Grecsó Krisztián

A szemérem, az hiányzik, elszabadult, kiömlött a szégyentelenség, a rengeteg kitérdelt melegítő mind üzen, azt sikítják, hogy mindegy, már nem számít. Telextárcák.

Már nem szeretném megrázni őket, hogy „mit műveltek?!”, „mit adtok el, és mennyiért?!”, hogy „de hát, fiúk, mi nem ezek voltunk!”.