A TikTok itthon is lehetne az oktatás eszköze, csak kevésbé darálós tantervre lenne szükség

2017-es indulása óta a TikTok az egyik legnépszerűbb közösségi alkalmazás. A platform – ami idétlen táncokkal indult, most azonban nemzetbiztonsági kockázatok miatt tilthatja be Amerika – az évek alatt egy online tudástárrá nőtte ki magát, amelyen másodpercek alatt választ kaphatunk arra, hogy kell egy ananászt szakszerűen megpucolni és felvágni, vagy arra, hogy tudunk két számot összeszorozni néhány vonal segítségével.

A TikTok és más közösségi oldalak az oktatásban is hasznos eszköznek bizonyulnak, különösen azóta, hogy 2020-ban kitört a koronavírus-járvány. Világszerte bezártak az iskolák, tanárok milliói kényszerültek arra, hogy mindenféle eszközöket bevetve igyekezzenek online órákon átadni azt a tudást, amit személyesen sokkal könnyebb lenne elmagyarázni. Egy arkansas-i középiskolai angoltanár például a pandémia idején indította el saját TikTok-csatornáját azért, hogy videókkal segítsen a diákjainak az angoltanulásban.

Egyszerre áldás és átok, hogy az olyan közösségi oldalak, mint amilyen a TikTok, az oktatás eszközévé válnak. Való igaz, hogy egy TikTok-videó sokkal színesebb-szagosabb, mint egy vaskos tankönyv, a gyerekek azonban keresgélés közben olyan tartalmakkal is találkozhatnak, amelyek nem nekik valók, olyanokkal, amelyek önkárosításra buzdíthatják őket vagy belehajszolhatják őket az öngyilkosságba.

Nem ördögtől való a TikTokot oktatási célokra használni

A szülői felügyeleti szoftverek fejlesztésével foglalkozó cég, a Qustodio adatai szerint a 4 és 18 év közötti gyerekek naponta átlagosan 91 percet töltenek a TikTokon. Egy tanulást segítő oldal, a Study.com 2022-es felmérése szerint pedig az Egyesült Államokban minden negyedik TikTok-felhasználó használja az appot ismeretszerzésre. Sőt a felmérésben részt vevők 69 százaléka azt nyilatkozta, előfordult, hogy egy TikTok-videó segített neki megoldani a házi feladatát. Ez merőben más ahhoz képest, mint ahogy én írtam a leckémet anno, hát még ahhoz képest, ahogy a szüleim és a nagyszüleim oldották meg a sajátjukat.

Ezek a változások azonban szükségszerűek és elkerülhetetlenek, hiszen az oktatás is igyekszik mindig alkalmazkodni a fejlődéshez és beépíteni az új kulturális eszközöket – ami jelen esetben a közösségi média. „Az ókorban az emberek úgy tanították egymást, hogy elmesélték vagy eljátszották egymásnak a történeteket, majd ezután jött az írás és az olvasás, amivel kapcsolatban még a legnagyobb gondolkodóknak is voltak kételyeik, hisz nem hitték el, hogy csupán olvasással meg lehet tanulni bármit is” – fogalmazza meg Gyarmathy Éva Prima Prissima-díjas klinikai és neveléslélektani szakpszichológus, a Természettudományi Kutatóközpont Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet tudományos főmunkatársa. Szerinte

a 21. században egyértelműen az önálló és a társas tanulás kerül előtérbe, hiszen az internet és a közösségi média megadja azt a lehetőséget, hogy az emberek beszéljenek egymással, választ és magyarázatot adjanak egymásnak a TikTokon vagy a Facebookon.

A szakpszichológus szerint nem ördögtől való dolog a „különféle digitális eszközöket, akár a közösségi médiát az oktatás szolgálatába állítani, csak okosan és jól kell tudni őket használni”.

A TikTokon mesélnek túlélők a holokausztról, ilyen nincs a történelemkönyvekben

A cikk elején említett arkansas-i angoltanár, Claudine James, 2020 őszén kezdett bele a tiktokozásba, azért, hogy segítsen diákjainak megtanulni új szavakat és nyelvtani szabályokat. Chris Dier, egy Lousianában tanító másik oktató, pedig a diákjai unszolására regisztrált a TikTokra, és rövid oktatóvideókban mesél a 2005-ös Katrina hurrikánról vagy éppen a Kolumbusz-napi ünnepségek eredetéről. Ez csak két példa azon számos TikTok- és YouTube-csatorna, illetve Facebook-oldal közül, amelyek abból a célból születtek, hogy követőik többet tudjanak meg bizonyos történelmi eseményekről, segítse őket egy idegen nyelv elsajátításában vagy épp a kémia megértésében.

Több pozitívuma is van annak, hogy szakképzett pedagógusok vagy épp önjelölt tanárok oktatásra használják a közösségi médiát. Dier szerint az egyik az, hogy ezeken a platformokon olyan tartalmak, történetek is megoszthatók, amelyek nincsenek benne a tankönyvekben. Erre jó példa lehet a 84 éves holokauszttúlélő Tova Friedman TikTokja, a TovaTok.

Friedman egyéves korában került Auschwitzba, és hat évet töltött ott. Erről az időről mesél a TikTok-csatornáján, amelyet 17 éves unokája segítségével működtet 2021 ősze óta. Videóiban válaszol követőinek a kérdéseire is, akik többek között arra kíváncsiak, hogy hallotta-e a kiabálásokat a gázkamrákból, találkozott-e Anne Frankkal, vagy hogy miért nem próbált megszökni a haláltáborból.

Rövid TikTok-videók persze nem helyettesíthetik a történelemoktatást, Friedman szerint nem is ez a TovaTok célja. Sokkal inkább az, hogy az emberek személyes történeteket is halljanak a holokausztról.

Mindemellett Dier szerint az is pozitívum, hogy az alig egyperces TikTok-videók arra pont tökéletesek, hogy fenntartsák a mai diákok figyelmét.

Egyre nagyobb feladat lekötni a diákokat

Manapság az emberek – beleértve a gyerekeket is – egyre rövidebb ideig tudnak ugyanarra koncentrálni, részben a különböző közösségimédia-oldalak miatt, amelyek másodpercenként képesek egészen új, csillogó-villogó tartalmakkal megtelni. Mivel egyre rövidebb ideig vagyunk képesek figyelni, így a tartalomgyártók is kénytelenek mind rövidebb tartalmakat előállítani, ennek hatására az összpontosítási képességünk tovább romlik. Ez ördögi kör, amit nehéz megszakítani, de Gyarmathy Éva szerint nem lehetetlen.

Ez nem azt jelenti, hogy a digitális eszközöket ki kell tiltani az órákról, sőt ha a hagyományos tanítási módszereket interaktivitással, akár digitális eszközökkel színesítjük, az még segíthet is fejleszteni a gyerekek összpontosítási képességét – mondja Gyarmathy Éva. Szerinte hatékonyak lehetnek például az olyan online kvízek, amelyek kitöltése közben a tanulók nemcsak tesztelhetik a tudásukat, de gyakorlásra is használhatják, és a rendszeres öntesztelések során végül a helyes megoldás ragad meg a fejükben. „Ez a sokféleség nemcsak a gyerekek koncentrációs képességet fejleszti, de megmentheti őket attól is, hogy egyfajta tanulási módszernek legyenek kiszolgáltatva” – teszi hozzá a szakpszichológus.

A sokféleséghez azonban eszközökre van szükség, és ezeket a pedagógusoknak is meg kell tanulniuk kezelni. Gyarmathy Éva szerint itthon az oktatóktól elvárják, hogy leadják az irgalmatlan mennyiségű tananyagot, miközben legyenek digitális guruk is és tartsanak interaktív órákat, amihez sok iskolában hiányoznak az alapvető eszközök, mint például a számítógépek, a biztos internet. Azt pedig nem lehet elvárni, hogy minden gyereknek legyen saját laptopja vagy tabletje, hiszen nem minden család teheti meg, hogy bevásároljon ezekből az eszközökből.

Valódi tudás nem építhető töredékinformációkra

Van tehát potenciál abban, hogy az oktatás még inkább digitalizálódjon, és akár a különféle közösségimédia-oldalak is a részévé váljanak. Azonban ezeknek a változásoknak a negatívumairól sem szabad elfeledkezni. Többek között például arról, hogy ezek a hosszabb-rövidebb oktatóvideók a TikTokon vagy a YouTube-on „csak töredékinformációkat képesek átadni, valódi tudást azonban kevésbé” – fejti ki Gyarmathy Éva. Szerinte

a valódi tudás kulcsa, hogy képesek legyünk összefoglalni, egy átlátható rendszerbe helyezni a megszerzett ismereteinket, képesek legyünk kritikusan gondolkodni és problémákat megoldani, amire sokszor a tankönyvek sem tudnak megtanítani minket.

Szintén negatívum, hogy ezeken a platformokon bárki megoszthat bármilyen tartalmat, így az is előfordulhat, hogy a gyerekekhez – akik még nincsenek abban a korban, hogy megítélhessék, mitől hiteles egy videó, fotó, hír vagy cikk – hamis, pontatlan információk jutnak el. Ők sajátos szempontrendszer szerint ítélik meg, hogy mitől lesz valós egy forrás. A Study.com felmérésében a résztvevők többsége, 55 százaléka azt nyilatkozta, hogy a kedvelések száma alapján dönti el azt, hogy megbízható-e egy tartalom, 53 százalékuk az alapján, hogy hányan nézték meg az adott videót, 51 százalékuk pedig a szerint, hogy hányan követik a tartalom készítőjét. A felmérésben részt vevők csupán 44 százaléka válaszolta azt, hogy utánanéz az adott tiktokernek és a videóban elhangzottaknak, mielőtt az alapján írna meg a leckéjét.

Ezért is lenne fontos egészen fiatal kortól óvatos és tudatos médiafogyasztásra nevelni a gyerekeket, ami nemcsak a pedagógusok, hanem a családok és az egész társadalom feladata is. Így ha a tantermeken kívül kezdenek tiktokozásba, a Facebook vagy az Instagram pörgetésébe, akkor kisebb eséllyel lesznek adathalászat vagy cyberbullying áldozatai – utóbbiról korábban ebben a cikkben írtunk.

„A kevesebb néha több” módszerére még nem áll készen az oktatás

A közösségi oldalaknak köszönhető az is, hogy az elmúlt években egyre népszerűbbé válik az online tanulás, és azon belül is a microlearning, azaz a mikrotanulás módszere, ennek lényegét a saját példámmal szeretném elmagyarázni.

Már évek óta szeretném letenni a középfokú francianyelv-vizsgát, jártam több magántanárhoz is, sőt egy ideig volt lehetőségem Párizsban is tanulni. Hiába van meg a szándék és az akarat, energia és idő hiányában még soha nem tudtam rászánni magam úgy igazán arra, hogy rendesen felkészüljek egy nyelvvizsgára. Ezért nem is olyan régen úgy döntöttem, a hagyományos út, vagyis a helyett, hogy beiratkozom egy nyelvtanfolyamra vagy felkeresek egy magántanárt, inkább összeállítom a saját „mikrotanulási tantervemet” oktató YouTube-videókkal, francia nyelvű podcastokkal, cikkekkel és egy nyelvtanulást segítő applikációval.

Így a tanulás nemcsak szórakoztatóbb és interaktívabb, de könnyebb is, hisz egy tízperces videó, ami csupán egy dologra koncentrál, kevésbé megterhelő az agynak, mint egy 45 perces tanóra, amelyen az igeragozás után egy hallásértési feladat a következő, és akkor még nem is beszéltünk a zöldség- és gyümölcsnevek megtanulásáról. Bár tisztában vagyok vele, hogy ez a módszer csak tudásmorzsákat ad, és elkerülhetetlen, hogy egyszer úgy igazán nekiveselkedjek a témák kidolgozásának és a nyelvtani szabályok bebiflázásának, jelenleg ez a mikrotanulási módszer tartja életben a franciatudásomat.

Gyarmathy Éva szerint ez a „kevesebb néha több” szabályon alapuló technika nem új keletű. Szerinte ez hatékony tanulási módszer, hiszen egyszerre csak egy mikroterület intenzív fejlesztésével foglalkozunk. Azonban ma erre az oktatásban nincs lehetőség, részben a korábban is említett tantervi elvárások miatt: a tanároknak nagy anyagmennyiséget kell leadniuk, „szinte levegőt sem vesznek, úgy adják le egyik anyagot a másik után” – teszi hozzá a szakpszichológus.

Ehhez a cikkhez fizetett együttműködés keretében az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást használtuk.