgettek, inkább el-elcsípni lehetett erről szóló megjegyzéseket.”

Ábrahám Róbert feljelentése nyomán – amiben Lakatos Márkot vádolta meg azzal, hogy fiatalkorú állami gondozottnak fizetett szexért – újra reflektorfénybe kerültek az intézetben és lakásotthonokban élő gyerekek és a kiszolgáltatottságuk. Az EU-ban regisztrált emberkereskedelem-esetek 96 százaléka szexuális célzatú, az összes gyerekáldozat közül a magyar nemzetiségű a legtöbb. A magyar áldozatok több mint fele – 64 százaléka – gyerek. Az áldozattá válás legfőbb sérülékenységi faktora a mélyszegénység és a korábbi abúzusok.

„Amikor megkérdeztem, miért pont a taxizás szót használják, kiderült, hogy a felnőtt férfi kliensek gyakran nem mertek odamenni a tizenéves fiúkhoz, és a taxisofőröket küldték maguk helyett ismerkedni, alkudozni” – folytatja Éva. A volt nevelő azt mondja, ha nem volt muszáj, a fiúk soha nem vállalták fel, hogy prostituáltak voltak, sokszor a nevelők is csak a háttéranyagokból tudták, hogy az illető mit csinált kint.

„Amikor nagyon ritkán megnyíltak, és tudtunk erről beszélgetni velük, akkor volt, aki próbálta eltávolítani magától ezeket az eseményeket, »ja, hát persze, két perc volt« – mondták, érzelemmentessé, jelentéktelenné próbálták tenni a dolgot. Szégyellnivalónak tekintették ezt, mert a homoszexualitás egyáltalán nem elfogadott ebben a közegben. Volt egy fiú, aki gyakran használta másokra a hülye buzi kifejezést, de az aktáiból tudtuk mi nevelők, hogy ő is prostituált volt. Olyat egyszer sem hallottam, hogy valaki tudatosan választotta volna pénzszerző lehetőségként a prostitúciót. Jellemző, hogy sokszor nem is pénzt kaptak a szolgáltatásért, hanem egy vágyott dolgot – kábítószert, cipőt. Ha valaki egy nagy autós pasi bűvkörébe került, nem is tudott onnan kikerülni, később már fizikálisan sem – ez egyébként elég gyakori.”

A fiatal nő több visszaélést is látott, amik még most is hatással vannak rá. „Sok visszás dolgot láttam, nem csak a prostitúcióval kapcsolatban. Papíron mindenki kapott segítséget, van pszichológus is, de a segítséget jól jellemzi, hogy nálunk a szupervíziót a főnököm tartotta. Ő pedig azt mondta, hogy aki gyenge, az ne dolgozzon itt – ilyen volt a hangulat, a fiúk felé meg ez a négyzeten. Sok kollégám gusztustalanul beszélt velük. Rengetegen voltak vele úgy, hogy ezek rohadt cigány bűnözők, én lehetek most a kiskirály, és parancsolgathatok nekik.”

Éva azt mondja, sem a gyerekeknek, sem a gyermekvédelemben dolgozóknak nincs védelmi háló, mindenkit ellenségnek érzékelt. „Úgy éreztem, próbálom a szart púderezni, hogy ebben a maximum két évben, amíg a fiúk itt vannak bent, kapjanak valami jót is. Ami segített kicsit, az az volt, hogy legalább abban a nyolc órában, amíg én vagyok velük, addig nem bántja őket senki.”

Éva tapasztalata nem egyedülálló, számtalan tanulmány és adat bizonyítja, hogy a szexuális kizsákmányolás veszélye jóval nagyobb azon gyermekek körében, akiket kiemeltek a családjukból, és állami gondozásban élnek.

„Olyan körülményeket biztosít a rendszer, hogy a prostitúció és a hajléktalanság közül választhatnak a gyerekek”

– foglalta össze egy nekünk nyilatkozó, a neve elhallgatását kérő nevelő.

A szakemberek szerint a kegyelmi ügy óta hozott intézkedések nemhogy nem segítettek a helyzeten, hanem még komolyan rontottak is rajta. A gyerekkereskedelem szervezett szinten működik, sokszor ismerik is a szereplőket, mégsem történik változás.

Tárgyak mentén tudnak kapcsolódni

Gyurkó Szilvia gyermekjogi aktivista, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója szerint az állami gondozásban lévő gyerekeknél halmozottan jelennek meg azok a tényezők, amik veszélyeztetik őket: a szegénység, a már elszenvedett szexuális abúzus. „A nap végén azt látod, hogy ha van egy listád arról, hogy milyen kockázati tényezők vannak, és mellérakod azt, hogy ma Magyarországon egy állami gondoskodásban lévő gyereknél ezek melyike érvényesül, akkor egész egyszerűen azt kell látni, hogy azt csodáljuk, hogy nincsen több gyerek, aki ebben érintett.”

Gyurkó szerint szintén kockázati tényező az, hogy egy lakásotthonban élő, állami gondoskodásban, családon kívül nevelkedő gyereknek milyen szűkös lehetőségei vannak arra, hogy hozzájusson azokhoz a tárgyakhoz és szolgáltatásokhoz, amikhez például az osztálytársai hozzájutnak. „Ezek a gyerekek nagyon kevés zsebpénzzel rendelkeznek, nagyon minimális ruhapénzt kapnak, nagyon korlátozottan engedhetik meg maguknak, hogy a korcsoportjuk számára fontos, adott esetben akár státuszszimbólumnak számító dolgokhoz, tárgyakhoz hozzájussanak. Bármit is gondoljunk erről, hogy jó-e vagy sem, hogy sportcipő, mobiltelefonok vagy napszemüvegek jelentik egy gyereknek azt, aminek a mentén tud a kortársakhoz kapcsolódni, kamaszkorban ezeknek a tárgyaknak fontos szerepük van, és az állami gondoskodásban élő gyerekeknek egész egyszerűen nincsen ezekhez hozzáférésük.”

Van egy nagyon határozott élménye arról, hogy ezt hagyni kell

A gyerekeket a szakember szerint az érzelmi elhanyagolás több dimenzióból is sújtja, egyrészt a lakásotthonokban, nevelőintézetekben nem tudnak rájuk figyelni a felnőttek, hiszen folyamatosan változnak az intézményben dolgozó nevelők, a gyám pedig gyakran nem tud kellő módon kapcsolatot tartani vagy jelen lenni a gyerek életében. „A gyerek nagyon sérülékeny helyzetben marad magára, amit a rossz szándékú felnőttek kihasználnak, így a gyerek behálózhatóvá válik.

Másrészt a gyerekek kiemelésének oka gyakran épp az érzelmi elhanyagolás. Bántalmazás, családon belüli erőszak, nem ritkán szexuális bántalmazás elszenvedői, ezek pedig mind-mind kockázati tényezőt jelentenek abból a szempontból, hogy valaki kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolás áldozatává válik. Egyenes következmény lehet, hogy egy loverboy őt be tudja szervezni, az, hogy el tudja hinni valakinek, hogy őt szereti, csak éppen másokkal is le kell feküdni. Szintén emiatt fordulhat elő, hogy nem feltétlenül tud különbséget tenni erotika, szexualitás, szerelem, intimitás, pornográfia között” – mondja Gyurkó Szilvia.

„Nagyon sok esetben érthető az, hogy a kapcsolódási vágy, a szeretetvágy, az elfogadás iránti vágy nem érzelmi kapcsolódásokban, hanem szexuális kapcsolódásokban jelenik meg.

Lehet, hogy a nap végén ő kap egy cipőt azért, amit csinál, de bőven lehet, hogy ő nem a cipőt akarta, hanem azt, hogy félórára, öt percre, tíz percre elhihesse azt, hogy őt szeretik, hogy valakinek fontos.

Azoknak a gyerekeknek, akik prostitúció, pornográfia, áldozatává válnak, a kétharmaduk korábban szexuális erőszak áldozata volt. Nagyon erős az összefüggés egy gyerek korábbi életszakaszában elszenvedett szexuális visszaélés, határátlépés, bántalmazás, abúzus és a későbbi prostituálódás vagy pornográfiával való kapcsolódás között, illetve annak az áldozatává válása között. Azért, mert van egy nagyon határozott élménye arról, hogy hagyni kell, hogy a testével valami történjen, és arról kvázi le tudja választani saját magát. Van élménye azzal kapcsolatban, hogy ez vele megtörténik, van egy élménye azzal kapcsolatban, hogy ez túlélhető, és van sajnálatos módon egy gyakorlata arra, hogy hogyan tudja ezt a negatív élményt úgy túlélhetővé tenni, hogy ezt úgy keretezi át, hogy valójában ő is akarta, hogy ez a saját döntése, hogy ebben benne van az ő kontrollja, hogy akkor legalább hasznot húzzon belőle.”

Ezt erősíti meg De Coll Ágnes, a Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelem elleni küzdelmének vezetője is. „Vannak gyerekek, akiket azért emelnek ki a családjukból, mert a szüleik, rokonaik prostitúcióra kényszerítették őket, mivel a család így akart pénzhez jutni. A hatóságok kiemelik őket egy diszfunkcionális közegből, ami nem biztonságos számukra, ugyanakkor az is egy trauma, hogy bekerülnek egy csomó másik gyerek mellé egy otthonba. Természetes, hogy gyerekek erősen kötődnek a vér szerinti apjukhoz és anyjukhoz, akármilyenek is a szülők, és ezt a kötődést egy nevelő nem tudja pótolni. Ezért is keresik a gyerekek a kapcsolódást, és keverednek bele akár prostitúcióba is. Minderre még rárakódnak a szülők problémái is, akik szintén végigjárták az intézeteket, és nem mutatta meg nekik sem senki, hogyan kell családként működni és normális keretek között élni. Ezek miatt válhatnak a gyerekek könnyen áldozattá és elkövetővé is.”

Előfordul, hogy a gyerekek egymást futtatják

A futtatók gyakran az úgynevezett loverboy módszerrel hálózzák be a gyerekeket. Ez lényegében azt jelenti, úgy csábítják el a kiszemeltjüket, hogy törődést színlelnek, azt éreztetik vele, hogy szeretik őt. Akkor tudják megkörnyékezni a fiatalokat, amikor azok az intézet falain kívül vannak. „Egy normál gyermekotthonban a gyerekeknek viszonylag nagy a mozgásterük, kimehetnek az otthonból, ha megbeszélik a nevelőjükkel, hogy szeretnének elmenni a közértbe vagy kicsit levegőzni. Más kérdés, hogy valóban odamennek-e, és azt csinálják-e, amit mondanak. Ezzel szemben egy javítóintézetben vagy a magatartászavaros, szert használó gyerekeknek fenntartott speciális intézetekben sokkal szigorúbb szabályok vannak” – magyarázza az anonim forrásunk.

„Olyan is előfordul, hogy a gyerekek egymást futtatják az otthonokban, mert valaki már megjárta ezt az utat, de most ő akar pénzt keresni és uralkodni a többieken. A szexuális abúzusnak lehet egy tünete, hogy az illető a társai ellen fordul, például az is egy árulkodó jele lehet annak, hogy egy gyereket szexuálisan bántalmaztak, ha kiskorában állatokat kínoz. Ez nem feltétlen bosszú, sokkal inkább arról szól, hogy ha vele megtörténhet, akkor azt mással is meg lehet csinálni” – részletezi De Coll Ágnes.

Mindamellett a Baptista Szeretetszolgálat olyan esetekkel is találkozik, amikor a fiatalokat külföldön futtatják. Például egy férfi kialakít egy párkapcsolatot egy fiatal lánnyal, és ráveszi, hogy menjen ki vele Németországba, ahol arra kényszeríti, hogy árulja a testét. De Coll Ágnes azt mondja, Németország mellett leggyakrabban Ausztriába és Horvátországba visznek ki magyar prostituáltakat – lányokat és fiúkat egyaránt. A stricik a legtöbb esetben panziókban rejtegetik őket, akik a szobákban fogadják a vendégeket. A kiskorú áldozatoknak még kamu személyit is adnak, hogy úgy tűnjön, már betöltötték a 18-at.

Vannak olyan környékek és helyek, ahol köztudottan virágzik a prostitúció, Budapesten ilyen például a Népliget is. De Coll Ágnes szerint sok fiatal fiú is a buszpályaudvar környékén árulja a testét, amiért cserébe nem pénzt kapnak, hanem kábítószert vagy valamilyen gyógyszert. „Ez még inkább megerősíti azt a kötődést, ami a futtatók és az áldozatok között kialakulhat, hiszen már nemcsak a látszatgondoskodást és -törődést kapják tőlük, hanem drogfüggők lesznek, és a futtatóktól kapják a különböző szereket. Ezenfelül a futtató egyfajta szponzor szerepét is betöltheti, például megígéri a fiúnak, hogy a szexuális szolgáltatásaiért cserébe anyagilag támogatni fogja. Ez nem új keletű jelenség, már évtizedekkel ezelőtt is létezett.”

Szervezett működés

Gyurkó Szilvia határozottan állítja, hogy az állami gondozott gyerekek szexuális kizsákmányolása szervezett szinten is működik.

„Pontosan lehet tudni, hogy kik azok, akik vadásszák ezeket a gyerekeket, konkrétan van, amikor várják őket az intézmények előtt.

Néhány évvel ezelőtt ismertünk olyan intézményeket, ahol a nevelő volt, aki újonnan bekerülő gyerekekkel kapcsolatban információt adott át bűnszervezeteknek tagjainak, akik utána megjelentek az intézmény ajtajában, és üzenetekkel, ajánlatokkal, mindenféle módokon próbálták a gyerekeket csábítani. Nem feltétlenül kell a lakásotthon kapujánál megjelenniük ezeknek az embereknek. Magyarországon évente átlagosan 17 ezer, állami gondoskodásban élő gyerekeket érintő szökés történik, és a gyerekek egy nagy része, amíg szökésben van, addig a pénzszerzésért, a lakhatásért vagy azért, mert neki az a kapcsolódás, keveredik bele ilyen típusú cselekményekbe” – teszi hozzá.

„Nagyon sok esetben a gyerekvédelem egyébként tisztában van azzal, hogy itt rendszerszintű, szisztematikusan működő elkövetői csoportokról van szó. Azt is tudjuk, hogy vannak olyan futtatók, bűnszervezetek, amik családi vagy rokonsági alapon működnek. Ezek mellett a bűnelkövetői körök mellett létezik az a jelenség is, amikor a gyerek önmagát zsákmányolja ki, és a szemétégetőnél az út mellett vagy a Népligetben vagy a Nyugati téri aluljáróban vagy azokon a helyeken, amik egyébként ismertek, próbál bevételhez jutni. De ez a »piac« olyan szinten föl van osztva, hogy egy pillanat alatt integrálják ezeket a gyerekeket szervezetekbe, hálózatokba, klikkekbe.”

A rendszer tehetetlen, a rendszer bántalmazó

A magyar szabálysértési jogban korábban még a 14 és 18 év közötti gyerekeket szankcionálni lehetett tiltott prostitúciós tevékenység miatt. Ez 2020-ban megváltozott. Azóta a gyermekprostitúcióban részt vevő fiatalokat nem lehet felelősségre vonni. Az alapvető jogok biztosa szerint abból kell kiindulni, hogy a kiskorú prostitúciója nem lehet önkéntes: az mindig valamilyen fizikai, lelki, gazdasági kényszer vagy fenyegetés hatása. Ebből következik, hogy a prostitúcióban részt vevő gyerekeket akkor is áldozatnak kell tekinteni, ha ők nem érzik magukat annak.

Ezzel párhuzamosan bevezették azt a szabályt, hogy ha a rendőrök prostitúciós tevékenység közben találnak meg egy fiatalt, tehát például az út szélén, akkor ideiglenes hatállyal azonnal egy speciális gyermekotthonban helyezik el. 2020. július 1-től 2023 végéig nagyjából negyven gyerek került be így speciális gyermekotthonba. Többségük nem családban élt, hanem éppen szökésben volt a szakellátásból.

Ha az otthon dolgozóiban felmerül a gyanú, hogy az intézet egyik lakója prostitúció áldozata, akkor azt rögtön jelenteniük kell a hatóságoknak, akik csak akkor tudnak cselekedni és vizsgálatot indítani, ha a gyerek együttműködő – mondja a névtelenséget kérő intézeti dolgozó. „Nehéz ezeket a helyzeteket kezelni, mert nehezen lehet bizonyítani, hogy valóban prostitúcióról van szó. A rendszer tehetetlen, ha a gyerek azt nyilatkozza, hogy nem történt semmi, kényszeríteni pedig nem lehet. Csak akkor lehet ténylegesen közbeavatkozni, ha sérülések vannak rajta, mert megverték. Ezek a gyerekek félnek, nem látnak kiutat, és a társadalom sem tud valós alternatívákat, megoldásokat nyújtani nekik.”

A túlterheltség és kapacitáshiány mellett szintén problémás, hogy a gyermekvédelmi rendszerből hiányoznak a szakemberek, az olyan szakértelemmel bíró személyek, akik segíteni tudnak a gyerekeknek megküzdeni a nehézségeikkel. „A figyelem hiánya csak még több sérülést okozhat, ezért a gyereknek rosszabb lesz a magatartása, nem együttműködő, és nem lehet vele együtt dolgozni. Így azonban sem nevelőszülők, sem a speciális otthonok nem fogadják be” – fejti ki az anonim forrásunk.

Gyurkó Szilvia is úgy látja, hogy a magyar gyermekvédelem egy bántalmazó rendszer: ha azt csinálná valaki a saját gyerekével, amit az állam az állami gondozottakkal, akkor elvennék tőle – mondja. „De a jelenlegi keretek között működő gyerekvédelemben a szakemberek is megszenvedik ezeket az ügyeket. Egy szisztematikus és bántalmazó rendszer úgy működik, hogy abban nemcsak a gyerek alapvető jogai és érdekei sérülnek, hanem mindazoké a felnőtteké is, akik benne dolgoznak. Ebben a rendszerben mindenki kizsákmányolja és kihasználja a másikat, mert valójában nincs mód és lehetőség arra, hogy jól tudjanak kapcsolódni, és a munkát, amire a gyereknek meg a szakembernek szüksége lenne, el tudják végezni.”

A gyerek egy pillanat alatt leveszi, hogy nagyon nehéz helyzetbe kerülhet, ha tanúvallomást tesz

Gyurkó Szilvia azonban még egy fontos szempontot behoz, szerinte a rendszer nem csak azért tehetetlen, mert a gyerekek nem mernek tanúvallomást tenni.

„Igaz, hogy ezeket az ügyeket iszonyatosan nehéz bizonyítani, mert a gyerekek nem tesznek feljelentést, és hogyha valaki, például egy gyám, az ő érdekükben feljelentést tesz, akkor a gyerekek nem tesznek tanúvallomást. Nagyon sok esetben ezeket a gyerekeket megfélemlítik, más esetekben megzsarolják. De nagyon gyakran látjuk azt is, hogy hazudnak a gyerekeknek, és azt mondják, hogy ők maguk is büntethetőek azért, amit elkövetnek. Ráadásul ha bűnszervezet használja ki a gyereket, ott nem ritkán megjelenik a kábítószer-használat, kisebb kriminális devianciák, amikbe bevonják a gyereket, és ezzel aztán zsarolhatóvá válnak.

De egyébként is itt olyan kiszolgáltatottsági helyzetek vannak, hogy a gyerek egy pillanat alatt leveszi, hogy nagyon nehéz helyzetbe kerülhet, ha tanúvallomást tesz, és nincs ott a kultúrája annak sem, hogy felnőttektől segítséget lehet kérni. Ezeknek a gyerekeknek nincs olyan tapasztalatuk, hogy a felnőtt világ jól tud rájuk figyelni, hogy tud nekik valóban segíteni. Ha korábban szexuális erőszak áldozatává vált, akkor ott van az a megélése is nagyon sok esetben, hogy neki ez jár, hogy az élet az ilyen, hogy neki ez jut, hogy ebből kell kihozni a legtöbbet.”

Arról, pontosan hány gyermekotthonokban élő gyerek lehet futtatók kezében, hány esetről tudnak a hatóságok, és milyen módszerekkel próbál a rendőrség fellépni a gyermekprostitúcióval szemben, kérdéseket küldtünk az Országos Rendőr-Főkapitányságnak.

Alapvetően nem a büntető igazságszolgáltatás az az út, amin keresztül ezekkel a cselekményekkel szemben fel lehet venni a harcot, hanem a prevenció, a szociális ellátórendszer és a gyerekvédelem – állítja Gyurkó. „A gyerekszegénységgel szemben kell fellépni, a korai iskolaelhagyással szemben kell fellépni, a tinédzserkori terhességeket kell megelőzni, a gyerekek érzelmi kiszolgáltatottságát, bántalmazását, a családon belüli erőszakot kell megelőzni, ez fogja csökkenteni a gyerekek áldozattá válását a másik oldalon. Mert ez egy kapitalista logika alapján működő ipar, aminek van kínálati oldala, és van keresleti oldala.

A kínálati oldalnál arról beszélünk, hogy kerülnek oda a gyerekek, mi jellemzi őket, milyen kockázati faktorok vannak. De a keresleti oldallal is foglalkozni kell. Az sem mindegy, hogy kik azok, akik igénybe veszik ezeket a gyerekeket, akik akarják ezeket a szolgáltatásokat, akik a gyermekpornográfiától kezdve a kisgyermekkorú vagy fiatalkorú szexuális partnereket keresik. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy miért nincs lehetőség arra, hogy a kliensekkel szemben hatékonyabban fellépjenek. Persze erre gyakran az a válasz, hogy ha nincs tettenérés, akkor nem fogjuk tudni bizonyítani. De azért 2024-ben ezeknek a kapcsolatoknak a jelentős része az online térben zajlik. Tehát az is a kérdés, hogy

képesek-e például a nyomozóhatóság munkatársai, de akár a gyerekvédelem munkatársai is valóban áldozatként tekinteni ezekre a gyerekekre, és nem elkövetőként, hogy valójában észrevegyék a traumatizált gyerekeket.”

Arra a kérdésre, hogy van-e olyan eset, ami valamilyen pozitív példával szolgálhat, ahol sikerült prostitúcióból kikerülnie egy-egy gyereknek, Gyurkó válasza gyors és egyértelmű: nekik nincs ilyen.