- Navracsics Tibor nem mindenben ért egyet a Fidesz politikájával, de az soha nem merült fel benne az elmúlt 32 évben, hogy otthagyja a pártot. Azt azért elárulta, felelősnek érzi-e magát a jelenlegi politikai rendszerért.
- Annak örülne, ha minél több gazdag ember lenne Magyarországon, és nem kíváncsi Hatvanpusztára vagy más fideszes politikus meggazdagodására.
- A Fidesz választási győzelmét szerinte az veszélyeztetheti, ha a fásultság válik uralkodóvá. Óvatos, de magabiztos hangulatot tapasztal a párton belül.
- A gödi Samsung ügyében szerinte kellő alapossággal járt el a kormányhivatal, azt pedig ő kezdeményezte, hogy emeljék meg a környezetvédelmi bírság összegét.
- Interjú a magát politikafüggőnek tartó közigazgatási és területfejlesztési miniszterrel, aki azt ígéri: otthagyja a politikát, ha áprilisban nem nyer a tapolcai, Veszprém 3-as választókerületben.
Nem.
Én még soha nem kértem semmilyen interjúhoz engedélyt.
Nem szándékosan vagyok különutas, nem tudtam róla, hogy kellene engedélyt kérni.
Attól függ, hogy miket mondok.
Talán úgy, hogy mindig is ezt a nyelvezetet használtam, és a többiek tolerálják. Az én természetes nyelvem és szókészletem közelebb áll a városi diplomás emberekhez, a Fidesz pedig nem csak erre a társadalmi csoportra céloz. Szerintem nem megy szembe a párt kommunikációjával, amit én mondok, talán még ki is egészíti.
Úgy érzékelem, hogy 2014 és 2019 között történt valami a magyar politikában, amikor nem voltam itthon, és nem voltam a résztvevője. (Az Európai Bizottság kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztosa volt.) Megváltozott a pártok kommunikációja, és más nyelvezet fogadott, amikor 2019 végén hazaértem, de nem tudnám rögtön megmondani, hogy miért.
Igen, de az biztosan jelentett egy függetlenséget, hogy sem földrajzi okokból, sem politikai okokból nem voltam a része. Ekkoriban nem tartoztam a Fidesz belső köreihez. Tartottam velük a kapcsolatot, de a pártrendezvényeken, megbeszéléseken, kormányüléseken nem voltam ott.
Egyszer azt mondtam egy interjúban, hogy 65,3 százalékban. Ehhez a számhoz most már ragaszkodom. Lehet, hogy a politikában azt kell mondani, hogy 100 százalékban, de szerintem nincs olyan ember, aki teljes egészében, minden egyes részletkérdésben tökéletesen tud azonosulni egy irányvonallal. A kérdés az, hogy ez eléri-e azt a szintet, amikor az ember úgy gondolja, hogy már nem tartozik az adott közösséghez. Nálam még bőven nem éri el.
Nem tudom megmondani, hogy ez százalék-e, vagy valamilyen ügy vagy elv átlépése, elhagyása. Még nem voltam ilyen helyzetben. Magyar Pétert kell megkérdezni, ő már otthagyta a közösséget.
Nem, komolyan nem.
Az a kérdés soha nem vetődött fel bennem, hogy ott kellene-e hagynom a közösséget. Természetesen voltak éles vitáim a párton belül, de azt soha nem gondoltam, hogy itt nincs helyem.
Van egy nemzedéki szolidaritás. '66-ban születtem, a Fidesz alapító nemzedékéhez nagyjából hasonlóan, '85 és '90 között jártam az ELTE jogi karára, így ugyanazok voltak a szocializációs élményeim. 1994-től kezdve már szervezeti szolidaritás is van, és nem láttam még arra okot, hogy ezt felmondjam.
A Fidesz az 1994-es választási vereség után épphogy bejutott a parlamentbe, és egy olyan MSZP–SZDSZ-koalíció alakult, ami reálisan vetette fel azt a lehetőséget, hogy visszalépünk a múltba. Úgy gondoltam, hogy ha tudok valamit segíteni a Fidesznek, akkor segítek. Nem gondoltam, hogy 2026-ban ilyen lesz a Fidesz, de azt sem mondtam volna meg akkor, hogy 2026-ban ilyen lesz Magyarország, Európa és a világ.
Az átláthatósági törvénynél vitatkoztam, ez publikus is lett, megírta a sajtó. Voltak olyan törvények, amelyek elfogadásánál meg nem voltam itthon, és ezért a vitákban sem vettem részt.
Nem kibúvóként mondom, csak azért jegyeztem meg, mert ezeknél lehetőségem sem volt elmondani a véleményemet.
Igen, a törvényjavaslatok egy másik részénél itthon voltam, de a viták belül maradtak, és most már nem hoznám ki a nyilvánosságra.
Két hónappal a választás előtt?
Erre azt szoktam mondani, hogy majd megírom a visszaemlékezéseimben.
De nem mindenki írja meg! Én lehet, hogy meg fogom írni. Egy kis piaci várakozást gerjesztek most.
Szerintem majdnem mindegy, hogy én mennyire érzem a felelősségemet. Ennél sokkal fontosabb, hogy azt látom, a nyilvánosság felelősnek tart. A nyilvánosság nem kíváncsi arra, hogy kinek mi a személyes véleménye, hanem úgy gondolják, hogy aki most vagy korábban részt vett kormányzásban, az felelősséggel tartozik. Ezt elfogadom.
Nyilván vannak olyan ügyek, amikor zavar, mert semmi közöm hozzájuk, és nem is tudtam róluk, vagy adott esetben az akaratom ellenére történtek így. Kellő alázattal tudomásul kell venni, hogy a nyilvánosság így hozza az ítéleteit.
Akkor mondjuk azt, hogy igen.
Azt tudom mondani, hogy mindig a legjobb tudásom és a legjobb lelkiismeretem szerint igyekeztem eljárni. Ez nem azt jelenti, hogy nem vettem részt rossz döntésekben, vagy adott esetben nem éppen én hoztam rossz döntést.
Olyan nagyon-nagyon rosszak nem voltak. Volt olyan döntésem, amikor az elvárások vagy a biztosítékok meghiúsultak. Ilyen volt például az azeri baltás gyilkos, Szafarov kiadatása. Csak úgy voltam hajlandó aláírni a büntetés letöltésének áthelyezését, hogy az azeri igazságügyi minisztertől garanciát kaptam arra, hogy Szafarov le fogja tölteni a börtönbüntetését Azerbajdzsánban. Utólag mindenki azt mondja, hogy micsoda naivitás volt, de miben bízhatok, ha nem egy másik, független állam igazságügyi miniszterének szavában? Akkor is a legjobb lelkiismeretem szerint hoztam meg a döntést.
Azt nem látom, hogy a romákat támadnánk, és a melegeknél is interpretáció kérdése ez. Arra gondolnak, hogy a gyermekvédelmi törvény megtiltja a homoszexualitás propagálását az iskolákban?
Maguk a szervezők szokták azt mondani, hogy a Pride nem egyszerűen egy meleg felvonulás, hanem egy ellenkulturális manifesztáció. Egy kormánynak pedig mindig van joga arra, hogy meghatározza a gyülekezési jog kereteit. A francia kormány például megtiltotta azt, hogy hidzsábban tüntessenek az emberek.
Szerintem az belefér a politikai vita kereteibe, ha valaki a liberálisokat gúnyos jelzővel illeti, olyan törvény pedig nem született Magyarországon, amivel korlátozták volna a liberálisokat például a közhivatal viselésében.
Szerintem ez a militáns politikai köznyelvbe belefér. Nincs mögötte állami szankciórendszer, tehát ez nem diszkrimináció, hanem verbális konfliktus. A szó esztétikai értelmében nem szép és nem kedves, de egy politikai kampányban belefér. Hadházy Ákos a legundorítóbb, legkárosabb gerinctelen fideszes politikusnak tart engem. Ez azt jelenti, hogy Hadházy Ákos engem diszkriminál? Nem. Azt, hogy utál. Ilyen meg előfordul.
Teszem is. Azért én is civil vagyok néha, nem öltönyben alszom.
Ahogyan a civil emberek patkánynak és másnak nevezik egymást. Elég rendesen osztjuk egymást verbálisan. Többször is elmondtam, hogy nem értek egyet ezzel a nyelvvel, de ez önmagában nem állami politika. Ez a pártok és a szavazóik egymás közti veszekedése. Ilyen más országokban is előfordul. Én próbálom a választókerületemben elkerülni a negatív kampányt, és a nagypolitikában sem hallhattak tőlem személyeskedő megjegyzést egyetlen politikussal kapcsolatban sem.
Hatvan éves leszek, az én életemben sok mindent kellett volna.
Én a magam részéről próbáltam tenni.
Ezt azoktól kérdezzék meg, akik kineveztek erre a pozícióra, és akik megválasztottak az egyéni választókerületemben. Nem listáról vagy a pártvezetés akaratából jutottam be a parlamentbe, hanem demokratikus legitimáció van mögöttem. A miniszterelnök pedig kinevezett a miniszterének, azt ő tudja megmondani, hogy miért.
De akarok. Egy politikafüggő ember vagyok, és csak akkor esem ki a politikából, ha nem választanak meg. Azért nem kértem magam a listára, mert nem közvetett úton akarok bekerülni a parlamentbe, hanem szeretnék megküzdeni a választópolgárok bizalmáért.
Ezt tőlük kell megkérdezni.
Én ezt nagyon fontosnak tartom a saját magam szempontjából. Ha mindenfajta legyintés, félrenézés és lekicsinylés mellett figyelembe kell venni időnként a véleményemet, az annak köszönhető, hogy engem egyéni választókerületben választottak meg. Ez nagyon nagy súlyt ad a magyar politikában, és ezért jó a magyar választási rendszer.
Remélem, vár az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara, ahol tanítok, és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, ahol van egy kutatóintézetem.
Ha nem választanak meg, akkor otthagyom.
Ha a választópolgárok itt helyben azt mondják, hogy nem kérnek belőlem, akkor nyilvánvalóan a magyar politika sem kér belőlem.
Ez egy jó kérdés. Szerintem az a nehezen konkretizálható, testetlen érzés, hogy ezek már 16 éve kormányon vannak, és most jöjjön valaki más. Egyfajta fásultság, unalom érzése van. Azt is látom, hogy a mostani első szavazó fiatalok kétévesek voltak, amikor a Fidesz kormányra került 2010-ben. Ha nem is példátlanul hosszú ez a 16 év, értem azt az érzést, hogy „hát most már az egész életünket a Fidesszel éljük le”, és inkább körülnéznek a politikai piacon. Azt kell elhitetnünk a választókkal, hogy érdemes velünk gondolkozni még négy évig.
Önök azt kérdezték, hogy mi a legveszélyesebb a Fideszre, és szerintem az, ha a fásultság uralkodóvá válik. Nem azt gondolom, hogy a Fidesz fásult, vagy hogy a magyar közvélemény fásult lenne a Fidesz irányába. Szerintem az, amit mondunk, hogy stabilitásra van szükség, és hogy járt utat járatlanért el ne hagyj, az alkalmas arra, hogy megszerezzük a közvélemény többségének támogatását. Amiben pedig nagyon hiszek, az az apró munka a 106 egyéni választókerületben. Ott kell lenni a közösségeknél, beszélni kell velük, segíteni nekik.
Hát azt majd meglátjuk. Ha mondjuk én mondok itt most egy orbitális hülyeséget, ami miatt veszítünk, akkor az az én hibám. Ha valaki más mond ilyet, akkor az ő hibája. Ha meg úgy általában csak veszítünk, akkor egy kicsit mindenkié.
Óvatos, de magabiztos hangulatot látok. A legnagyobb különbséget mutató felmérésekben is körülbelül 10 százalékponttal vezet a Tisza a teljes népességre nézve. Az angol kampánystratégák azt szokták mondani, hogy egy kormánypárt 10-12 százalékos hátrányt be tud hozni.
Egyrészt a választók egy része szerintem még nem foglalkozik a választással. Majd március 15-e lesz a fordulópont. Másrészt a kormánypárti pozíciónak az a mindenkori előnye, hogy az ellenzék beszél, a kormánypárt cselekedhet. A cselekvőképesség pedig egy nagyon komoly kampánytény lehet.
Elnézést kért mind a kettőért. Azt pedig nem érzem diszkriminációnak, amit Lázár János a romákról mondott. Egy rosszul sikerült kijelentés volt egy lakossági fórumon, amiért bocsánatot kért. Szerintem ilyenkor meg kell bocsátani.
Az én kampányomat biztosan nem hátráltatja. Tőlem senki nem kérdezte a választókerületemben, hogy mire gondolt Lázár János.
Én nem. De hozzá kell tennem, hogy nem vagyok tagja sem az elnökségnek, sem a központi kampány tervezőcsapatának.
Én nem.
Én Gáspár Evelint sem ismerem. Más a kapcsolatrendszerem, és más a zenehallgatási szokásom is.
Hát, hogy én nem ismerem Gáspár Evelint, én másokat ismerek. Gergőt, Zsoltot, Kamillát, Áront. (A miniszter csapatának tagjai, akik az interjún is ott ültek.)
Nagyon nehéz kérdés. Itt vagyunk több ezer éve, és az emberiség még nem jött rá arra, hogyan lehet megnyerni egy választást. Ezt mindig csak utólag tudjuk. Nem azért, mert nem akarnék választ adni a kérdésre, hanem mert őszintén, tiszta lelkiismerettel nem tudom megmondani, mitől veszíthetné el akár a Tisza, akár a Fidesz a választást. Mert ha ezt tudnám, akkor nagyon gazdag ember lennék, már ha eladnám az egyik pártnak ezt a tudásomat.
Én annak örülnék, ha minél több gazdag ember lenne Magyarországon.
Ott is vannak gazdag emberek. Ez nem a Magyar Szocialista Munkáspárt, ahol Aczél György ipari munkásként, Kádár János meg műszerészként volt megnevezve. Nevetséges lenne. Itt emberek vannak, gazdagok és kevésbé gazdagok. Vannak olyan emberek, akiknek az az életcéljuk, hogy minél több pénzük legyen, vannak olyanok, akiknek meg nem. Nem szabad, hogy ez pártszelektáló tényező legyen.
Nem, de nem is vagyok rá kíváncsi.
Engem nem zavar, mert elfogadom azt, amit a miniszterelnök mond. És egyébként sem érdekel a kérdés.
Nem tudom, ez az ő dolga. Én nem foglalkozom Magyar Péter, Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára és Orbán Viktor dolgaival sem.
Baj az, ha az ember kényelmesen akarja élni az életét? Hogyan kellene? Szöges ágyra kellene feküdnöm, mint a fakírok?
Van erkölcsi mércém, ezt ne vitassa el tőlem.
Itt. (Mutat a feje magasságába.)
Nézze, senki nem tudta még azt bizonyítani, hogy Orbán Viktor rendelkezik-e vagyonnal, mekkora vagyonnal, és ha van neki, akkor azt jogszerűen vagy jogszerűtlenül szerezte-e. Nem érzem magam oknyomozó újságírónak, nem érzem magam nagy igazságtevő embernek. Sokkal jobban érdekelnek más kérdések annál, minthogy kinek mennyi pénze van.
Nem.
Nem.
Kivel ezt, kivel azt. Én azt tapasztaltam, hogy a hatalmi pozíció nem egyformán hat az emberekre. Van, akit teljesen megváltoztat, van, aki gyakorlatilag kifordul magából, és van, aki nagyjából meg tudja tartani az alaptermészetét. Tudom, hogy a hatalom korrumpál, az abszolút hatalom abszolút korrumpál, ismerem ezeket a frappáns és slágfertig mondásokat, de az én tapasztalatom az, hogy vannak olyan emberek, akik ugyanolyanok, mint előtte voltak.
Annyira kedves, hogy mindig megpróbál valami főcímet csinálni az interjúnkból. Majd elmondom egyszer.
Lehet, igen. Ha még akkor emlékszem.
Nem, köszönöm.
Ha változás történt nála, az inkább az idősödésből vagy a tapasztalatokból adódó változás, nem a hatalmi pozícióból adódó változás.
A főispánt a miniszterelnök nevezi ki, gyakorlatilag ő a kormányzati politika megtestesítője az adott vármegyében. Ilyen értelemben akár még politikusnak is tekinthető. Az elvárás az, hogy amikor a kormányhivatalt irányítja, akkor pártpolitikai szempontokat ne érvényesítsen, kormányzati politikai szempontokat viszont érvényesítenie kell. Az összeférhetetlenség onnantól áll be, ha valakit megválasztanak országgyűlési képviselőnek.
Ő csak vezeti azt az intézményt, aminek a munkatársai eljárnak. Ha az objektivitással kapcsolatban kérdés merül fel, akkor azt jelezni kell, és többféle szankció is felmerülhet. Nem tudok arról, hogy a Pest Vármegyei Kormányhivatal környezetvédelmi szakhatóságánál objektivitással kapcsolatos kérdések merültek volna fel.
2024 januárja óta felügyelem a kormányhivatalokat, ekkor örököltük ezt az egész Samsung-történetet. Gyakorlatilag azóta tudom, hogy a Samsunggal különböző problémák vannak.
De akkor nem hozzám tartoztak a kormányhivatalok.
Ne haragudjanak, de tényleg nem tudom megmondani, mert 2023-ban a területfejlesztésre és az európai uniós források felhasználására koncentráltam. Lehet, hogy olvastam róla a médiában, hogy a kormányhivatal jelezte ezt a problémát, de nem tartoztak hozzám a kormányhivatalok, és a választókerületem se Pest vármegyében van.
Azt tudom, hogy amikor a kormányhivatal szabálytalanságot észlelt, akkor eljárt, és a jogszabály szerinti legnagyobb büntetést szabta ki. Ez alapján én azt mondom, hogy igen, kellő alapossággal járt el. Nem tudok róla, hogy szemet hunyt volna szabálytalanságok felett.
Ezért kerestem meg Lantos Csabát, akihez a környezetvédelmi ügyek tartoznak, és kezdeményeztem azt, hogy emeljük meg a környezetvédelmi bírság összegét.
Igen, tehát léptünk ezen a területen. De mivel általános jogszabályról van szó, arra is kellett ügyelni, hogy a kis- és középvállalkozókat ne sújtsa túlzott mértékben a bírság. A Samsung egy kimagaslóan nagy szereplője a magyar gazdasági életnek, de megvolt bennünk a szigorítási szándék.
Igen, köszönöm, hogy a végét is idézte, mert ez Debrecenről szólt. Akkor épp viták zajlottak ott az akkugyárakkal kapcsolatban, mindenféle tüntetések voltak. Nem Gödről beszéltem.
Most is úgy gondolom, hogy ha a környezetvédelmi standardokat betartják, akkor ez nagyon fontos ágazat lehet.
A hatóságok azokat is szankcionálták. Szerintem ez egy állandó vita lesz, hogy valójában mi történt ott.
Nem szívesen képzelem magam a döntési helyzetbe, mert nem tudom, hogy akkor milyen körülmények játszottak szerepet a döntésben, vagy a döntés elmaradásában.
Természetesen tájékoztatót kértem a Pest Vármegyei Kormányhivataltól arról, hogy hogyan állnak a dolgok, milyen ügyek vannak még, és mi várható.
Egy jó jelentést kaptam, de ez csak egy eseménytörténet beszámolója, pontosan azért, mert a történet előbb kezdődött, minthogy hozzám kerültek volna a kormányhivatalok.
Én nagyon nehezen húzom már fel a szemöldökömet.
