A közvélemény, a jog és a pszichológia is mást mond arról, mi az a pedofília, és ez elég nagy baj

Az elmúlt időszakban sokat beszélünk róla, de tényleg ennyire súlyos a gyerekek elleni szexuális bántalmazások problémája?

Tényleg. A WHO becslése szerint a nők 20, a férfiak 5-10 százalékát érte gyerekkorában valamilyen szexuális bántalmazás. A 2020-as hazai bűnügyi statisztika alapján a 0–13 éves gyerekek korcsoportjában a harmadik leggyakoribb bűncselekmény a szexuális erőszak volt. A gyermekbántalmazási statisztika ráadásul növekvő tendenciát mutat Magyarországon, de ez nem feltétlenül az esetszámok növekedésére utal, inkább arra, hogy egyre kevesebb bántalmazás marad rejtve. A gyerekek elleni szexuális bűncselekmények latenciája így is hatalmas, a szakemberek szerint legalább 90 százalékos.

Ehhez képest igaz az, hogy a Btk.-ban a pedofília kifejezés még csak nem is szerepel?

Igaz. A pedofília ugyanis nem büntetőjogi, hanem orvosi kategória. A pedofíliát a WHO és az American Psychiatric Association is a pszichiátriai betegségek körébe sorolja. Orvosi értelemben pedofil az a felnőtt (vagy a gyereknél öt évvel idősebb fiatal), aki tartósan (legalább 6 hónapon át) olyan 13 éves vagy annál fiatalabb gyerekek iránt érez szexuális vonzalmat, nemi vágyat, akiknek még nem fejlődtek ki a másodlagos nemi jellegei. A pedofíliás zavarban szenvedő személyt ugyanis nem a gyerek életkora, hanem annak testi adottságai és infantilis lelki működései vonzzák szexuálisan, így orvosi értelemben nem diagnosztizálható pedofilként olyan személy, aki kifejlett másodlagos nemi jellegekkel bíró kamaszokhoz vonzódik szexuálisan.

Gyógyítható a pedofíliás zavar?

A pedofília betegségének nincs ismert gyógymódja, kognitív viselkedésterápiával azonban fejleszthetők olyan készségek, amelyek abban nyújtanak segítséget, hogy az illető ne élje ki a valóságban is a vágyait. Ilyen készség az empátia és az önreflexió, vagyis kiépíthető egyfajta kontrollmechanizmus, ami gátat szab a késztetésnek.

Vagyis lehet a bíróságon is a pedofília betegségére hivatkozva védekezni?

Nem. A magyar bírósági gyakorlatban a pedofíliás zavar nem jelent büntethetőséget korlátozó okot. Az ilyen ügyekben az igazságügyi orvosszakértő a beszámíthatóságot, és nem a pedofíliás zavart vizsgálja.

És az előfordulhat, hogy egy pedofil nem követ el bűnt?

Bár a köznyelvben elterjedt szóhasználat miatt a pedofília jelenségét – érthető okokból – automatikusan a bűnösség fogalomkörébe utaljuk, a pedofíliás zavarban szenvedő emberek egy jó része ezzel szemben nem éli ki a hajlamait, a vonzalmai megmaradnak a saját fantáziavilágában. Ezzel pedig önmagában nem követnek el bűncselekményt. Ezért a pedofília betegségét és a gyerekek ellen elkövetett bűncselekményeket érdemes külön tárgyalni.

Vannak egyáltalán adataink arra, hogy a gyerekeket szexuálisan bántalmazók között milyen arányban vannak pedofilok?

Nem sok, de néhány hazai kutatás készült azért a közelmúltban. 2018-ban a Legfőbb Ügyészség kezdeményezésére Szabó Judit kriminológus készített például egy vizsgálatot a 12. életévét be nem töltött gyerekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények témájában. Szabó az ezt megelőző két év 169 jogerős bírósági ítéletét vette alapul: ezekből pedig az derült ki, hogy az esetek összesen 183 elkövetője közül kettő volt klinikai értelemben pedofil.

Ha az elkövetők többségében nem pedofilok, akkor mégis kik azok jellemzően, akik gyerekeket bántalmaznak szexuálisan?

Nagyon leegyszerűsítve azok a felnőttek, akik „könnyen hozzáférnek” a gyerekhez, és akik éppen azt használják ki, hogy a gyerek megbízik bennük: családtagok, szomszédok, tanárok, ismerősök. Ez a bizalom [illetve sokszor még a népszerűség, (köz)megbecsültség] védettséget is ad a felnőttek számára, akik azért a gyerekeket használják szexre, mert velük alacsonyabb a lebukás kockázata, mint egy másik felnőttel, hiszen a gyerekek nem tudnak kiállni magukért és nem mernek szólni. A gyerekekkel szembeni szexuáliserőszak- vagy -visszaélés-esetek több mint 90 százalékát olyan személy követi el, akit a gyerek ismer, és nagyjából 60 százalékát olyan, akivel a gyerek hozzátartozói közeli bizalmi kapcsolatban állnak. Ezt támasztja alá a Szabó Judit-féle kutatás adata is, amely szerint a vizsgált gyerekbántalmazások 77 százalékában a helyszín az áldozat és/vagy az elkövető lakása volt.

De ha még a jog sem tesz különbséget a tényleges mentális zavarral bíró pedofilok és egy szexuális ragadozó iskolaigazgató között, akkor miért fontos ezt a különbséget hangsúlyozni?

Éppen a megelőzés miatt. Mert ha csak a „pedofiloknak nincs kegyelem”, a kormány kizárólag az ő „kiszűrésükre” fókuszál, és nem veszi figyelembe az előbb sorolt motivációs jellemzőket, akkor hatékonyan a gyerekeket sem fogja tudni megvédeni.

Ezen a ponton ideje újra átvenni a jogi szabályozást is. Szóval egy 18 évesnél idősebb felnőtt hány éves kortól létesíthet törvényes szexuális kapcsolatot egy kiskorúval?

A beleegyezési korhatár Magyarországon 14 év, ami azt jelenti, hogy egy 18 évesnél idősebb személy törvényesen csak egy 14. életévét betöltött személlyel létesíthet szexuális kapcsolatot, amennyiben ez közös beleegyezésen alapul. Ha egy 18 évesnél idősebb felnőtt egy 14 évesnél fiatalabbal szexel, a Btk. szerint 1-től 5 évig terjedő börtönbüntetést kaphat – akkor is tehát, ha mindez kényszerítés vagy erőszak nélkül történt.

Tehát ha egy 14-15 éves gyerekkel egy felnőtt szexuális kapcsolatba lép, az teljesen rendben van?

A jog szerint igen, azaz nem büntethető. De ez mégsem jelenti azt, hogy rendben lenne. A pszichológiai kutatások és a szakemberek tapasztalatai azt mutatják, hogy egy ilyen szexuális kapcsolat negatív hatással lehet a gyerek pszichés fejlődésére. (A témával hamarosan részletesebben is foglalkozunk a Telexen.) Azonban nem legális, ha valaki 18 év alattinak fizet a szexért (pénzzel vagy egyéb juttatással), sőt, az gyermekprostitúciónak minősül.

És mi van akkor, ha egy 35 éves gimnáziumi tanár csábítja el a 14-15 éves diákját?

Az életkorok szempontjából jogilag ez akár rendben is lehetne, csakhogy itt a felnőtt a hatalmi helyzetével él vissza, mivel egy pedagógus minden esetben hatalmi helyzetben van egy diákkal szemben. Ebben és az ehhez hasonló esetekben (például a gyermekvédelemben) felmerül a kiskorú veszélyeztetésének körülménye. Ez azt jelenti, hogy a felnőtt a magatartásával veszélyezteti a gondozására bízott gyerek testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését, ami viszont szintén büntethető.

Nem túl alacsony ez a magyar jogszabályokban rögzített 14 éves beleegyezési korhatár?

A beleegyezési korhatár országonként változik, és a világ valamivel nagyobb részén 14 évnél magasabb a korhatár. Például az Egyesült Államokban tagállamonként változóan 16, 17 és 18, Oroszországban, Spanyolországban és Angliában 16, Franciaországban és Svédországban 15 év. De Németországban, Ausztriában, Olaszországban és Kínában is a magyarországi szabályozáshoz hasonlóan 14 év a határ. Japánban viszont sokáig alacsonyabb volt, 13 év, 2023- ban emelték 16-ra.

Egy 14 év alattival is szexuális kapcsolatba lehet lépni törvényesen?

A 12 és 14 év közötti fiatalokkal szigorúan 18 év alattiak létesíthetnek szexuális aktust, és természetesen ők is csak akkor, ha abba a másik fél beleegyezett. Ha viszont egy 18. életévét betöltött személy teszi ugyanezt, az szexuális visszaélésnek számít (a korábbi Btk.-ban: megrontásnak) akkor is, ha ez nem erőszakkal történt. A szexuális aktusok abszolút korhatára tehát 12 év – ennél fiatalabb személlyel senki, még egy hozzá hasonló korú fél sem léphet szexuális kapcsolatba. Ha ez megtörténik, abban az esetben szexuális erőszakról beszélünk, ami 5-től 10 évig tartó szabadságvesztéssel büntethető.

És tényleg különbséget tesz a büntetőjog, ha egy heteroszexuális vagy ha egy homoszexuális személy követi el a szexuális visszaélést?

Ma már szerencsére nem, de a rendszerváltás utáni években a Btk. még valóban más beleegyezési korhatárt határozott meg a hetero- és a homoszexuális aktusoknál. Míg a különböző neműek esetében ez 14 év volt, az azonos neműek esetében 18 év. Az akkori Btk. értelmében azt a 18 évesnél idősebb felnőttet, aki egy 14 és 18 év közötti azonos nemű személlyel létesített szexuális kapcsolatot, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethették akkor is, ha fiatalabb partnere beleegyezett az aktusba. A diszkriminatív törvényt az Alkotmánybíróság 2002-ben hátrányos megkülönböztetésnek ítélte, és azonos beleegyezési korhatár megállapítását írta elő. Ezután még 2012-ig kellett arra várni, hogy az új büntető törvénykönyv eltörölje a „természet elleni erőszakos fajtalanság” kitételt. Ekkortól Magyarországon a beleegyezési korhatár mind az azonos, mind a különböző neműek közti szexuális kapcsolat esetében 14 év lett.

A magyar nyilvánosságban tárgyalt gyerekek elleni szexuális visszaélésekkel kapcsolatos esetek (illetve vádak) mégis többnyire homoszexuális személyekhez kötődtek. Ez azt sugallja, hogy a homoszexualitás és a pedofília között is kimutatható valamilyen kapcsolat. Tényleg van erre bizonyíték?

Az eddigi komolyan vehető kutatások alapján a két jelenség között egyáltalán nincs ilyen kapcsolat. Egy nemrégiben készült, közel 20 ezer alany részvételével készült vizsgálatba bevontak 1699 pedofil személyt is, akiknek 75 százaléka heteroszexuális és 25 százaléka homoszexuális preferenciákkal bírt, míg a nem pedofil populációban ez az arány 66 és 34 százalék volt. De más kutatások is azt támasztják alá, hogy a pedofilok körében jelentősen gyakoribb a heteroszexualitás, mint a homoszexualitás, és a pedofilok kisebb hányada, 25–40 százaléka preferálja az azonos nemű (döntő többségben fiú) áldozatokat. A két jelenség összemosása – a politikai érdekeken túl – az egyházi személyek gyermekmolesztálási ügyeire vezethető vissza.

Szóval nem is a kisfiúk ellen követnek el leggyakrabban szexuális bűncselekményeket?

A statisztikák szerint Magyarországon 2006 és 2010 között az áldozatok 82 százaléka lány volt. Tény azonban, hogy a fiúk esetei még a lányokéinál is gyakrabban rejtve maradnak: társadalmi és pszichológiai tényezők is akadályozzák, hogy a fiúk segítséget kérjenek. (A jelenségről A szexuálisan bántalmazott fiúk nem sírnak című cikkben írtunk részletesen a Telexen.)

A gyerekeket nemcsak a valóságban, hanem az online térben is érheti szexuális erőszak. Itt mi számít bűncselekménynek?

A magyar Btk. szerint a „gyermekpornográfia” bűncselekményét követi el az, aki „18. életévét be nem töltött személyről pornográf felvételt megszerez vagy tart, készít, kínál, átad, vagy hozzáférhetővé tesz, forgalomba hoz, azzal kereskedik, illetve ilyen felvételt a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesz”. Számos más országgal ellentétben tehát a magyar törvények a 18 év alatti kiskorút ábrázoló pornográf felvétel puszta birtoklását is bünteti. (Ennek értelmében gyermekpornográfia bűncselekményének minősülhet a kamaszok közötti szexting is, vagyis amikor magukról küldenek egymásnak meztelen vagy szexuális tartalmú fotót.) A Hintalovon Alapítvány a gyermekpornográfia helyett viszont szerencsésebb megnevezésnek tartja a „gyermek szexuális kizsákmányolását megjelenítő tartalommal visszaélés kifejezést” – ez az áldozatokat kevésbé sérti, mert nem azt sugallja, mintha gyerekkorukban közük lett volna a pornóhoz.

Végül: mi a helyzet a fiatalkorú prostituáltakkal? Ők büntethetők?

A korábbi magyar szabályozás elkövetőként tekintett a prostitúcióban érintett gyerekekre, akik a büntetőjogi felelősség alól csak akkor mentesülhettek, ha bizonyították, hogy kényszer vagy fenyegetés hatására cselekedtek. 2020-ban az Alkotmánybíróság azonban kimondta, hogy Alaptörvény-ellenes, hogy a 14 és 18 év közötti gyerekeket az állam gyermekvédelmi segítségnyújtás helyett börtönnel fenyegeti. A kormány ezért módosította a vonatkozó törvényt, így 2020. július 1-jétől már nem minden esetben büntethető az a 18 év alatti, aki prostitúciós tevékenységet végez. Néhány prostitúciós magatartás viszont továbbra is büntetendő, például ha a tevékenység „zaklató” jellegű vagy ha személy reklámozza azt – akkor is, ha egy 14 éves teszi. Civil szervezetek szerint viszont a prostitúcióra kényszerített gyerekek további törvényi és intézményi védelemre szorulnának.