Hiába volt szinte mindenhol némi javulás, 2002 óta még a saját régiónkhoz sem sikerült felzárkózni sem az egészségügy kimeneti, sem a bemeneti mutatóiban.

Az iparág 70-71 milliárd forintos jövedelemtől esett el, aminek mindössze az ötödét vállalta magára az állam az adócsökkentéssel és a kieső áfával.

A hasonló fejlettségű környező országok 2012-től kezdve nagyjából ugyanazt az inflációs pályát járták be, mint mi; az idei pénzromlás két évtizedes távlatban is kiemelkedőnek ígérkezik.

A rendszerváltás óta minden olyan évben elvesztette a választást a hatalmon lévő párt, amikor csökkent az autózás aránya a személyszállításon belül.

Bár az elkerülhető halálozások száma csökken, nemzetközi összevetésben így is rendkívül magas. Márpedig ez a mutatószám jól jelzi egy egészségügyi rendszer hatékonyságát.

Az elmúlt években akár lassulhatott is volna a népességfogyás Magyarországon, ha nem jön a járvány. A pandémia azonban évszázados csúcsra növelte a halálozást.

A kétezres években még viszonylag nagy súlyt kaptak az oktatási kiadások a magyar költségvetésben, aztán lassan uniós és régiós összehasonlításban is visszaszorult Magyarország.

Jelenleg alsó hangon háromszor többet fizetünk az orosz gázért, mint amennyit az elmúlt durván negyed évszázadban bármikor.

A régióban a magyar lakosság tudta a legkisebb mértékben növelni az átlagos élelmiszerköltését 2002 óta.