Elvitték a skorpióodúból a fő skorpiót

„Azt gondolják sokan, nem tettünk meg mindent azért, hogy békés eszközökkel döntsük meg a hatalmat” – mondta a Telexnek Ortiz Nagy Ferenc, aki magyar nagyapja révén az Orbán-kormány 2018-as repatriációs programjának első csoportjával költözhetett Magyarországra Venezuelából. Venezuelában ügyvédként dolgozott, aktívan részt vett a rendszerellenes demonstrációkban. A tüntetések idején, a 2010-es évek második felében jogfilozófiát tanított a caracasi Andrés Bello Katolikus Egyetemen.

„Rendszeresen mentünk ki a joghallgatókkal, elmagyaráztuk nekik, hogy nem a jogállamiság keretei között élünk, elmondtuk, hogyan lehet ez ellen tiltakozni.” Aztán a Maduro hatalmát kiszolgáló rendfenntartó szervek és az őket kiszolgáló városi gerillák lelőttek kétszáz tüntetőt.

„Kétszáz ember, köztük fiatal lányok és fiúk feküdtek holtan az utcán.”

Nem csak Ortiz Nagy Ferenccel, más venezuelai magyarokkal is beszéltünk, akik mindannyian arról számoltak be: örülnek az amerikai katonai akciónak, mert szerintük ezzel esély nyílt arra, hogy Venezuela újra gazdag és szabad ország legyen. Többen viszont már annyira a hazájuknak tekintik Magyarországot, hogy akkor sem mennének vissza, ha rendeződne a politikai, gazdasági és közbiztonsági helyzet a latin-amerikai országban.

Az Egyesült Államok január 3-án nagyszabású katonai akciót indított Venezuela ellen. Az akció részeként elfogták Nicolás Madurót, a korábbi elnököt, akit feleségével együtt az Egyesült Államokba vittek, hogy ott bíróság elé állítsák őket. Maduro és felesége a vádirat szerint „emberrablásokat, bántalmazásokat és gyilkosságokat rendelt el olyan személyek sérelmére, akik a drogból származó bevétellel tartoztak nekik, vagy megpróbálták aláásni a drogüzletet”. A New York-i bíróságon hétfőn mindketten ártatlannak vallották magukat.

Maduro elnyomó rezsimje elől rengeteg venezuelai menekült el az országból a 2010-es években. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint majdnem nyolcmillióan kényszerültek arra, hogy elhagyják a hazájukat. A legtöbben Latin-Amerikában vagy a karibi térségben vannak, de több ezren menekültek Magyarországra is. Ezt sokan a magyar kormány repatriációs programjának köszönhetően tehették meg.

2019-ben derült ki, hogy a kormány a Magyar Máltai Szeretetszolgálaton keresztül korábban több száz magyar származású venezuelait menekített ki Venezuelából. Ők Budapestre szóló ingyenrepülőjegyet, magyar- és angolnyelv-tanfolyamot, és egy évig ingyenlakhatást kaptak az államtól. Ehhez magyarnyelv-tudásra sem volt szükség, csak arra vonatkozó igazolásra, hogy van legalább egy magyar felmenőjük.

Fellélegeztek

A 37 éves Ortiz Nagy Ferenc is azért jöhetett Magyarországra, mert volt magyar felmenője. Anyai nagyapja, Nagy Antal magyar volt, és a második világháború után menekült Venezuelába Hajdúböszörményből. Ortiz Nagy Ferenc életében már Venezuelában is fontos volt a magyar identitás. Rendszeresen látogatta a caracasi Magyar Házat, ahol korábban kifejezetten aktív közösségi életet éltek a magyar származású venezuelaiak.

Ortiz Nagy Ferenc 2018 óta Budapesten él, itt dolgozik, tanul magyarul, már állampolgársága is van. Évente többször találkozik anyai nagyapja testvéreinek leszármazottaival, azt mondta, hatalmas családegyesítő összejövetelt tartottak, amikor Magyarországra költözött. „Nagy áldás volt, hogy találkoztunk, sokan sírtak, beszéltek a szüleikről, nagyszüleikről.” Nagyon büszke arra, hogy magyar, és akkor sem tervez visszamenni Venezuelába, ha rendeződni fog a politikai helyzet.

„Magyarországon megkaptam azokat a lehetőségeket, amiket Venezuelában elvesztettem. Tudom, a politikai helyzet itt is érdekes, de ez legalább egy biztonságos ország. Kint lehetsz az utcán anélkül, hogy életveszélyben lennél.”

Megkérdeztük tőle, mit gondolt 2023-ban, amikor Szijjártó Péter magyar külügyminiszter mosolyogva fogott kezet Maduróval. Azt mondta, „kicsit idegesítő” volt ezt látni, de ő úgy érzi, a magyar gazdasági érdekeket képviselte a külügyminiszter, amikor Venezuelába látogatott, hiszen Venezuelában rengeteg olaj van. Nem véletlenül mentek Szijjártóval a Mol képviselői is.

„A venezuelai magyar közösség fellélegzett, hogy végre igazságot szolgáltattak az országnak, Maduro egy narkóállam illegitim elnöke volt. A feladat viszont még nem fejeződött be, mert az akció miatt most még nagyobb az elnyomás” – mondta Ortiz Nagy Ferenc. Több barátját úgy zárták börtönbe, hogy nem is hivatásos rendfenntartók, hanem a hatalmat kiszolgáló városi gerillák Amerikát támogató üzeneteket találtak a telefonjaikon. Szerinte ez is bizonyítja, hogy „Venezuelában nincs jogállamiság”. Beszélt még arról is, hogy a WhatsAppon tartja a kapcsolatot olyan családtagokkal és ismerősökkel, akik még kint élnek Venezuelában. A WhatsApp elérhető ugyan az országban, de a hatalom olyan erősen cenzúrázza az internetet, hogy neki kell Magyarországról tájékoztatnia a kintieket a Venezuelát érintő legfrissebb hírekről.

Diegoné Fedor Alice, a Venezuelai Magyar Egyesület egyik alapítója és korábbi elnöke éppen Rómában volt az unokájával, amikor hallotta a híreket az elnök elrablásáról. Azt mondta, különösen érdekes volt megvitatni az amerikai katonai beavatkozást egy tizenöt éves sráccal. A Venezuelai Magyar Egyesület korábbi elnöke szerint a vitatható nemzetközi jogi aggályok ellenére a Venezuelában élő magyar közösség tagjai, a Magyarországon élő, magyar származású venezuelaiak és a magyar gyökerek nélküli venezuelaiak is örültek annak, ami történt. „Ezért imádkozott az ország már nagyon régóta, mert az áldatlan állapotoknak valahogy véget kellett vetni” – mondta Diegoné Fedor Alice. Szerinte mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy egyedül az amerikaiak lesznek képesek külső beavatkozással változást elérni Venezuelában.

„Én egyike vagyok annak a hivatalosan közel nyolcmillió venezuelainak, akik száműzetésbe kényszerültek, csak én szerencsére visszajöhettem a szülőhazámba a családommal együtt.” Diegoné Fedor Alice magyar szülők gyerekeként született 1948-ban Magyarországon. Másfél éves volt, amikor a szülei Venezuelába menekültek, őt viszont majdnem nyolcéves koráig Magyarországon nevelték a nagyszülei. A Rákosi-korszakban eddig kellett várnia a kiutazási és családegyesítési engedélyre. „Nem volt anya-apa fogalmam, akkor ismertem meg a szüleimet, amikor apai nagymamámmal együtt, a Keleti pályaudvarból indulva, majd Genovából hajóval Venezuela partjaihoz érkeztünk.”

Az „érzelmi anyanyelve” a magyar, de élete nagy részét Venezuelában élte le, ahol angol–német szakos egyetemi tanárként dolgozott. Harmincéves tanári karrierje után, professzori titulussal ment nyugdíjba. Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a venezuelai fizetőeszköz, a bolívar elértéktelenedése miatt jelenleg átszámítva kevesebb mint öt amerikai dollár, vagyis kevesebb mint kétezer forint a nyugdíja.

A Maduro előtti elnök, Hugo Chávez akkor már több mint egy évtizede tartó vezetése, a szocialista ideológiából következő egyre rosszabbodó állapotok miatt, de leginkább azért, mert a két frissen diplomázott gyerekükkel kilátástalan volt a jövő Venezuelában, kénytelenek voltak elhagyni a szülőhazájukat. Még jóval a kormány repatriációs programja előtt, 2010-ben döntöttek úgy a férjével, hogy Magyarországra települnek át.

Kubazuela

„Venezuelát a jó időkben Szaúd-Venezuelának hívták, most Kubazuelának” – mondta Diegoné Fedor Alice arról, hogy a korábbi relatív gazdagságból az elmúlt évtizedekben milyen nyomorba taszította a venezuelaiakat Chávez, majd Maduro diktatúrája. Vannak barátai, akik korábban kiemelkedő presztízsű értelmiségi munkákat végeztek, megbecsült tagjai voltak a közösségnek, ehhez képest most a közösségi médiában kérik a világon szétszórt ismerőseiket, segítsenek nekik pár dollárral, hogy legyen pénzük lakhatásra és ételre.

A Venezuelai Magyar Egyesület korábbi elnöke azt mondta, a Nicolás Maduro előtti elnök, a Venezuela szocialista fordulatáért felelős, 1998-ban megválasztott Chávez jól csengő, hangzatos ígéreteivel őt, és vele együtt az értelmiség nagy részét is meggyőzte. „Azt mondta, ha a megszavazása után egy évvel kéregető gyerekek lesznek az utcán, önkéntesen lemond a posztjáról. Ebből nem lett semmi, pont az ellenkezője történt.”

Szerinte perverz rendszer épült ki Chávez, majd Maduro alatt is, amelyben a nómenklatúra tagjai körében hihetetlen luxus, rongyrázás megy, miközben a venezuelai nép 90 százaléka szegénységben él. Többek között ez ellen ment ki az utcára tüntetni annak idején ő és a családtagjai is.

Nem véletlen, hogy a venezuelai magyarok csaknem mindannyian pozitív fejleménynek tartják az amerikai beavatkozást és Maduro elfogását is Venezuela jövője szempontjából. Diegoné Fedor Alice szerint Maduro

„a tudatlanság csimborasszója, a műveletlenség jelképe, egy cinikus, rosszindulatú ember volt”.

Jó esélyt lát arra, hogy a venezuelai gazdaság fellendülhet, ha az amerikaiak újra részt vesznek az ottani olajtermelésben, ahogy azt egyébként tették a Chávez előtti időkben. „Ők szervezték meg, ők tették produktívvá az olajipart az 1920-as évektől kezdődően” – mondta Diegoné Fedor Alice, kiemelve, hogy korábban magyar szakemberek is dolgoztak a venezuelai olajiparban. Összességében optimistán tekint Venezuela jövőjére, de sajnos szerinte azt sem lehet kizárni, hogy polgárháború lesz Venezuelában, mert Madurót elvitték ugyan az országból, de „sok támogató cinkosa még mindig hatalmon van”. Emlékeztetett arra is, hogy venezuelai civil szervezetek szerint a venezuelai börtönökben még mindig politikai okokból tartanak fogva 900 embert.

Ortiz Nagy Ferenchez hasonlóan ő sem akar már visszatérni Venezuelába. Már nem elnöke ugyan annak a kifejezetten aktív Venezuelai Magyar Egyesületnek, aminek az egyik alapítója volt, sok program szervezésében még mindig részt vesz. Az egyesület havonta tart előadásokat Magyarország kultúrájáról, történelméről, népéről és nyelvéről. Szerinte ezek az előadások is elengedhetetlenek ahhoz, hogy a Magyarországra költöző, magyar származású, illetve a magyar gyökerekkel nem bíró venezuelaiak integrálódjanak a magyar társadalomba, ami az egyesület fő célja.

Az ötvenes évei végén járó, magyarul tökéletesen beszélő Tarlós Elizabeth viszont mindenképpen vissza szeretne költözni a latin-amerikai országba. Még az anyja nagyszülei vándoroltak ki Venezuelába, ahol élete nagy részét töltötte. Kint rendszeresen járt a helyi magyar közösségbe, többször vett részt a caracasi Magyar Ház eseményein. Azt mondta, amikor gyerek volt, az anyja nagyon fontosnak tartotta, hogy a lánya kapcsolódjon a magyarságához. Teljesen megtiltotta, hogy otthon spanyolul beszéljen, iskola után pedig kötelező volt tőle többek között magyar földrajzot és történelmet tanulnia.

Tizenegy éve van Budapesten, ő is még a kormány repatriációs programja előtt költözött Magyarországra, mert sokakkal ellentétben neki sikerült erre összeszednie a pénzt. „A saját zsebemből jöttem haza a családommal: a lányommal és a férjemmel.”

„Visszavágyok, én ott építettem fel az életemet”, mondta arra a kérdésre, visszaköltözne-e Venezuelába, ha újra biztonságos lenne az ország. „Vannak ott lakásaink, kocsijaink, üzlethelyiségeink, itt egy kis kocsi van a nevemen, ennyi. Meg egy munka, amiből nem halok éhen” – mondta. Ehhez képest Venezuelában a vállalkozásaikból és a lakásaik kiadásából havonta több ezer dollárt tudtak keresni.

Állítása szerint az anyja unszolására költözött haza, aki nagyon féltette, mert aktívan részt vett az ellenzéki megmozdulásokon, a Maduro elleni utcai tüntetések alatt sokszor kellett a könnygáz elől futnia. „Én és a családom, és szerintem a venezuelaiak 90 százaléka már 20 éve várta ezt.”

„Nagyon örültünk, hogy elvitték ezeket, tovább imádkozunk, hogy a többi tagját is fogják el ennek a kartellnek. Jó, elvitték a skorpióodúból a fő skorpiót, a mamaskorpiót, de ott marad az összes többi, és tovább csinálják a dolgaikat, hogyha nem küldik őket börtönbe” – mondta az elnök elfogásáról Tarlós Elizabeth.