Lehet választani: vagy most egy zajvédő eszköz, vagy később egy hallókészülék

Legfontosabb

2023. február 2. – 14:11

Lehet választani: vagy most egy zajvédő eszköz, vagy később egy hallókészülék
Illusztráció: Lerch Julcsi / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Ki nem szeret maxra tekert hangerővel hallgatni zenét, vagy egy koncerten a hangszóró mellett üvöltve énekelni? A túl hangos zene és a túl zajos környezet, amiben a mindennapjainkat éljük, azonban visszafordíthatatlan halláskárosodást okozhat, akár már fiatal korban is. Mindemellett az állandó, minket körülvevő zaj megterheli az idegrendszerünket, előidézhet szorongásos zavarokat, egyes gyermekeknél pedig az emésztést is befolyásolja. A fiatalkori halláscsökkenés megelőzhető, többek között azzal is, ha egy pár füldugót bedobunk a táskába, ha épp focimeccsre vagy fesztiválra megyünk. A hallásvédelem fontosságáról szakértőkkel beszélgettünk, a cikk végén pedig megosztjuk, milyen élmény egy speciálisan kialakított füldugóval élni, dolgozni és gyereket nevelni.

„Hangerőcsökkentés: A fejhallgató elmúlt hét napban történő használata alapján Ön túllépte a hangexpozíciót illetően javasolt korlátot” – ugrik fel az üzenet rendszeresen a telefonom kijelzőjén, és mint sokan mások, sokáig ennek én sem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Pedig a cikkben megszólaló audiológus szerint érdemes hallgatni az okoseszközök figyelmeztetésre, ugyanis a halláskárosodás, hallásvesztés egyik legfőbb oka a túl hangos zene hallgatása – főleg fiatal korban.

A Hallás Társasága Alapítvány honlapján megjelent 2019-es írás szerint a hallásproblémákkal küzdő fiatalok érintettsége az 1990-es évek óta harminc százalékkal nőtt. Ez részben annak is köszönhető, hogy a fiatalok szívesen járnak kocsmákba, klubokba, koncertekre, ahol a zene gyakran túl hangosan – már a hallásukra ártalmas szinten – szól. Nincs azzal semmi probléma, hogy eljárunk szórakozni és szeretünk fülessel zenét hallgatni. Fontos lenne azonban megtanulnunk, milyen fontos vigyázni a hallásunkra és milyen óvintézkedéseket tehetünk annak érdekében, hogy megvédjük a hallásunkat, illetve a mentális és fizikai egészségünket a túl zajos környezet okozta ártalmaktól.

A társadalom hallása egyre rosszabb állapotban van

Még 2022 novemberében jelent meg egy hír a Telex oldalán, amely egy nemzetközi kutatás eredményeit szemlézte. A Dél-karolinai Egyetem kutatói azt vizsgálták, hogy milyen hatással van a túl zajos helyek látogatása és a túl hangos zenehallgatás a fiatalok hallására. A kutatás eredményei nem túl fényesek: mint kiderült, a résztvevő felnőttek 23 százaléka és a kiskorúak 27 százaléka túl hangosan hallgat zenét, illetve azt is megállapították, hogy a 12-34 év közötti korosztályba tartozók közel fele, 48 százaléka lehet kitéve túl hangos zenének például klubokban vagy bárokban. Ezen adatok alapján a kutatók úgy becsülik, hogy globálisan 0,67 milliárd és 1,35 milliárd közé tehető azoknak a tinédzsereknek és fiatal felnőtteknek a száma, akiket potenciálisan veszélyeztethet a halláskárosodás.

A Hallás Társasága Alapítvány (AHTA) kurátora, Tóth Attila szerint mivel ez csak egy becsült szám, nem elképzelhetetlen az sem, hogy ennél több fiatal hallása is veszélyben lehet, akik nem kapnak megfelelő edukációt arról, hogy milyen fontos vigyázni a hallásukra. „Nem tudatosítja bennük senki, hogy

a legtöbb betegséggel ellentétben a halláskárosodás nem visszafordítható folyamat. Persze jelenthet megoldást a hallókészülék, de mi inkább azt szoktuk mondani, hogy lehet választani: vagy most egy zajvédő eszköz, vagy később egy hallókészülék”

– fejti ki az AHTA kurátora.

A hangos zenehallgatás, a klubok és a koncertek látogatása leginkább a fiatalokra jellemző, azonban az egyre zajosabb hétköznapok miatt nemcsak ők, hanem mindenki más is ki van téve a halláskárosodás veszélyének. „A társadalom hallása egyre rosszabb állapotban van, és ez nemcsak annak köszönhető, hogy túl hangosan hallgatunk zenét. Az üzemek, ahol sokan dolgoznak, egyre hangosabbak, a környezet is egyre zajosabb, például a forgalom és a repülőgépek miatt, illetve sokszor színházakat és a mozikat is túlhangosítják” – teszi hozzá a Tóth Attila.

Dr. Gáborján Anita audiológus, a Semmelweis Egyetem adjunktusa és a Magyar Tudományos Akadémia Akusztikai Osztályközi Állandó Bizottságának – erről a bizottságról még később lesz szó – orvosszakértője szerint ma már több, a hallásra ártalmas tényező vesz körbe minket, főleg, ha valaki egy zajos nagyvárosban él. Azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy a fülünk és hallásunk képes alkalmazkodni is, ezért nem mutatható ki egyértelműen, hogy romlott-e az emberek hallása az elmúlt évtizedekhez képest.

„Az viszont meglepő, hogy az iskolai hallásszűréseken, főleg a felsős diákoknál egyre gyakrabban találkozunk az úgynevezett zajcsipkével, ami kismértékű hallásvesztést jelent. Ennél a korosztálynál a zajcsipkéknek még nem lenne ott helye” – fejti ki az audiológus.

7 és fél perc után már káros lehet a hallásunkra egy nagyszínpados koncert

Magyarországon a munkavédelmi törvények kimondják, hogy nyolc órán keresztül 80-85 decibeles (röviden dB) zajszint mellett dolgozhatnak az emberek. (Csak viszonyításképpen: 80-85 decibeles zajszintje például egy többsávos autóútnak vagy egy forgalmas kereszteződésnek lehet.) Azonban a 85 dB-nél magasabb zajszint esetében a munkáltatónak meg kell tennie bizonyos zajvédelmi intézkedéseket, akár úgy, hogy egyéni zajvédő eszközöket ad az alkalmazottaknak – magyarázza Dr. Gáborján Anita. „Olyan szabályozás azonban egyelőre nincs, ami behatárolná, hogy meddig hangosíthatom a zenét a telefonon. Igaz, ma az okostelefonok egy bizonyos hangerő felett már figyelmeztetnek arra, ha túl hangosan hallgatjuk a zenét, és azt tanácsolják, hogy a hallásunk védelme érdekében vegyük alacsonyabbra a hangerőt. Ezekre a figyelmeztetésekre érdemes odafigyelni” – teszi hozzá a Semmelweis Egyetem adjunktusa.

Justin Bieber és közönsége a Sziget fesztiválon 2022. augusztus 12-én – Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex
Justin Bieber és közönsége a Sziget fesztiválon 2022. augusztus 12-én – Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex

Tóth Attila leginkább azt hiányolja, hogy arra vonatkozóan még nincs szabályozás, hogy egy rendezvény területén, mondjuk egy fesztiválon belül mekkora lehet a megengedett hangerő, amivel megvédenék a fesztiválozók hallását a károsodástól. Az AHTA kurátora szerint a túl hangos zene vagy a túl zajos környezet által okozott kár nagysága attól is függ, hogy az adott személy mennyi időt tölt zajos környezetben, és attól is, hogy mennyit tud pihenni két koncert vagy buli között. Egyes fesztiválokon a nagyszínpados koncerten például a decibel olyan 100-120 között mozoghat, ez önmagában nem káros egy rövid ideig. „A WHO szerint 85 dB az a hangerő, ami mellett nyolc órát el lehet tölteni anélkül, hogy az ember kockáztatná a hallásának épségét. Ha három decibelenként növelik a hangerőt, akkor a javasolt, eltöltött idő fordított arányosan csökken. Könnyű kiszámolni, a

100 dB feletti hangerőnél már csak hét és fél perc, 120 dB-nél pedig összesen négy másodperc az, amit a halláskárosodás nélkül el lehet viselni”

– mondja Tóth Attila, majd azt is hozzáteszi, hogy persze az emberek nem azért járnak fesztiválokra, hogy ott minimál hangerőn hallgassák a kedvenc együtteseiket. Fontos azonban tájékozódni, hogy milyen módszerekkel, eszközökkel tudjuk megóvni a hallásunkat. Tóth Attila alapítványával például rendszeresen látogatja a zenei fesztiválokat, hogy ott edukálják a fesztiválozókat, és felhívják a figyelmet arra, hogy milyen fontos vigyázni a hallásukra. Különböző felméréseket is végeznek, amelyek célja, hogy nyomon kövessék a társadalom hallásállapotát. „Van nálunk egy csendes, zajszigetelt kabin, ahol egy audiológiai mérőműszerrel megmérjük a kabinban ülő hallását, azaz különböző mértékű hertzes hangokat adunk egymás után, és feljegyezzük, hogy mi az az első pillanat, amikor a bent ülő meghall egy adott frekvenciájú hangot. Ezzel nagyon jól lehet jellemezni valakinek a hallásállapotát. Most azzal próbálkozunk, hogy elvégezzük a mérést koncert előtt és megkérjük a résztvevőket, hogy jöjjenek vissza a koncert után is, hogy bebizonyítsuk azt az állítást, miszerint a nagy hangerő ideiglenesen is képes rontani a hallásunkon. Azonban nagyon kevesen jönnek vissza a második vizsgálatra ahhoz, hogy mi ebből egy reprezentatív mintából vett következtetést le tudjunk vonni. Ezért egyelőre ez csak egy feltételezés” – teszi hozzá Tóth Attila.

A fiatal fül regenerálódik, de érdemes megelőzni a nagyobb bajt

A halláskárosodás velejárója lehet akár a tartós hallásvesztés is, amikor is egyre kevesebbet hallunk a minket körülvevő világból. „Az emberi fül úgy van kitalálva, hogy a számunkra lényeges hangokat felerősítse, például a veszélyre figyelmeztető zajokat. Tisztábban halljuk a magasabb hangokat, mint például a gyereksírás vagy egy vészsikoly, és kevésbé jól a mély hangokat. A hang a fülkagylón keresztül a középfülbe, majd onnan a hallócsontokon keresztül jut el az úgynevezett csigába. Ez egy csiga alakú folyadékkal töltött szerv, aminek a belsejében hallósejtek vannak. A csiga bejáratánál elhelyezkedő hallósejtek a magas hangokat dolgozzák fel, majd a csigán fölfelé haladva a közepeseket, és a csiga tetején lévő sejtek pedig a mély hangokat alakítják át elektromos impulzusokká, amiket az agyunk értelmezni tud. Mivel a magas hangokat feldolgozó hallósejtek vannak legkívül, ezért azok sérülnek először. Ezzel magyarázható az, hogy a halláskárosultak először a magas hangokat hallják egyre kevésbé, például nők, gyerekek hangját vagy a madárcsicsergést. Ezután jönnek a beszédfrekvenciák, amikor már beszélgetéseket sem tudjuk követni, viszont a mély hangokat egész sokáig lehet hallani” – mondja Tóth Attila.

Az AHTA kurátora szerint a fiataloknál – főleg a hangosabb, zajosabb események után – gyakran jelentkezhet fülzúgás. „Egyszer-kétszer-háromszor-ötször még gond nélkül elmúlik, aztán megmarad a fülzúgás, majd megjelenik mellette a halláskárosodás” – teszi hozzá a kurátor, aki szerint sok esetben nem is maguk az emberek veszik észre, hogy romlott a hallásuk, hanem a környezetük. „Például egyre hangosabban beszél az illető, vagy egyre hangosabban hallgatja a tévét. Lehet, a halláskárosodásnak nincsenek is fizikai tünetei, tehát nem vérzik vagy fáj a fülük, így fel sem merül bennük, hogy bármi probléma lenne”. Szerinte bár a fiatal fül regenerálódik, érdemes a gyerekeket, tinédzsereket, fiatal felnőtteket megtanítani arra, hogyan védjék a hallásukat a káros, túl hangos zenétől és egyéb zajoktól. Ez persze nemcsak a szülők, tanárok, hanem a társadalom, azon belül is a különböző intézmények és vezetők feladata lenne, hogy szabályokkal védje az emberek – főleg a fejlődésben lévő kisgyerekek – hallását a károsodástól.

Többek között ezért is jött létre a már korábban említett Magyar Tudományos Akadémia Akusztikai Osztályközi Állandó Bizottságán (MTA AOB) belül egy orvosokból, mérnökökből és fizikusokból álló munkacsoport, ami különböző gyermekeknek szóló rendezvényeken végzett felmérésekkel próbálja meg bizonyítani, és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesületével közösen meggyőzni a döntéshozókat, hogy rendeletekkel szabályozzák a hangerőt az olyan eseményeken, amelyeken gyermekek vesznek részt.

„Öt-tízéves gyerekeknek szánt előadásokon és koncerteken végeztünk felméréseket. Huszonöt különböző eseményből hat helyszínen mértünk megfelelő zajszintet, tizenhárom helyen már kockázatos volt a hangerő, hét helyszínen pedig veszélyes”

– magyarázza Dr. Vicsi Klára, az MTA AOB tagja és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) habilitált tudományos tanácsadója. A bizottság szerint a gyerekek esetében az ideális a 75 dB, a súlyozott, fél órára vonatkozó átlagos hangnyomásszint vagy az annál kisebb hangerő, az annál magasabb hangerő már veszélyes lehet a hallásukra.

Dr. Vicsi Klára azt mesélte, hogy az egyik rendezvényen még az is előfordult, hogy a túl hangos zene miatt a gyerekek elsírták magukat, és a szülők nem értették, mi lehet a probléma, mert nekik már sokszor fel sem tűnik, hogy túl nagy a zaj. A mérések során azt tapasztalták, hogy a túl hangos műsorok és koncertek egyes gyerekek hallását már ideiglenesen is károsították. Vicsi arról is beszélt, hogy a halláskészülékek technológiája rohamosan fejlődik, és sokat segít a hallássérült embereken, de egyelőre még nem fejlett annyira, hogy viselőik a készülékek segítségével teljesen visszanyerjék a hallásukat.

Fülvédős kisfiú a 2018-as poznani repülőnapon – Fotó: Jaap Arriens / NurPhoto / AFP
Fülvédős kisfiú a 2018-as poznani repülőnapon – Fotó: Jaap Arriens / NurPhoto / AFP

A mérések alapján készített tanulmányt az akadémiai bizottság a Nemzeti Gyermekmentő Szolgálattal közösen benyújtotta az Emberi Erőforrások Minisztériumának 2016-ban. „A végső célunk és javaslatunk az, hogy a fogyasztóvédelmi törvény módosításával egy általános
szabályozás jöjjön létre mindazon elektroakusztikus hangosítású rendezvényekre, amelyeken gyermekek és fiatalkorúak vesznek részt” – teszi hozzá.

A gyermekek hallásvédelmére azért is kell különösen vigyázni, mert a fizikai tünetek (fülzúgás, fülfájás) mellett a túl zajos környezet megterheli a gyerekek idegrendszerét is, lehetnek problémáik a tanulással, sőt van olyan gyerek, akinek még az emésztését is befolyásolja.

Az agyunknak plusz terhet jelent kizárni az állandó zajt

A túl zajos hétköznapok és környezet nemcsak a hallásunkra, de a mentális egészségünkre és stressz-szintünkre is negatív hatással lehet. Tóth Attila szerint már az alacsony hangerejű, de állandó zaj – például a ventilátorok, hűtők, neoncsövek zúgása – ugyan halláskárosodást nem okoz, de emelheti a stressz szintet, magas vérnyomást eredményez, ami szorongást, fáradtságot is okozhat.

Dr. Gáborján Anita szerint pedig, ha zajos környezetben dolgozunk, élünk vagy tanulunk, az agyunknak plusz terhet és munkát jelent, hogy kizárja a minket körülvevő zavaró tényezőket, akár mások beszélgetését vagy az egész napos fúrást hangját a szomszéd lakásban. „Ilyenkor az agyunk azon dolgozik, hogy koncentráljon a fő feladatára, és minden más zavaró tényezőt a háttérbe szorítson, ami plusz energiabefektetéssel jár. Ez egy olyan plusz agyi funkció, ami nem is tudatosul bennünk igazán” – mondja audiológus.

Tóth ehhez azt is hozzáteszi, hogy szerinte az is probléma, hogy az emberek nem törődnek a figyelmeztető jelekkel, és annak ellenére, hogy gyanítják, van valami probléma a hallásukkal, képesek 8-10 évig is halogatni az orvos felkeresését. „Fontos tudatosítani magunkban azt, hogy az ember nem a fülével hall, hanem az agyával. Ha a hallásunk károsodik, akkor bizonyos hangok nem jutnak el az agyunkig, így idővel elfelejtjük azokat. Ha 8-10 év után kezdünk el hallani újra egy hangot, akkor azt újra meg kell tanulnunk felismerni, hozzá kell szoktatnunk az agyunkat ahhoz, hogy ilyen hangja van mondjuk annak, ha csöpög a csap.

Teljesen más az életminőségünk, ha megfeledkezünk bizonyos hangokról”

– magyarázza az AHTA kurátora.

Drágák, viszont ezek nyújthatják a legjobb védelmet: az aktív zajszűrős fülhallgatók

Végül, de nem utolsó sorban, fontos kitérni a megoldásokra. Mégis milyen eszközökkel és hogyan óvhatjuk a hallásunkat? Tóth Attila szerint az első, amit tehetünk, hogy olyan eszközökkel szereljük fel a háztartásunkat, környezetünket amelyek kevésbé zajosak. „Tehát a két fűnyíró közül lehetőleg válasszuk azt, amelyik halkabb” – mondja a szakértő, aki szerint manapság már a különböző elektronikus berendezéseken, hűtőkön, sütőkön és légkondikon is feltüntetik, hogy milyen zajkibocsátással járnak, amit szintén érdemes figyelembe venni vásárláskor. Ezeknek a készülékeknek ugyanis az állandó zúgása befolyásolhatja az alvásunk minőségét is. (Arról, hogy milyen hatással lehet ránk a rossz, rendszertelen alvás, ebben és ebben a cikkben mi is írtunk.) Így a legjobb, ha a lakásunk, házunk egy külön elzárható helyiségében tároljuk őket, vagy ha áramtalanítjuk őket éjszakára – tanácsolja a kurátor. „Ha fizikai védekezési szintről beszélünk, akkor ott vannak a kötelező, munkavédelmi eszközök például az üzemekben a füldugó, amit a munkáltatónak kell biztosítania. Egy nagyobb, nyitott irodában, ahol sokan dolgoznak egy légtérben, többen fül- és fejhallgatókat használnak, hogy ki tudják zárni a külvilágot és tudjanak dolgozni. Ez alapvetően nem baj, csak ha az irodai zaj kizárásához már túl hangosan kell hallgatnunk a zenét, akkor tanácsosabb az aktív zajszűrővel ellátott fejhallgatók használata” – fejti ki Tóth Attila.

Akár az irodában ülünk, vagy metróval, busszal utazunk, a legegyszerűbb előkapnunk a telefonunkat, és betenni a fülhallgatót, ha ki akarjuk zárni a velünk utazó tömeget és zajt.

A metrón a minket körülvevő zaj hangereje 80-85 dB körül mozog, így ha valaki zenét akar hallgatni a metrón, annak a 85 decibel fölé kell mennie, ami már káros lehet a hallásra.

– mondja az AHTA kurátora. Ennek a kiküszöbölésére megoldást jelenthetnek az aktív zajszűrős eszközök használata. Ezek úgy működnek, hogy a morajjá összeálló zajt a metrón, vonaton, irodában egy ellengerjesztett zajjal kioldják – magyarázza Tóth Attila. Így nem kell a maximumon, már-már káros hangerőn hallgatnunk a zenét utazás közben, elég a 70-80 decibellel, ami nem ártalmas, mégis ki tudjuk zárni a külvilágot. Ehhez azért hozzá kell tenni azt is, hogy az aktív zajszűrős fejhallgatók nem olcsók, de az alapítvány kurátora szerint ez a legjobb megoldás, ha védeni akarjuk a hallásunkat munka vagy utazás közben.

Szintén fontos eljárni a rendszeres szűrővizsgálatra, illetve Dr. Gáborján Anita szerint segítségünkre lehetnek a különböző alkalmazások is – például a Mimi hallásteszt vagy a WHO által kifejlesztett hearWHO alkalmazás – amikkel már akár otthon is tesztelhetjük a hallásunkat. Fontos megjegyezni, hogy ezek az applikációk sem tökéletesek még, kérdéses, hogy valóban fel tudják-e mérni pontosan, kinek milyen problémái vannak a hallásával. Ezért is érdemes inkább az audiológus szerint szakértőtől segítséget kérni.

Dr. Gáborján Anita szerint fontos törekedni az észszerűségre is. „Nem kell lemondani a zenehallgatásról és a koncertekről, viszont érdemes hallgatni a telefonunkra, ha azt tanácsolja, vegyük halkabbra a zenét, és bátran használjunk gyógyszertárakban vagy akár egyedi mintavétel alapján kialakított füldugót a sporteseményeken is, ahova sok szurkoló visz magával kereplőt, amik szintén nagyon hangosan tudnak lenni. Füldugót akár koncerteken, fesztiválokon is használhatunk, és ha tehetjük lépjünk inkább távolabb a hangszóróktól. A kisgyerekek hallását pedig leginkább a fejhallgatókra hasonlító fültokokkal lehet védeni a legjobban”.

Loop füldugó teszt: Megtanultam újra értékelni a csendet

És ha már szóba kerültek a füldugók, mi is teszteltünk két pár Loopot, amik speciálisan kialakított, különböző funkciókkal rendelkező füldugók. Először Orsi, aztán Szilvi tapasztalatai következnek.

Én tipikusan az az ember vagyok, akinek, ha nem is 0-24-ben, de a nap egy elég nagy részében fülhallgató van a fülében. Mindig kell szóljon valami, zene, podcast, rádió, hangoskönyv, bármi. Ezért is volt egészen új élmény számomra egy pár Loop füldugót tesztelni, aminek többek között azt is köszönhetem, hogy megtanultam újra értékelni a csendet. A Loop füldugók nem elektromos eszközök, a bennük lévő akusztikus szűrőnek köszönhetően minden frekvencián egyformán szűrik meg a hangot. Így lényegében ugyanúgy hallunk mindent magunk körül, mentőautót, gyerekzsivajt, zenét, beszélgetést, csak csökkentett hangerőn. Ezáltal tehermentesíthetjük az agyunkat is, hiszen ahogy Dr. Gáborján Anita is megfogalmazta: az agyunknak plusz feladat kizárni a minket körülvevő zajokat, hogy a feladatainkra tudjunk koncentrálni. Az is abszolút pozitívum, hogy a funkciók szerint lehet válogatni a Loop füldugók közül például alváshoz, utazáshoz, motorozáshoz, koncertezéshez vagy akár gyerekneveléshez.

Fotó: Németh Sz. Péter / Telex
Fotó: Németh Sz. Péter / Telex

Az elmúlt hetekben füldugót használtam munka közben, sportoláshoz, mozizáshoz alváshoz és szórakozáshoz is. Meg kell mondjam, áldás volt, hogy én voltam az egyik, aki tesztelhette a füldugót a szerkesztőségben, mivel hónapok óta tart a felújítás az irodánk alatti lakásban. Így az állandó fúrás és kopácsolás hangja a mindennapjaink részévé vált, de egy pár Looppal ezeket is könnyebb volt kizárni. Bár az elején furcsa élmény volt füldugót viselni – hallani mi minden is ropog a fogam alatt ebédelés közben, vagy hogy futás közben kapkodom a levegőt az utolsó métereken –, a végére egészen megszokottá vált, hogy sétáláshoz, vonatozáshoz, munkához nem fülhallgatót, hanem füldugót teszek a fülembe. Nem mondanám, hogy különösebben érzékeny lennék az éles hangokra, furcsa zajokra, de a Loop előtt fel sem tűnt mennyire zajos a környezetem. És szerintem itt kezdődik a probléma: egyszerűen megszoktuk, hogy hangzavarban élünk, dolgozunk, tanulunk és szórakozunk, és már észre sem vesszük, mekkora plusz teherrel, feszültséggel jár mindez.

Bedugom, és érzem, hogy kioldódik a görcs az agyamban

Azt hittem, a kényszerű Covid-home office-ok után elég edzett vagyok már, ha zajtolerálásról van szó, de az utóbbi hónapokban elég egyértelműen kiderült, hogy a két gyerekem olyan szintű zajterheléssel jár, amit kialvatlanabb, rosszabb, nehezebb, melósabb vagy csak nyűgösebb napokon nagyon-nagyon rosszul viselek. És persze, tudom, nevelni kell őket és történik ez is – de az enyémeknek a fáradtabb napjaikon körülbelül 10 másodpercre van szükségük ahhoz, hogy összevesszenek. Nekem meg pont ennyi kell ahhoz, hogy azt érezzem, valaki egyesével tépkedi ki a maradék idegszálaimat.

Véletlenül egy anyukacsoportban jött szembe a minden anya megmentőjeként dicsőített Loop, mondván ennél a világon jobb nincs, meglátod, ha bedugod a füledbe, megváltozik az életed. A Loopból többféle verzió érhető el, ezek közül kettőt (Engage és Engage Plus – mindkettő 16 dB-lel mérsékli a zajt) ajánlanak kifejezetten szülőségre, és valamiért idekeveredett a Loop Quiet is, ami 27 dB-lel is képes levenni a terhelésből. Ismerve a gyerekeimet én inkább rögtön a Quietet szereztem be, de szerintem ezzel kicsit túllőttem a tompításon, mert így már azt is csak alig-alig hallottam, ha normál hangerővel beszélnek hozzám. Ez azért rossz, mert így állandóan ki-be kellett pakolgatnom a fülembe nemcsak, amikor a gyerekekkel voltam, hanem amikor a munkahelyemen is.

Fotó: Németh Sz. Péter / Telex
Fotó: Németh Sz. Péter / Telex

A Loop nálam így nem egy állandó kellék, hanem egy eszköz lett a gyereknevelésben: ha azt érzem, hogy már mindjárt felrobban az agyam és kisül minden, ami véletlenül idáig (öt, illetve hét és félévesek a lányaim) benne maradt, akkor bedugom a fülem, és akkor a görcsben álló idegszálaim kisimulnak. Mármint tényleg: fizikailag érzem, hogy megérkezik a csend és vele együtt a nyugalom, és percekkel később már megint minden sokkal békésebb. És nekem egyelőre most pont elég.

Ehhez a cikkhez az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást használtuk.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!