A szemérem, az hiányzik, elszabadult, kiömlött a szégyentelenség, a rengeteg kitérdelt melegítő mind üzen, azt sikítják, hogy mindegy, már nem számít. Telextárcák.

Szerettem volna még elmondani neki, hogy megtettem, amit kért, és hallani akartam, hogy tényleg ez minden. Meg akartam esketni. Telextárcák, Tóth Krisztina írása.

Mit lehet csinálni egy vizespohárban álló hozzátartozóval, aki ezekben a percekben a Szovjetunióban raboskodik. Telextárcák, Kiss László írása.

A pocakunk kompóttal van tele, és nyomkodjuk a vízilovunk fenekéből kikandikáló fekete műanyagkarokat. Próbálunk minél több színes golyócskát nyelni be. Telextárcák, Vass Nobert írása.

Azt reméltem, behúz magával a mentőautóba, hogy egy láthatatlan lepellé válok, és ráborulok. Telextárcák, Mécs Anna írása.

Semmi nem lehet már olyan jó nekem, mint az a pillanat, amikor még csak a tekintetemmel tartom a nőt, a nézésemmel rántom magam át hozzá a halál szakadéka felett. Telextárcák, Szabó T. Anna írása.

Az elmúlt húsz évben előre lépegettünk, most visszafelé lépegetünk, van ez így, el kell fogadni. Telextárcák, Mán-Várhegyi Réka írása.

Apám felvonja a szemöldökét. Kivont kard, csőre töltött fegyver. Miért van az, hogy csatatérnek képzelem a közöttünk elnyúló csendet? Telextárcák, Bíró Zsombor Aurél írása.

Eredetileg francia módi szerint kokárdát akartam Sándor hajtókájára varrni, de most már látom, hogy maszk illik a mai naphoz. Telextárcák, Benedek Szabolcs írása.