Simon Kornél: Mint mikor derékfájásra bedobsz egy tablettát, úgy iszol meg egy whiskyt sörrel, ez a lelki fájdalomcsillapító

„A függőség egy betegség, az érzelmek betegsége. Olyan, mintha valaki azt mondaná, én sarlósejtes vérszegénységben szenvedek, de senkit nem vetnének meg azért, ha ezt bevallaná. Szerintem ezt így kellene tekinteni, és nem diszkriminálni azt, aki ország-világ előtt ki merte jelenteni, hogy kérem, nekem problémám van az alkohollal.”

Ezt mondta Simon Kornél színész-rendező a Magyar Hang Mindenki függő című műsorában, aki azért is vállalta, hogy nyíltabban beszél a saját történetéről, mert károsnak tartja, hogy a társadalom még ma is tabusítja a függőség problémáját. Holott Simon szerint ez egyre fenyegetőbb mértéket ölt a világban, különösen, ha kitágítjuk a közösségi médiára vagy a társfüggőségre is.

Kiderült, hogy Simon Kornél nem most beszél először a saját függőségéről, korábban Beleznay Endre műsorában is elmesélte, mikor következett el az a pont, amikor a felesége azt mondta, nem hajlandó tovább nézni a leépülését. Simon most további részleteket osztott meg a momentumról: először sírdogált kicsit a konyhában, majd mégis úgy döntött, hogy összeszedi magát. A színész ezt az időszakot egyfajta mélypontként írta le, amikor semmilyen kapaszkodót nem talált a napjaiban, mintha „egy markoló gyökerestől kiemelte volna” az életéből.

„Nagyon egyedül éreztem magam, egyedül is kreáltam magamnak az egész alkohol- és szerhasználatot, és tényleg azt gondoltam, hogy ez itt most a pokol, a totális istennélküliség, szeretetnélküliség.”

Bár a színész ezt nem mondta ki, kiderült, hogy Simon Kornél tipikusan a magasan funkcionáló szerhasználók közé tartozott: miközben rendszeresen sok alkoholt fogyasztott, rengeteget dolgozott. A szerhasználat magabiztosságot adott neki, főleg a rendezései közben.

„Amit én használtam, arra azt szokták mondani, hogy egodrog: minden ötletem ült, szerettek velem dolgozni, és szemernyi kétségem nem volt afelől, hogy amit csinálok, az csakis jó lehet.”

Simon szerint egyfajta lelki fájdalomcsillapítóként használta az alkoholt:

„mint amikor egy derékfájásra bedobsz egy tablettát, úgy iszol meg egy whiskyt sörrel.”

Sokáig „legalább az szent volt” a számára, hogy előadás előtt, pláne közben nem iszik, majd amikor már ezt a határt is átlépte, elkezdte problémaként azonosítani a szerhasználatát, de még mindig rengeteg magyarázata volt arra, miért nincs szüksége segítségre.

A színész szerint az alkoholhoz való problémás viszonyát a feleségének, Gryllus Dorkának is sokáig próbálta megmagyarázni, majd nagy ígérgetésekbe és fogadkozásokba kezdett, de ezek mindig titkos ivászatokban végződtek. Ultimátumot csak sok idő után, egyszer kapott a feleségétől – ez indította el a józanság felé. Ezután viszont még volt néhány megcsúszása, Simon szerint az akarata és a bátorsága hiányzott ahhoz, hogy szembenézzen azzal, hogy az életmódjával mindent kockára tehet és elveszíthet.

Mindeközben hiába érzékelte a szerhasználatát a környezete egy jó része is, csak nagyon kevesen kérdezték meg tőle, hogy mi a gondja, inkább csak célzásokat kapott.

„Azért az szíven ütött, amikor olyanokat mondtak nekem, hogy a szakmában az a hír járja, hogy alkoholista, drogos és megbízhatatlan vagy”.

A színházi közegben szerinte alapvetően így is magas a tolerancia a nagyivó színészekkel szemben, amikor viszont valaki kiáll és őszintén beszél az alkoholbetegségéről, sokszor inkább elfordulnak tőle. Ismer színészt, aki azután búcsúzhatott el egy reklámszerepétől, hogy őszintén nyilatkozott erről.

Simon Kornél jelenleg felépülésben lévő alkoholistának tartja magát, ami szerinte Magyarországgal ellentétben Amerikában már kifejezetten menő státusznak számít.

„A felépülő ember vállalhassa a függőségét, mondhassa azt, hogy másfél évre el kell mennem rehabra, különben bele fogok halni. Ez inkább egy jó példa legyen, és ne ujjal mutogassanak rá.”

A felépülése első lépéseiben a szakirodalomhoz, például dr. Máté Gábor könyvéhez fordult, majd különféle terápiákba kezdett, többek között belépett egy 12 lépéses csoportba is, de úgy érzi, számára a leghatékonyabb a személyes pszichoterápia. Simon jelenleg állami ellátásba jár egy jó nevű szakemberhez. A színészt azt mondta, a függősége kialakulásának gyökereit még most is keresi, de az önértékelési zavarai szerinte mindenképpen összefüggenek vele.

A beszélgetés végén kitértek a szerhasználat társadalmi szintű problémájára is, Simon Kornél szégyennek nevezte, hogy nincs Magyarországon drog- és alkoholstratégia, a kriminalizálás pedig sehova nem vezet, és szerinte míg „a pálinka kis mértékben orvosság” szelleme él a döntéshozók fejében, nem is nagyon várhatunk javulást. Így tehát az egyénnek nem is érdemes várnia a politikusok segítségére, mindenkinek magának kell megtalálnia a meglévő segítségeket a felépüléshez.

A függőségekkel a Telexen korábban mi is foglalkoztunk egy öt részből álló sorozatban, amikben a következő témákat érintettük:

• Első rész: Az addikció nem választás, hanem válaszreakció az emberi szenvedésre
• Második rész: Együtt sírtam az alkoholbeteg klienssel, aztán továbbküldtem a háziorvosához
• Harmadik rész: Nem vagyok függő, én nem a kocsmában iszom
• Negyedik rész: Függőkön segítenek, mert ők is tudják, milyen a szenvedés
• Ötödik rész: Azért jó színész, mert iszik, vagy azért iszik, mert jó színész?