Szájkarate: „Egy szatyor fing” vs. „Átteleltek a poloskák”
Ez itt a Szájkarate 2025-ös kiadása, amiben az év legikonikusabb mondatát keressük.
Az előző fordulóban Orbán Viktor és Mészáros Lőrinc csaptak össze, végül utóbbi, és a „Gondolom, nem gyalog” nyert, az jut tovább a másik elődöntőbe, ahol Pintér Sándor nemszülésével fog összecsapni, hogy aztán a győztes már az idei Szájkarate döntőjébe jusson.
Következzenek is a leírások!
„Egy szatyor fing” vs. „Átteleltek a poloskák”
„Tehát hogyha énrólam azt lehet mondani, hogy én egy szatyor fing vagyok, már bocsánat, vagy a választópolgárokról azt lehet mondani, hogy büdös szájúak, hogy európai parlamenti képviselőkről azt lehet mondani a közbeszédben, hogy agyhalottak, akkor ugye ez a közbeszédnek egy meghatározott stílusát képviseli.” – Sulyok Tamás
Március harmincegyedikén az a furcsa rengés, amit Magyarországon érezni lehetett, az volt, hogy ahogy újságírók százai szorítják ökölbe a kezüket, és próbálják nem leírni azt a címet, hogy „Magyarország köztársasági elnöke: Egy szatyor fing vagyok”. Sulyok Facebook-posztjában ugyanis egyből magára húzta, mit magára húzta, gyakorlatilag magára öntötte azt a szófordulatot, amit még Tóta W. Árpád írt le róla – a mondat második fele pedig Magyar Péter különböző nyilvános és nem nyilvános megszólalásaira utalt, alig két héttel Orbán Viktor poloskázós ünnepi beszéde után, amit tulajdonképpen reakció nélkül hagyott. A szatyor fing pedig szállt tovább a szélben, a Momentum is a köztársasági elnök fejéhez vágta az eposzi jelzőt.
„A mai ünnepi összesereglés után jön a húsvéti nagytakarítás: átteleltek a poloskák.” – Orbán Viktor
Már csak a jóég tudja, hogy hányszor lépett szintet Orbán Viktor kommunikációja az utóbbi években, de az idei március 15-i ünnepi beszéd, amiben a márciusi ifjakról, esetleg dicső költőinkről, államférfiakról is eshetne bővebb szó, inkább hasonlított arra, mint amikor a videójátékban azt hiszed, lenyomtad az utolsó főgonoszt, de a zene begyorsul, és megjelenik egy második csík a feje felett, sokkal több életerővel. A miniszterelnök az áttelelő poloskákon nem azokat a marha idegesítő bogarakat értette, hanem „politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat”, akiket „egy korrupt pénzügyi rendszer” pénzel, és akik egyébként az új kor labancai is. A miniszterelnök kifejtette, hogy ezekre az emberekre – ami, azt hiszem, például az ezt a szöveget író újságíróra is vonatkozik – külön bugyor vár majd a pokolban.
A beszéd a hergelés mellett az előszele volt annak az oroszosodó politikai szándéknak, hogy odacsapjanak az újságíróknak is, rákapcsolt a munkára a Szuverenitásvédelmi Hivatal, szinte napra pontosan az ünnepi beszéd után pedig megérkezett a törvényjavaslat a „közélet átláthatóságáról”. Az ellehetetlenítési törvényt még nem vetették be, de a napirendről sem vették le igazán. Sőt Orbán Viktor még októberben is kacsingatva, viccelődve sepregette a poloskákat az erkélyén.
