„Okosan és beosztóan élek, jól bánok pénzzel és idővel, nem etetem a gyereket kakaószármazékokkal, se pizzával, és mindig igazat mondok, szóval, várhatom, hogy jöjjön hozzám is a Jézuska.” A karácsonyi Telextárcában arról ír Grecsó Krisztián, hogy hogyan lehet megélni a napi rohanásban az ünnepeket.

A szemérem, az hiányzik, elszabadult, kiömlött a szégyentelenség, a rengeteg kitérdelt melegítő mind üzen, azt sikítják, hogy mindegy, már nem számít. Telextárcák.

Már nem szeretném megrázni őket, hogy „mit műveltek?!”, „mit adtok el, és mennyiért?!”, hogy „de hát, fiúk, mi nem ezek voltunk!”.