Az, hogy mindenki Sydney Sweeney mellével van elfoglalva, csak azt mutatja, semmi nem változott

Miért engedheti meg magának egy jó nevű producer 2024-ben, hogy egyszerűen nyilvánosan lerondázzon egy fiatal színésznőt? Miért van ezzel elfoglalva hetekig a világsajtó? Miért nem lesz semmilyen következménye? És miért kell Sydney Sweeney-nek lassan 15 éve bizonygatnia, hogy a melle és szőke haja ellenére komolyan vehető szereplő a filmszakmában?

Tényleg vége a woke-nak, vagy a szőke, nagy mellű nők egyeduralma soha nem is dőlt meg? Sydney Sweeney esete bizonyítja, hogy feminizmus ide, testpozitivitás oda, a társadalom szépségideálja az elmúlt ötven évben nem nagyon változott. Az egy helyben toporgás motorja: Hollywood.

Tinédzserként szabadult volna tőlük, ma már a legjobb barátai

Sweeney egy Spokane nevű kisvárosban nőtt fel Washington és Idaho határán, szerény anyagi körülmények között. 12 évesen kezdett el meghallgatásokra járni, a szülei pedig mindent megtettek azért, hogy támogassák ebben, például rendszeresen vállalták a közel 20 órás autóutat Los Angelesbe, hogy a fiatal lány szerencsét próbálhasson a castingokon. Egy évvel később az egész család Los Angelesbe költözött, hogy közelebb legyenek a lehetőségekhez, de még közel hat évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Sweeney jelentősebb szerepeket is megkaparintson. Mindeközben a kiadások nőttek, a család pedig egyre nehezebb anyagi helyzete került. Pont azelőtt, hogy 2018-ban Sweeney megkapta volna Cassie Howard szerepét az Eufória című sorozatban, a család kénytelen volt csődöt jelenteni, a szülei pedig elváltak. Nem csoda, hogy Sweeney láthatóan egyáltalán nem szégyelli, hogy elsősorban pénzkereseti lehetőségként tekint a filmezésre, és szimplán üzleti megfontolásból simán elvállal szerepeket.

Sweeney már 15 évesen nagykorúsította magát, hogy 12-14 órákat dolgozhasson a forgatásokon. Bár visszatekintve azt mondja, sajnálja, hogy „túl gyorsan nőtt fel”, és emiatt sok mindenből kimaradt, a középiskolás bullying nem hiányzik neki.

Sweeney-nek ugyanis nemcsak a karrierjét, de a magánéletét is végigkísérte a testszégyenítés és a túlszexualizálás.

A brit Glamournak adott interjúban idézte fel, hogy tinédzserként annyira zavarta a melle, hogy túlméretezett pulcsikkal takargatta, és arról álmodozott, hogy 18 évesen mellkisebbítő műtétet csináltat. Erről végül az anyja beszélte le, és ma már ő is örül, hogy nem tette meg, a mellei ugyanis „a legjobb barátai”.

Ezt elmondása szerint az Eufóriának köszönheti, az HBO nagy sikerű sorozatában tanulta meg elfogadni a testét. Sweeney számára ez a – Zendaya nevével fémjelzett – sorozat hozta meg a világhírt. Az első évadot 2019-ben mutatták be, Sweeney 21 éves volt, amikor megkapta a tinédzser Cassie Howard szerepét. Sam Levinson showrunner nem finomkodott az amerikai középiskolások életének bemutatásával, a sorozat olyan tabutémákat dolgoz fel, mint a függőség, depresszió, szexualitás, párkapcsolati erőszak, és még sorolhatnánk. Sweeney karaktere pont az explicit szexualitása miatt váltott ki nagy visszhangot, a fiatal színésznő testi adottságait kihasználva a műsor készítői a végletekig feszegetik a határokat, hogy hogyan lehet egy tinédzser traumákkal és önképzavarokkal terhelt szexualitását bemutatni a képernyőn. Meg is kapták, hogy tárgyiasítják Sweeney-t, amit maga a színésznő is visszautasított. A szereppel befutott, azóta a filmek és sorozatok mellett számos reklámkampányban is szerepelt már, egyikben sem félt megmutatni a testét.

„Az egyik kérdés, amit állandóan megkapok, az, hogy feminista vagyok-e. Én a testem elfogadásán keresztül élem meg ezt. Ami erős és szexi, és nem gondolom, hogy ezzel bármi baj lenne” – mondta a Glamournak.

A színészkedés mellett Sweeney ma már producerkedik is, vőlegényével, a 38 éves chicagói vállalkozóval, Jonathan Davinóval együtt vezetik a Fifty-Fifty Films nevű produkciós cégüket, emellett olyan márkák nagykövete, mint a Miu Miu, az Armani és a Ford.

A szórakoztatóiparban eltöltött 15 év alatt pedig azt is a saját bőrén tapasztalta meg, mivel jár a celebség: „Megtanultam, hogy az emberek szeretik felépíteni, aztán lerombolni a hírességeket.” Sydney Sweeney esetében mindkettőre jó apropót ad az internet népének a teste. Az egyik pillanatban szexi fiatal nő, a másikban nagy mellű, magamutogató buta liba – hogy ez éppen min múlik, azt csak a világháló legmélyebb bugyraiban érthetik.

Most éppen, egy 81 éves hollywoodi producer véleménye szerint, csúnya és tehetségtelen.

A szőke, nagy mellű nő nem lehet tehetséges?

Releváns kérdés lehet, mégis hogy futott be ennyire és ilyen gyorsan Sweeney annak ellenére, hogy az elmúlt években valóban elkerülték a kritikai sikerek. Tagadhatatlan, hogy a színésznő televíziós projektjei sokkal színvonalasabbak, mint a filmjei: az Eufória mellett játszott A Fehér Lótuszban, korábban pedig feltűnt A szolgálólány meséjében, és az Éles tárgyakban is. Mindegyik kritikailag elismert sorozat, A Fehér Lótuszért és az Eufóriáért egy-egy Emmy-jelölést maga Sweeney is begyűjtött.

Aztán szép lassan jöttek a filmes projektek is, először csak streamingre, felemás sikerrel: a 2021-es, kizárólag az Amazon Prime-on bemutatott Kukkolók (The Voyeurs) nagyjából nézhetetlen, a 2023-as, a berlini filmfesztiválon bemutatott, majd az HBO-n landoló Reality viszont nem rossz, Sweeney kapott is érte egy Critics Choice Awardsot. Aztán betört a mozikba is, idén gyors egymásutánban mutatták be három filmjét is: az Imádlak utálni (kritikánk itt) jóindulattal közepes, a Szeplőtelen (kritikánk itt) rossz, a Madame Web katasztrofális. Olyannyira, hogy Sweeney már a totális bukásnak bizonyuló Marvel-film sajtókörútján elismerte, hogy a szerep elvállalása tulajdonképpen stratégiai döntés volt számára, kapcsolatokat akart szerezni a Sonynál, ez a film pedig belépőt jelentett számára a stúdióhoz. A színésznő szerint a Madame Webnek köszönheti, hogy el tudta adni a Sony fejeseinek az Imádlak utálnit (ő volt ugyanis a film egyik producere), és ennek köszönhetően kapta meg a készülő Barbarella főszerepét is.

Sweeney tehát éppen egy törékeny ponton egyensúlyoz a karrierjében. Az ígéretes televíziós kezdet után hiába lavírozta át magát ügyesen a filmvászonra, egyelőre a kritikai és kasszasikerek is elkerülték, a felejthető filmek sora pedig valóban nem mutat jól az önéletrajzában. Ilyenkor könnyű rásütni, hogy csak azért kap szerepeket, mert jól néz ki, vagy lehet azon hüledezni, hogy minek kap szerepeket, ha nem is néz ki jól.

Erre a vonatra ült fel április végén Carol Baum. A 81 éves hollywoodi producer (aki olyan filmeken dolgozott, mint a Két test, egy lélek és az Örömapa) egy közönségtalálkozón kelt ki a fiatal színésznő ellen, az Imádlak utálnit nézhetetlennek titulálta, majd felidézte, hogy annyira nem érti a Sweeney körüli felhajtást, hogy fel is tette a kérdést az osztályának a Dél-kaliforniai Egyetem Filmművészeti Karán:

„Nem szép, nem tud színészkedni. Miért van mégis annyira felkapva?”

Baum elmondása szerint egyik producerhallgatója sem tudott válaszolni a kérdésére, de végül arra jutottak, hogy felvennék Sweeney-t, ha az elősegítené a filmjük elkészülését. (Itt fontos megjegyezni, hogy lehet és kell is kritizálni az alkotók munkáit, a probléma a „nem szép” és „nem tud színészkedni” érvek alpárisága.)

A nagy port kavaró beszólásra Sweeney stábja sajtóközleményben reagált: „Szomorú, hogy egy nő, aki abban a helyzetben van, hogy megoszthatja a szakértelmét és tapasztalatát, arra használja ezt fel, hogy egy másik nőt támadjon. Ha ez az, amit az iparágban eltöltött évtizedei alatt tanult, és úgy érzi, hogy ezt illik tanítania a diákjainak, az szégyenletes” – írták. Ennél sokkal nagyobb visszhangot kapott, amikor nem sokkal később Sweeney az Instagramon megosztott magáról egy képet egy pulcsiban, rajta az alábbi felirattal:

„Sajnálom, hogy csodás mellem van”.

Sweeney mellett kiállt több jelenlegi és korábbi alkotótársa is, akik egymást túllicitálva „bizonygatták”, hogy a kétszeres Emmy-jelölt színésznő tényleg tud színészkedni. A felháborodott reakciókra végül Baum is válaszolt, elnézést kért, és azzal védekezett, hogy általában nem stílusa nyilvánosan kikelni színésznők ellen.

A botrány már lassan egy hónapja elült, azóta senki nem teszi fel a kérdést, hogy mégis hogy engedhette meg magának egy elismert hollywoodi producer, hogy egy fiatal színésznőt a külseje miatt támadjon a nyilvánosság előtt, és hogy intézhette el az egészet egy nem túl meggyőző bocsánatkéréssel. És ami ennél is fontosabb, a jelek szerint semmilyen utóhatása nem lett annak, hogy Baum eredetileg nem is egy közönségtalálkozón, hanem egy egyetemi órán élcelődött Sweeney külsején. Olyan diákok előtt, akiket arra kell(ene) megtanítania, hogyan működik a filmipar – 2024-ben.

Jelezheti ez persze egyetlen ember totális érzéketlenségét is, de ezen túl azt is, hogy feminizmus, Me Too-mozgalom és testpozitivitás ide vagy oda, Hollywood egyszerűen képtelen változtatni a saját maga által generált előítéleteken.

Elég ha Sweeney és Baum példáját párhuzamba állítjuk Meryl Streep és Dino De Laurentiis majdnem ötven évvel ezelőtti szóváltásával. A színésznő pár éve Graham Norton műsorában idézte fel, hogy amikor De Laurentiis fia 1975-ben beállított az idős producerhez az akkor még fiatal és viszonylag ismeretlen Streeppel, hogy javasolja a King Kong női főszerepére, De Laurentiis annyit kérdezett (olaszul):

„Minek hoztad ide ezt a rondaságot?”

Ötven évvel később Hollywood ismét bizonyította, hogy azok, akik arról döntenek, kinek adnak esélyt a filmiparban, és kinek nem, még mindig a kelleténél sokkal jobban vannak elfoglalva azzal, az illető hogy néz ki. Baum pedig bizonyította, hogy ez a hozzáállás nem csak a fehér férfiak privilégiuma.

Nem Sweeney az egyetlen fiatal sztár az elmúlt évekből, akinek meg kellett küzdenie a külsejét érintő kettős mércével. A 2009 és 2020 között futó Modern család Alex Dunphyját alakító Ariel Winter a tévénézők árgus tekintete előtt nőtt fel, a színésznő több interjúban is beszélt arról, tinédzserként mennyire megviselte, hogy az összes lap és a közösségi média nagy része a dekoltázsával és nem a sorozatbeli alakításával volt elfoglalva. 2015-ben, mindössze 17 évesen esett át mellkisebbítő műtéten, bár azt hangsúlyozta, addigra eljutott oda, hogy ne foglalkozzon azzal, mit gondolnak az emberek a külsejéről, egészségi megfontolásból döntött a műtét mellett.

Szintén a nyilvánosság előtt nőtt fel Billie Eilish, aki már tinédzserként trendet teremtett túlméretezett szettjeivel. A fiatal énekesnő maga is hangsúlyozta, azért hord ilyen ruhákat, hogy az emberek ne a külsejével, hanem a zenéjével foglalkozzanak. Aztán 2021-ben, 19 évesen egy provokatív Vogue-címlapon ledobta magáról a bő ruhákat, és kijelentette, mostantól nem fog foglalkozni azzal, ki mit gondol róla és a testéről, úgy fog öltözködni, ahogy neki tetszik. Ezt az üzenetet még abban az évben hangsúlyozta egy Marylin Monroe-t megidéző ruhával a Met-gálán, azóta pedig tényleg kedve szerint váltogatja a jól bevált bő szetteket a többet mutató darabokkal – az üzenet: ő így is, úgy is feminin, jól érzi magát a bőrében, a testét pedig úgy fogadja el, ahogy van. „Az, hogy megmutatod a tested – vagy nem –, nem veheti el tőled a tiszteletet” – mondta a Vogue-nak adott interjúban.

Sweeney egyelőre sokkal visszafogottabban és szűkszavúbban nyilvánul meg azzal kapcsolatban, hogyan szexualizálja és tárgyiasítja őt a közvélemény. Nemrég a Varietynek azt nyilatkozta, tisztában van azzal, hogy nem természetes, ahogy az emberek dehumanizálják, és úgy érzik, szabadon leírhatják a véleményüket a testéről, csak azért, mert híres, de egyelőre még csak azt próbálja kitalálni – napról napra –, hogy hogyan kezelje mindezt, és ennek része az is, hogy ezeket a kommenteket igyekszik kizárni a magánéletéből.

Szexszimbólum vagy feminista ikon?

„Próbálok nem gondolni rá, mert félek, hogy mi fog kisülni belőle” – válaszolta nagyjából egy éve Jane Fonda arra a kérdésre, hogy mit szól hozzá, hogy Sydney Sweeney főszereplésével készül a Barbarella remake-je.

Nem alaptalan az aggodalma: Sweeney 2019-ben egy erősen túlszexualizált tinédzser szerepével robbant be a köztudatba, és bár az Eufória erős társadalomkritikaként indult, a szinte disztópikusan sötét hangulata a második évadra már inkább a katasztrófaturizmus irányába tolta el a sorozatot. Ugyanerre a sorsa jutott A szolgálólány meséje is, amelyben Eden (Sweeney) karaktere hivatott megmutatni, mennyire álszent és kegyetlen a vallási fanatikus Gileád a vallási fanatikus fiatal lányokkal.

De ha csak Sweeney idei projektjeit nézzük, azok se állnak valami jól az üzenetkivitelezés tekintetében: az Imádlak utálni feléleszthette volna a klasszikus romkomműfajt, lehetett volna kiváló 21. századi Shakespeare-adaptáció egy eszes, vicces és szerethető női főszereplővel, ennek ellenére a film a 120 perces játékidő nagy részét arra használta fel, hogy Sweeney bikinis testére csorgathassák a nyálukat a nézők. Aztán jött a Szeplőtelen, ami mondhatott volna izgalmas dolgokat a nők önrendelkezési jogáról, az abortusz és a vallásosság kapcsolatáról, ha nem akarja mindenáron ijesztegetős horrorba csomagolni mindezt. Nem sok jóval kecsegtet az sem, hogy ezekben a filmekben Sweeney produceri feladatokat is vállalt, tehát papíron bőven lehetett beleszólása abba, hogy milyen irányba menjen el a produktum.

És akkor ott a Barbarella, Sweeney következő nagy projektje, ami 1968-ban szexszimbólumot csinált Jane Fondából, és amiben megvan a potenciál arra, hogy igazi feminista film legyen, de arra is, hogy Sweeney testi adottságait kihasználva egész egyszerűen rekreálja a ‘68-as erotikus sci-fit. Amit később maga a főszereplő Fonda is megtagadott, annyira kiakasztotta, hogy a film (amit nem mellesleg az akkori férje rendezett) producerei egyáltalán nem hallgatták meg a javaslatait arról, hogyan lehetne a Jean-Claude Forest képregényéből készült film főszereplője igazán erős női karakter. Az, hogy ma már megoszlanak a vélemények arról, hogy a Barbarella feminista alapmű-e, vagy sem, inkább Fonda későbbi aktivizmusának köszönhető – a színésznő szexszimbólumból az egyik legismertebb feminista szószóló lett, aki 86 évesen is rendszeresen vesz részt tüntetéseken, ismert háborúellenes és klímaaktivista.

Sweeney egy teljesen másik világból érkezett a szórakoztatóiparba. Konzervatív-jobboldali családja miatt például nem egyszer kényszerült már magyarázkodásra. A színésznő 2022-ben azzal került a hírekbe, hogy a fotók alapján az édesanyja hatvanadik születésnapján több vendég „Blue Lives Matter” (ez a Black Lives Matter mozgalomra adott jobboldali válasz, miszerint nemcsak a rendőrök áldozatául esett feketék, de a rendőrök élete is számít) és MAGA-sapkában (ez pedig Trump „Make Amerika Great Again” kampányszlogenje) jelent meg. Sweeney egyébként 2020-ban több Twitter-posztban is támogatta a Black Lives Matter-mozgalmat.

Az internet demokrata fele felháborodott, a republikánus ünnepelt, amire a színésznő először csak annyit reagált, sajnálja, hogy az ártatlan családi ünneplés „abszurd politikai nyilatkozattá vált, ami nem volt szándékos”, és arra kérte az embereket, hogy álljanak le a feltételezésekkel. Tavaly a Varietyben már részletesebben beszélt az esetről, akkor azt mondta, pont a Los Angeles-i barátaik jelentek meg a paródiapólókban és -sapkákban (a sapkákon az szerepelt, hogy „Make 60 Great Again”), mert az ismerten jobboldali-konzervatív Idahóban ezt viccesnek gondolták. Idén március elején a Saturday Night Live (SNL) műsorában már viccelődött is vele. „Amikor azt kérdezik, honnan származom, azt mondom: Washington. Amikor azt kérdezik, tényleg egy Trump-tematikájú bulit tartottunk az anyukámnak, csak annyit mondok: Idaho!”

Ugyanebben a műsorban Sweeney a melléből is viccet csinált. A monológjában arról beszélt, ha nem jönne be neki a színészkedés, a melle mutogatásából is meg tudna élni, az egyik – sokat kritizált – szkeccsben pedig egy Hooters-pincért alakított, aki a falatnyi egyenruhájának köszönhetően nevetségesen sok borravalót kap a vendégektől.

Hiába igyekszik viccekkel elütni, hogy mindig mindenki a külsejével van elfoglalva, és hiába mondogatja évek óta, hogy a feminizmus és az elfogadás jegyében akkor és úgy mutogatja a saját testét, ahogy akarja, ehhez pedig senkinek semmi köze, Sweeney sem tudja elkerülni a konzervatív–liberális kultúrháborút. Ami most éppen őt tette meg a kabalafigurájává.

A konzervatívok ugyanis meg vannak győződve arról, hogy Sweeney szárnyaló karrierje a bizonyíték arra, hogy a woke-nak annyi, mégiscsak a szép embereknek áll a világ, a kihalás szélére sodort szexi nők visszatértek, és Sweeney-nek hála most már „nem kell tettetni, hogy szépnek tartunk valakit, aki nem szép”. Az ugyanis, hogy a színésznő az egyik legfoglalkoztatottabb fiatal filmsztárrá nőtte ki magát, azt mutatja, hogy a „woke fellegvárának” tartott Hollywood is rájött, hogy nincs mit tenni, a szexi nők adják el a filmeket, a szőke, nagy mellű és szép Sydney Sweeney pedig a legjobb példa erre – állítják a konzervatívok és a woke halálát kívánó internetezők. Amire persze lecsaptak a liberálisok, többek között a Guardian és az Independent is megírta, hogy ez hülyeség.

Mindez ugyanis egyáltalán nem újdonság, a Sweeney körüli felhajtás tulajdonképpen csak újra rávilágított arra, hogy a szépség soha nem politikamentes, a kívánatosság pedig a mai napig meghatározza, hogy az emberek – különösen a nők – hogyan tudnak boldogulni a társadalomban. Arról, hogy hogy lett megint divat a soványság, ebben a cikkben írtunk bővebben. Az sem újdonság, hogy politikai beállítottságtól függetlenül mindenki Sweeney külsejével van elfoglalva:

a társadalom megszállottsága a sovány, szőke, nagy mellű nők iránt soha nem ment sehova. Akkor sem, amikor egy pillanatra – legalább a felszínen – úgy tűnt, ennek már vége.

Nem is volt olyan régen, amikor minden férfit a képernyő elé szegezett Pamela Anderson hullámzó melle a Baywatchban, és ne feledjük a Scarlett Johansson, Christina Hendricks, Sofía Vergara, Salma Hayek és a teljes Kardashian család iránti szűnni nem akaró megszállottságot sem. Bár a média ma már sokkal polarizáltabb, és könnyű olyan buborékba kerülni a közösségi médiában, ahol ez nem olyan feltűnő, a lehetetlen homokóraalkatot övező kultuszt valójában egyáltalán nem kell temetni. A testpozitivitásnak sem az a lényege, hogy ezeket a nőket nem lehet gyönyörűnek tartani. Csupán az, hogy másokat is lehet – erről ebben a cikkben írtunk bővebben.

Sydney Sweeney egyáltalán nem csinált forradalmat azzal, ahogy kinéz, a kérdés inkább az, mit kezd a kinézete körüli felhajtással: csendben elfogadja, hogy ő lett a 2020-as évek konvencionális értelemben vett szexszimbóluma, vagy felhasználja az ezzel ráruházott hatalmat arra, hogy bizonyítsa, több ennél, és számára fontos témák mellett álljon ki a magának megkaparintott platformon? Például törleszt egy régi adósságot, és feminista hőst csinál Barbarellából.