„Óriási kognitív disszonancia lehet számára, hogy hamarosan lehull a lepel” – énekli a népszerű MI-slágerben Gajdics Ottó. A műsorvezető a választás estéjén a Hír TV stúdiójában tett kijelentése már másfél óra múlva rosszul öregedett, másfél héttel később pedig még tovább foszlott ez a lepel:
azóta a Fidesz-szavazók harmada párolgott el a korábbi táborból.
A Medián kutatásából ugyanis az derült ki, hogy ha a közeljövőben rendeznének egy újabb választást, már nem 14, hanem 40 százalékponttal verné a Tisza a Fideszt, 53–39 helyett 66–25 százalék arányban. Sőt másfél héttel később a válaszadóknak csak a 26 százaléka mondta azt, hogy Orbán Viktor pártjára húzta be az ikszet, vagyis a harmaduk rosszul emlékezett, vagy letagadta a szavazatát.
Elemzők szerint soha ekkora nem volt még a győzteshez húzás mértéke, mint a mostani választás után. Hol állhat meg és min múlhat a Fidesz további népszerűségvesztése? Egyáltalán mi történhet most a Fidesz szavazóinak fejében?
Felülni a győztesek vonatára
A győzteshez húzás szociálpszichológiai jelensége László Róbert, a Political Capital elemzője szerint lényegében minden választás után megfigyelhető, a mértéke pedig összefügg a győzelem, illetve a politikai ellenfél megsemmisülésének mértékével. Az angolszász terminológiában bandwagonnak nevezett effektus (lásd még „felülni a vonatra”) lényege, hogy az emberek hajlamosak a többség véleményét és viselkedésformáit követni, még akkor is, ha nekik korábban attól eltérő álláspontjuk volt. Ilyenkor a többségi véleményt a sajátjukként fogadják el.
A rendszerváltó jellege miatt a mostani választáshoz leginkább hasonlítható 2010-es után is nagyjából ugyanezt láthattuk: az Fidesz–MSZP 53–19 százalék arányú, első fordulós eredménye után egy hónappal már 68–13-at mért a Medián. Ez volt a Fidesz addig mért legmagasabb támogatottsága, míg a szocialistáké 1995 óta a legalacsonyabb.
A Medián friss felmérése után a Political Capital arról írt, hogy ha a Fideszre leadott 2,17 millió belföldi szavazatból kivesszük azokat, akik a párt iránti kényszerű lojalitásból voksoltak a Fideszre, vagy más ösztönzőkkel mozgósították őket, akkor bőven 2 millió alatt lehet a ténylegesen elkötelezett szavazóik száma. De ez is tovább kophat: koptatja majd a győzteshez húzás mellett a Fidesz propagandagépezetének összeomlása és az elmúlt 16 évről várhatóan sorra kiderülő ügyek romboló hatása.
A párhuzamos univerzum egy pillanat alatt omlott össze
László Róbert szerint mivel az ellenzéki kihívó ezúttal földcsuszamlásszerű győzelmet aratott, érthető a fideszes szavazótábor sokkja. „Közülük sokan ezután egyszerűen elkezdtek tájékozódni, magyarázatot keresve arra, hogy mi történt. Ez nem könnyű egy olyan párhuzamos valóság leomlása után, amiben eddig mesterségesen tartották őket. Valószínűleg nagyon sokakban alakult ki emiatt frusztráció, akár düh is. Az, hogy tömegesen lemorzsolódtak azóta a pártról, teljesen érthető.”
A Telex csütörtöki műsorában Szabó Andrea politológus, szociológus is arról beszélt, hogy a választás óta erősödő Tisza-fölény is arra utal, hogy a szavazók jelentős része elhitte azt a „Patyomkin világot, amit Rogán Antal és köre évekig eléjük rajzolt”, amint viszont ez elszállt, kezdenek elpárologni a Fidesz mellől. Szabó Andrea ezért azon sem csodálkozna, ha a Fidesz támogatottsága akár a 10 százalékos tartományig csökkenne.
Mégis, egy olyan hosszú ideje és olyan erősen bebetonozott párt esetében, mint a Fidesz, sokan talán hosszabb folyamatra, akár hónapokra számíthattak. Ehhez képest alig másfél héttel a választás után mérte a Medián ezt az egyharmadnyi fideszes lemorzsolódást. Sőt a közösségi médiában több személyes beszámolót is lehetett olvasni már másnapra „megvilágosodott” Fidesz-szavazókról. László Róbert szerint e téren sok múlott a Fidesz reakcióján is.
„Az a párhuzamos univerzum, amit a Fidesz felépített, szinte egy pillanat alatt omlott össze. Nem lehet egyszerre elismerni a vereséget és 3,4 millió ember akaratát ukrán titkosszolgálati akcióként beállítani.
A Kossuth rádió április 13-i, hétfő reggeli műsorában már egy hang sem volt külföldi befolyásról vagy választási csalásról. Ha a korábbi hatalmi gépezet fenntartotta volna ezt a párhuzamos univerzumot, és ugyanazt a retorikát folytatják – és ne legyen kétségünk, egy kisebb különbségű győzelemnél megtették volna –, a lemorzsolódás mértéke is más lett volna. Ekkora felhatalmazásnál viszont ez nem volt opció” – fogalmazott László Róbert, aki szerint így viszont teljesen kapaszkodók nélkül maradtak a szavazóik, akik tényleg nem tudták, hogy ekkora a baj. Az elemző is hallott olyan történetet kormányközeli intézményből, ahol vasárnap estére be volt hűtve a pezsgő. „Mindenki meg volt győződve arról, hogy győznek. Egy ilyen csalódás után érthető, hogy óriási az összeomlás.”
Nem túl bátor húzás utólag bemondani a nyertes pártot
Az összeomlást igazolja a Medián friss kutatása is, amely szerint a Fidesz-szimpatizánsok lepődtek meg legnagyobb arányban az eredményen: 76 százalékukat nagyon váratlanul érte a Tisza-kétharmad, és további 14 százalékukat is meglepte kicsit.
Azt, hogy az elmúlt másfél hétben a győzteshez húzáson és a propaganda elhalkulásán túl még milyen tényezők játszottak szerepet az eddigi kormánypárti szavazók politikai attitűdjének megváltozásában, a Political Capital elemzője szerint nehéz lenne megmondani. Már csak azért is, mert maguk a választók sem nagyon tudják. És hogy ez az olló mennyire nyílik még nagyobbra, az László Róbert szerint nagyban múlik majd a Fidesz lépésein is.
„Képes lesz-e Orbán Viktor a Fidesz maradék táborát egyben tartani? Keresztül tudja-e vinni a frakción az akaratát, vagy a jól látható repedések hamar törésekhez vezetnek? Lesznek-e további kibeszélések? Ha sikerül is új lendületet venni, irányt vált-e a Fidesz politikája, retorikája?” – sorolta a most felmerülő kérdéseket az elemző. László Róbert szerint ezek mind meghatározzák majd azt, hogy a választóik hogyan viselkednek, ahogy az új kormány működése is. Könnyen lehet, hogy a következő hónapokban a még meglévő Fidesz-táborban is sokan egész másként fognak Magyar Péterre és kormányára tekinteni, mint a kampányidőszakban.
Beszéltünk olyan fiatal fideszes szavazóval, aki szerint érthető, hogy a Tisza győzelmével sokan átpártoltak oda. Azt mondta, ebben nem lát semmi meglepőt, így működik a csordaszellem, bár nem tartja túl bátor húzásnak utólag „bemondani a nyertes pártot”. Ő a történtek ellenére még mindig Fidesz-szavazónak vallja magát, de nem látja drámaian a helyzetet, és inkább kíváncsiság van benne, hogy mit hoz az új politikai erő. „Ameddig nem látjuk a változás eredményét, addig szerintem megtartom az eddigi szimpátiám. A szüleim mondjuk kevésbé kíváncsiak, őket jobban megviselte az eredmény.”
Lemorzsolódó egykori kormánypártit egyelőre nem találtunk, olyat viszont igen, akinek a vereség ellenére is stabil a pártszimpátiája. „Újra a Fideszre szavaznék. Nem változtatom meg a véleményemet semmilyen külső fenyegetés hatására. Nem bizonytalanodtam el, mert az alapértékeket, amik miatt a Fideszre szavaztam, nem befolyásolja egy hiszterizált tömeg véleménye” – mondta egy idősebb szavazó. Ő tartott a Tisza győzelmétől, mert szerinte voltak előjelei, például a tiszás kampánygyűléseken megjelent nagyszámú ember. Most pedig attól tart, hogy Magyar Péterék mindent, amit az Orbán-kormány 16 év alatt elért, fokozatosan visszavonnak, és „nem a nemzet érdekében hoznak majd döntéseket, hanem egy kívülről vezérelt bábkormány” fog alakulni.
Nem is úgy szavaztak
A győzteshez húzás viszont nemcsak abban mutatkozik meg, hogy valaki ma már másra szavazna, hanem hogy úgy is emlékszik, hogy másra szavazott. A Medián által most megkérdezettek 59 százaléka emlékezett úgy, hogy a Tiszára voksolt, míg a valóságban ez 53 százalék volt, és csak 26 százaléknyian vallották be, hogy Orbán Viktor pártjára szavaztak, míg április 12-én az emberek 39 százaléka tett így. És volt 8 százaléknyi válaszadó, aki nem tudta vagy nem akarta megmondani, hogy kire szavazott. 2010-ben a Tárki közvélemény-kutató végzett hasonló felmérést, és akkor is az derült ki, hogy utólag közel 10 százalékkal többen emlékeztek úgy, hogy a Fidesz–KDNP-re szavaztak, mint ahányan valóban így tettek.
A győzteshez húzás jelensége egyébként 2006-ban, Gyurcsány Ferenc győzelme után is megfigyelhető volt, a NER kezdeténél és végénél mégis nagyon más volt a közhangulat. 2006-ban az MSZP győzelme után nem lett optimistább a hangulat, 2010-ben viszont a Fideszé után jelentősen nőtt azok aránya, akik szerint jó irányba mennek a dolgok az országban. 2026 előtt rendre 60 százalék fölött volt azoknak az aránya, akik szerint rossz az irány, a Tisza győzelmét követő héten ez a szám mindössze 27 százalék volt.
