Kepes András: Amikor egy hatalom vesztésre áll, akkor többnyire kerüli a vitákat

„Én azt gondolom, hogy egy erős ember, akinek stabil értékrendje, érvei és jó vitakészsége van, az hajlandó vitatkozni. Már azzal, akivel érdemes… De amikor egy hatalom vesztésre áll, akkor többnyire kerüli a vitákat, helyette hazudozik és rágalmazza az ellenfeleit” – fogalmazott Kepes András író, újságíró a 24.hu-nak adott interjúban, amelyben az ország megosztottságáról és a két nagy politikai táborról is szó esett.

Kepes szerint Orbán Viktor a rendszerváltás idején liberálisként még szívesen és tehetségesen vitázott.

„Amikor viszont valakinek nincs hiteles érvrendszere, csak a saját és környezete hatalmát és vagyonát akarja védeni, akkor legfeljebb azokkal hajlandó »vitázni«, akikkel egyetért.”

Azt mondta, szorongás van benne, mert a jelenlegi megosztottságban bármelyik oldal is nyer jövő áprilisban, balhé lesz utána, mert szerinte a másik oldal nem fog beletörődni az eredménybe. „Pedig, ha valaki elmegy a boltba vásárolni, megtapasztalja a közegészségügy és az oktatás helyzetét, látja a szociális háló, a kultúra nehézségeit, és mégsem kezd el a jelenlegi rendszer hiányosságain gondolkodni, azt a tények nemigen befolyásolják”.

Kepes szerint korántsem újszerű jelenség ez a széthúzás, és a megosztottság mindig is jelen volt a magyar társadalomban. Ő ezt elsősorban történelmi okokkal magyarázta egészen Árpád törzsszövetségéig visszanyúlva. Másrészt úgy látja, hogy Nyugat-, Közép- és Kelet-Európában az eltérő történelmi fejlődés miatt különböző értékrendek alakultak ki. „Amíg a Nyugat a polgárság kialakulása után inkább a konszenzus felé hajlott, megszülettek az alkotmányos monarchiák és a demokrácia, addig a közép- és a kelet-európai társadalmak elsősorban a külső védelemre és a belső elnyomásra rendezkedtek be. Itt gyakoriak voltak a diktatúrák, a tekintélyelvű válaszok, ami a mai napig nyomot hagy.”

Az új, szeptemberben megjelent Igazad van című könyvében van egy rész, ahol olyan politikai árulókról ír, akik valamilyen megfontolásból elhagyják a közösségüket, erkölcsileg, morálisan mégis felmenthetők. Nem nevezte meg Magyar Pétert a könyvben, mert szerinte ez nem csak róla szól. Arról beszélt, hogy az utóbbi évtizedben elfordultak a Fidesztől Antall József és Orbán korábbi miniszterei, a NER jelenlegi potentátjait tanító egykori professzorok, az EU, a korábbi szövetségesek, és számos korábbi szavazói. „Ha változnak a körülmények, új szempontok merülnek fel, akkor teljesen normális, hogy az ember alakítja a véleményét. Ezt én nem árulásnak, hanem gondolkodásnak nevezem. Már akkor, ha felfedezhető a hiteles gondolkodás folyamata és nem az anyagi érdek, az érvényesülés, a hatalom motiválja.”

Infantilizmusnak tartja, amikor valaki a megváltóktól várja a változást.

„Magyar Péter nem áruló, nem megváltó, hanem a többség szemében a remény a változásra.”

Azt is mondta, hogy a mai napig megkeresik különböző televíziós csatornák, hogy térjen vissza. „Nem akarják elhinni, hogy valaki, aki sikeres volt a tévében, egyszer csak önként abbahagyja.” Állítja: nincs olyan ajánlat, amire igent mondana, már túllépett ezen a műfajon. „Nekem egyre fontosabb a közvetlen emberi kapcsolat, az, hogy lássam a hallgatóságot. Most üljek egy csővel szemben, és beszéljek a nagyvilágba?”