Gyerekeket riogat a telibe tolt háborús propaganda, mit tehet ilyenkor a szülő?

„Négyéves kisfiam megkérdezte az apukáját: »Mit csinálunk, apa, ha itt mindent elsöprő háború lesz?«” – olvasható egy aggódó szülő hozzászólása a Nemakarokbeleszólni trióból ismert Fancsikai Eszter Instagram-posztjában. A bejegyzés arra akarja felhívni a figyelmet, hogy az országszerte kihelyezett óriásplakátok, amelyeken a kormánnyal szemben álló politikusok arcaiból összevágva nagybetűkkel szereppel a háború felirat, milyen gondolatokat, érzéseket ébreszthetnek a gyerekekben.

Nem csak az online térben osztják meg egymással kétségbeesett szülők a tapasztalatikat. A Telex szerkesztőségében dolgozó édesanyák is szembesültek már annak nehézségével, milyen nehéz a gyerekeiknek elmagyarázni, hogy miért találkoznak úton-útfélen háborús plakátokkal. Hogy ezek mennyire összezavarhatják és megrémiszthetik a gyerekeket, azt jelzi, hogy Piliscsabán több szülő is kezdeményezte a kormány háborús plakátjának áthelyezését a helyi Jókai Mór Általános Iskola bejáratának közeléből.

A Fidesz nem először használ háborús szimbolikát a propagandájában. Emlékezzünk a bombaként ábrázolt brüsszeli szankciókra. Az se új jelenség, hogy a propaganda szerint a megátalkodott ellenzéki politikusok bele akarják sodorni Magyarországot a szomszédban zajló háborúba. Az óriás feliratokra nem is sajnálják a pénzt: egy tavalyi cikk szerint a látszólag független CÖF-CÖKA több mint egymilliárd forintot költhetett a „háborúpárti” plakátkampányra.

A plakátolás egy dolog. Az meg egy másik, hogy a magát amúgy rendre gyermekvédőnek beállító jobboldal gyerekeket felhasználva propagálja saját narratíváját, mint tette azzal a szürreális színdarabbal, amit az idei Békemeneten adtak elő Orbán Viktor beszéde előtt. A Vidnyánszky Attila által rendezett, háborús tematikájú előadás részeként a színpadon álló gyerekek jajveszékeltek, és azt mondogatták, hogy nem akarnak háborút, miközben a többi, katonaruhába bújt színész szavalt és/vagy táncolt.

Dr. Tárnok Zsanett klinikai szakpszichológus szerint ha nem is most, de a jövőben okozhat problémát az előadás azoknak a gyerekeknek, akik szombaton ott álltak a színpadon. „A szüleik támogatták és engedték őket szerepelni. Így ezek a gyerekek nem biztos, hogy traumatikusan élték meg a szereplést, hiszen a szüleikben megbíznak. Ellenben később lehet hatása,

hiszen felhasználták a hangjukat olyasvalamihez, amiről felnőtt fejjel már lehet, mást gondolnak majd. Nehéz a Békemenetet a kampánytól elvonatkoztatni. Ebben a darabban kihagyhatták volna a gyerekeket, hiszen ez nem a »valahol Európában«, ahol a történetből fakadóan nem lehet.”

Háborúról hallani az utcán, a tévében, rádióban, színdarabban, és akár merre is nézzünk, háború feliratú plakátokat látunk – idősek és fiatalok egyaránt. De mit tehet a szülő, ha a gyereke megkérdezi, mi az a háború?

Ugyan már, nem lesz itt háború! Ne foglalkozz vele!

„Nem szabad ezeket lazán kezelni, mert lehet egy felnőtt ingerküszöbét nem üti meg egy hír vagy egy háborús plakát, de egy gyerek ingerküszöbét igen” – mondja Dr. Tárnok, aki szerint teljesen természetes, hogy a gyerekek érzékenyen reagálnak, és félelmet váltanak ki belőlük olyan plakátok és reklámok, amelyek egy közelgő háborút hirdetnek. „Nyilván akkor reagálhatnak erre így, ha tisztában vannak azzal, hogy mit jelent a háború, és tudják, hogy ez valamilyen félelmetes és veszélyes dolog.

Egy gyerek fejében nincsenek még olyan összeállt rendszerek, mint egy felnőttében, aki fel tudja mérni, hogy valójában mi fenyegető, és mi nem.

A gyerekek azt gondolják fenyegetőnek, amit az őket körülvevő felnőttek is, ezért fontos az, hogyan beszélnek a szülők a háborúról.” De mégis hogyan lehet a legmegfelelőbb módon elmagyarázni a gyerekeknek a háború fogalmát anélkül, hogy még több szorongást és frusztrációt generálnánk? Dr. Tárnok Zsanett szerint az első és legfontosabb, hogy kerüljük az olyan mondatokat, mint: „Ugyan már, dehogy lesz itt háború, nem kell ezzel foglalkozni.” Ugyanis ez a hozzáállás, az elbagatellizálás és a gyerek érzéseinek invalidálása nem feltétlen fogja csillapítani a félelmét.

„Ha azt látjuk, hogy valami foglalkoztatja a gyereket, akkor az ő nyelvén, a korának megfelelően, a kérdéseire és érzelmeire reagálni kell. Ez a szülő felelőssége, akkor is, ha a probléma, a stressz nem a szülő miatt alakult ki” – mondja.

Dr. Tárnok szerint nem érdemes elébe menni dolgoknak, csak akkor kezdjünk el a háborúról beszélni, ha úgy látjuk, hogy a gyereknek szüksége van rá. „Ha az apa vagy az anya szorongó alkat, és már előre szoronganak azon, hogy a gyerekük majd hogyan reagál valamire, akkor csak felesleges frusztrációt okozhatnak, ha leülnek vele beszélni olyasvalamiről, ami még el sem ért hozzá. Viszont tudnunk kell azt is, hogy a gyerekek sokszor nem tudják verbálisan kifejezni a problémáikat, vagy a szorongásukat, így a viselkedésükben történő változásokat (pl. alvás-étkezési szokások megváltozása) mindenképpen vegyük jelzésértékűnek.”

Ne lefekvés előtt kezdjünk el beszélgetni a gyerekekkel a háborúról

Már rengeteg tájékoztató született arról, hogyan is kell egy krízishelyzetről, mondjuk egy háborúról vagy világjárványról a legkisebbekkel beszélni. Dr. Tárnok is felsorolt néhány tanácsot, amelyek első olvasatra evidensnek tűnhetnek, még ha nem is gondolunk bele mindig abba, hogy egy gyerek érzelmi világát, mentális jólétét mi minden megbolygathatja.

Tárnok szerint először is abból induljunk ki, amit a gyerek kérdezz, azon túl nem érdemes tovább menni. A szakpszichológus szerint próbáljunk meg a háborúról úgy beszélni, mintha diplomaták lennénk. „Tárgyilagosan. Ez azért fontos, mert az általánosítás picit el is távolítja az embert az adott szituációtól, valamint higgadtan, nyugodt hangnemben beszéljünk.

Ne csapjunk a fejünkre, és mondjuk azt, hogy a gonosz és rossz emberek, akik háborúznak, milyen igazságtalanok.

Inkább az együttérzést és segítséget hangsúlyozzuk. Például azt a részét, hogy háború idején sokan, felnőttek és gyerekek is kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, viszont sok ország próbál nekik segíteni.”

Bár evidenciának hangzik, mégis fontos kiemelni, hogy ezt a beszélgetést igyekezzünk jól időzíteni. Nem szerencsés például este, vagy olyan helyzetekben, amelyek után egyedül marad a gyerek. Jó, ha utána van idő valami mással, könnyebb, örömteli dologgal is foglalkozni. „Fontos a feloldás a végén, de a kulcs igazából az, hogy ha a szülők, a környezet nyugodtan kezeli a helyzetet, az a gyereket is megnyugtatja” – mondja a szakpszichológus.

Dr. Tárnok azt tanácsolja, hogy figyeljünk magunkra is, mit engedünk be az életünkbe, ha már van olyan, amit nem tudunk kontrollálni. Mint amilyenek a már emlegetett óriásplakátok, vagy más kikerülhetetlen ingerek. Persze nem mind kikerülhetetlen, arra például oda lehet figyelni, hogy ne akkor nézzünk, hallgassunk híradót, amikor a gyerek a nappaliban játszik, hisz akkor ő is szem- és fültanúja lesz annak, amiről a műsorban beszélnek, mutatnak.

A háborúval való riogatás a NER-média egyik kulcseszköze, még ha talán túl is lőnek a célon a háborús plakátokkal. Mint Zuglóban, ahol a Mexikói úton annyira csúcsra járatták a háborús pszichózist, hogy a kisföldalatti végállomásának a tetején hét ilyen plakátot raktak ki egymás mellé. Persze van, aki szerint ezzel nincs semmi baj. Menczer Tamás szerint például a háborús plakátok egyáltalán nem ártanak a gyerekek, a valódi veszélyt szerinte maga a háború jelenti.