Magyar Péter úgy beszélt az évértékelőjén, mint akinek már nem kell semmilyen kockázatot vállania
Ha tippelnem kéne, azt tippelném, hogy a Tisza Párt kampánystábjában hisznek a független közvélemény-kutatók méréseiben visszaköszönő számoknak. Magyar Péter úgy beszélt február 15-i évértékelőjén, mint akinek nincs miért, vagy talán nem is szabad kockáztatnia. Biztonsági beszéd volt, az örökzöld szólamokat olyan, a Tisza szempontjából biztonságos aktualitásokkal keverte, mint a Samsung SDI gödi gyárának botránya. Ez utóbbi kiemelt téma volt, nyíregyházi jelöltjük, Gajdos László már a felvezető programban is erről beszélt és Magyar Péter beszédének tán legerősebb mondata is erről szólt. „Micsoda ország az, ahol a mérgezés kap védelmet?” – kérdezte.
A mérgezésekről szóló cikkünk megjelenése után élesedett, Magyar Péter számára kellemetlen kompromat felbukkanását ígérő weboldalra, a még meg sem született botrányra is csak annyit reagált: ha valaki azt akarja, hogy Rogán Antal vagy Orbán Viktor leselkedjen a hálószobájában, az nyugodtan szavazzon a Fideszre.
Az évértékelő rendezvény teljes felépítése egy kormányzó erő képét sugározta. Látványosan másolták az Orbán-kormány vizuális üzenetrendszerét a nemzeti lobogók a felszólalók háttereként szolgáló tengerével, amit finom, visszafogott jelzésként a két szélen egy-egy uniós zászló keretezett. A sztárfellépő Magyar előtt fellépők sora is a kormányképes erő képét voltak hivatva sugallni:
- Porpáczy Krisztina és Halmai Ferenc olyan választókerületekben, Mosonmagyaróváron és Jászberényben indulnak, amiket a Tiszának feltétlenül nyernie kell, ha kormányzó többséget akar szerezni;
- a csepeli Kátai-Németh Vilmos és a nyíregyházi Gajdos László rendkívüli virális potenciállal bír;
- Kapitány István és Orbán Anita pedig két, nemzetközileg legismertebb és elismertebb szakértőjük.
Magyar egyből beszéde elején vissza is utalt Kapitányra és Orbánra, olyan szakértőként jellemezve őket, akik tudják, hogyan kell milliókat felelősen vezetni. A Tisza készen áll a kormányzásra, mondta. A győzelem kapujában állnak, „lépjünk be rajta!”.
Nem csak emiatt volt olyan hangulata a beszédnek, mintha a jó tanuló felelt volna. Ilyen volt az is, amikor közvetlen miniszterelnöki vitára hívta Orbán Viktort.
Egy ilyen vita hagyományosan a kihívónak, vagy a lemaradását leküzdeni próbáló jelöltnek áll érdekében. Az inkumbens, vagy aki vezeti a versenyt, csak bukni tud rajta.
De a kihívással csak látszólag vállalt kockázatot, hiszen Orbán Viktor már számtalan alkalommal világossá tette, hogy esze ágában sincs vitázni. Magyar abban a biztos tudatban láttathatta magát bátornak és harcra késznek, hogy semmi vesztenivalója sem volt. A legrosszabb, ami történhet, hogy valóban vitára kényszeríti a miniszterelnököt, aki magából csinálna bolondot, ha vitába szállna Brüsszel bábjaként ábrázolt kihívójával.
Minden másban felmondta a kötelezőt, ráadásul tőle szokatlan tömörséggel, mindössze ötven percben. Elsőként a fiatalokat szólította meg, azt a réteget, amiben messze a legnagyobb a Tisza előnye, és messze a leggyengébb a Fidesz támogatottsága. Ebben a csoportban az egyedüli kockázat az aktivitás hiánya, ezért őket arra buzdította, hogy még most, időben tegyenek meg minden szükséges intézkedést, hogy április 12-én szavazhassanak, és menjenek is el.
Az ígérete, hogy még az alkotmányba is beleírja, nem lesz sorkatonaság, a fiatalokon túl már szüleiknek, illetve a kormánypropagandából sugárzó háborús pszichózis hatása alá kerülteknek is szólt. Ahogy az az ígérete is, hogy a Tisza kormányzása alatt nem fogják megbélyegezni azokat, akik kritizálják a hatalmat. Ezzel azt állította szembe, hogy a Fidesz kormányzása családokat és barátokat fordított egymás ellen
Ezen túl már csak a kampány örökzöld slágereit emlegette fel a gyermekvédelemtől a gazdaság nehézségein át a közutak állapotáig. „A magyar gazdaság ma nemhogy repülőrajtot nem vett, de zsákutcában van” – mondta, mert szerinte az elmúlt 16 évben kiépített gazdaság hosszú távon felfalja saját jövőjét. De ami tán a legfontosabb a kampánya szempontjából: nem botlott, nem hibázott, nem mondott semmi ellentmondásosat. Úgy beszélt, mint akinek nem kell már semmilyen kockázatot vállalnia.
