Pánikrohamod van, mert még nem vásároltál semmit karácsonyra? Nyugodj meg, jól csináltad!

Közhely, de igaz, a karácsony manapság már nem annyira a szeretet, hanem jóval inkább a (túl)fogyasztás ünnepe. Becslések szerint a magyarok idén a kereskedőknél 750 milliárd forint értékben fognak vásárolni karácsonyi ajándékokat, és ehhez jön még a karácsonyi menü, ami az élelmiszerüzleteknek nagyjából 950 milliárd forintos forgalmat hozhat. Ha ez a nagyságrendű költés valóban megvalósul, akkor Nagy Márton gazdasági miniszter nagyon boldog lesz, nem győzi ugyanis helyreigazítani a sajtót, amikor szerinte rosszul olvassuk a kiskereskedelmi forgalomról szóló KSH-jelentéseket.

A karácsony kész környezeti katasztrófa

A bolygó azonban már nem fog örülni ennek. A Stockholm Environment Institute (SEI) 2007-es kutatása szerint a karácsony három napja az egész éves ökológiai lábnyomunk 5,5 százalékát teszi ki, vagyis három hétnek megfelelő fogyasztást és szemetet produkálunk, amibe bizony a teljesen felesleges, csilivili csomagolóanyagok is beletartoznak. Nagyon valószínű, hogy az elmúlt 17 évben a helyzet még ennél is rosszabb lett.

Abban az évben, amikor úgy tűnik, hogy a föld átlaghőmérséklete 1,6 Celsius-fokkal lesz magasabb az iparosodás előtti szintnél – tehát 0,1 fokkal meghaladtuk a párizsi klímamegállapodásban meghatározott szintet, amikor még visszafordíthatók az összeomláshoz vezető folyamatok –, az ilyen mértékű fogyasztás elég nagy felelőtlenségnek tűnik, ugyanis még tovább pörgeti az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Ne legyenek illúzióink,

a fogyasztási cikkeket gyártó ipar ugyanis jelentős kibocsátó, minden egyes újabb sík képernyős tévé, mobiltelefon, air fryer, notebook, de még a műanyag játék autó és a műszálas kendő legyártása is hozzájárul ahhoz, hogy tovább melegedjen a bolygó, minden egyes tizedfokkal közelebb hozva az elkerülhetetlen katasztrófát.

Az viszont talán még a jobbik eset, amikor arra a tévére, telefonra, játék autóra vagy sálra feltétlenül szüksége van a megajándékozottnak, de a karácsony sokszor sajnos nem a szükségletekről szól. Az esetek jó részében megszokásból fakadó kényszerből teljesen felesleges tárgyakat vásárolunk, hogy például a nagybácsi második feleségének kisebbik fia is ki legyen pipálva a listánkon. Azzal pedig egyáltalán nem foglalkozunk, hogy aztán a neki vásárolt, szépen becsomagolt, kvázi ajándék jobb esetben a szekrény aljába suvasztva, rosszabb esetben a szemétben végzi.

Márpedig az utolsó pillanatban megvett ajándékok legalább harmada pont ilyen felesleges szemét, ezért illő kimondanunk, hogy

senkinek nincs szüksége újabb fröccsöntött hógömbre, műszálas, télapós csúnya pulcsira, vagy kikapcsolhatatlanul villogó szemű rénszarvasra, hacsak nem szeretnénk, hogy az illető epilepsziás rohamot kapjon.

Egészen megdöbbentő, hogy míg a legfrissebb kutatások szerint a magyar átlagjövedelem (amibe nemcsak az átlagbér, hanem a nyugdíj és a szociális juttatások átlaga is beletartozik) nettó 327 800 forint, addig a karácsonyi büdzsét idén átlagosan 102 ezer forintra tervezik a magyarok, ebből szeretnék megoldani az ajándékok beszerzését és az ünnepi menüt. Tehát három nap alatt fogják majdnem a harmadát elkölteni a bevételüknek. A lakosság harmada erre a célra félretett megtakarításból tervezi fedezni ezt a kiadást, 59 százaléka képes ezt fedezni az aktuális havi jövedelméből. A karácsonyi költéseket hitelből tervezők aránya viszont 12 százalék – ami az elmúlt 8 évben a legmagasabb érték!

Lássuk be, hogy ez

nemcsak a bolygó szempontjából nem fenntartható, hanem egyénileg sem, és főleg akkor nem, ha az ünnepek annyira megterhelik a pénztárcánkat, hogy a hétköznapokra már nem jut, vagy kamatos kamattal fizetjük meg az árát.

A túlfogyasztás legjobb ellenszere a nem fogyasztás, a nemnövekedés hívei szerint nemcsak Valentin-napon, húsvétkor, Black Fridaykor, hanem karácsonykor is érvényes az ajánlás: „Ne vásárolj semmit!” A felhőtlen boldogságot a közösen eltöltött, minőségi idő jelenti, nem pedig a tárgyak felesleges halmozása. De nem kell ahhoz harcos ökomarxistának lenni, hogy elfogadjuk, a szeretetet nem drága ajándékokban kellene mérni, nem a blokkon lévő nullák száma fogja megmutatni, hogy kit mennyire becsülünk meg.

Csak móka és kacagás

De nézzünk néhány konkrét példát arra, hogyan is úszhatjuk meg, hogy a karácsony előtti visszaszámoláskor a plázákban tobzódva mi is az eszelős tekintetű zombihadsereg részévé váljunk.

Csökkentsük a megajándékozottak körét.

• Alapszint: érdemes megállapodni arról, hogy hol húzzuk meg az ajándékozottak körét. Ha a már említett nagybácsi második feleségének kisebbik fiával még egy kávét sem szoktunk meginni év közben, akkor valószínűleg ő is örülni fog neki, ha megegyezünk, hogy idén kíméljük egymás pénztárcáját.
• Haladó: ne kerteljünk, szégyenkezés nélkül jelentsük be, hogy idén mindenki csak a szűk családját fogja megajándékozni, vagy csak a gyerekek kapnak ajándékot.
• Középszint: ha családi hagyományok miatt karácsonykor 20-30 ember szorong az asztalnál és veri ki egymás kezéből a halászlés kanalat, akkor idén hirdessük ki az iskolából jól ismert húzást, amit akár online is le lehet bonyolítani, így egy ember csak egy embernek vesz ajándékokat. Ha a bénulásig megosztott Fővárosi Önkormányzatban nem volt ciki, a családban sem lesz az. Ennél a megoldásnál érdemes az összeghatárt is tisztázni.
• Emelt szint: megállapodik a család arról, hogy a finom falatok mellett például egy többfordulós Activity-parti lesz mindenki ajándéka szenteste, vagyis senki nem kap semmit, csak mókát és kacagást.

Kincsvadászatra fel!

Ha ennyire azért nem vagyunk bátrak, akkor is rengeteg kiváló környezet- és pénztárcakímélő karácsonyi ajándék létezik.

• Alapszint: irány a hozzánk legközelebbi karácsonyi vásár vagy termelői piac, ahol aztán kisvállalkozóktól, őstermelőktől vehetünk kézi készítésű tárgyakat vagy a boltinál sokkal finomabb mézeket, lekvárokat. Nem véletlenül írtam, hogy a hozzánk legközelebbit válasszuk – egyfelől már azzal sokat teszünk a környezetünkért, ha nem autóval, hanem tömegközlekedéssel vagy gyalog megyünk. Másfelől a tömeggyártott tucattermékek helyett a helyi alapanyagokból készülő, helyi emberek kézzel készített tárgyaival, élelmiszereivel nemcsak az ő egyre nehezebb fennmaradásukat támogatjuk, hanem nagymértékben csökkenthetjük is az ökológiai lábnyomunkat.
• Haladó: új tárgyak vásárlása helyett válasszuk a használtat, adjunk második életet a valaha már legyártott tárgyaknak. Szerencsére manapság ez már egyre népszerűbb, és nemcsak a környezetünkért aggódók körében, hanem azok között is, akik fontosnak tartják, hogy amit megvesznek, ne jöjjön szembe az utcán vagy ne legyen a szomszéd lakásában is. Így aztán bátran látogassuk végig a környékbeli antikváriumokat, bolhapiacokat és adományboltokat, biztosan kincsekre fogunk bukkanni. Bár ez a megoldás kicsit időigényesebb, de cserébe jóval szórakoztatóbb, mint egymás kezéből kitépni az utolsó konzolt valamelyik műszaki áruházban.
• Középszint: ki sem kell mennünk az utcára, a jó meleg szobában egy számítógép mellett online is vásárolhatunk élményeket. Ilyen lehet például egy színház- vagy koncertjegy, egy városi felfedezős vagy szabadulószobás program. Viszont, ha nem feltétlenül muszáj, akkor az élményeket ne vigyük az égbe, egy családi tandemugrás vagy egy tengerentúlra szóló repülőjegy minden csak nem környezetbarát. Az a legjobb megoldás, ha a QR-kódos belépőket szintén online juttatjuk el a megajándékozottnak, de ha ragaszkodunk a kézből kézbe megoldáshoz, akkor legalább újrapapírra nyomtassuk ki és ugyanilyen borítékba tegyük be. Nem véletlenül nem említem itt, hogy online vásároljunk tárgyakat, amiket aztán a futár kihoz a lakásunkhoz vagy a munkahelyünkre, ez ugyanis még annál is környezetszennyezőbb, mintha mi magunk tülekednénk a boltokban. A szállítás Európa üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csaknem negyedét teszi ki.
• Emelt szint: készítsünk saját kezűleg ajándékokat: fotóalbumokat a nagyszülőknek, édes és sós finomságokat a távolabbi rokonoknak, natúr kozmetikumokat, például bőrradírt vagy dezodort a barátoknak, barátnőknek, de festhetünk képet, szobrászkodhatunk só-liszt gyurmából, horgolhatunk, varrhatunk vagy akár szívhez szóló levelet is írhatunk szeretteinknek.

Ha pedig ezekkel a trükkökkel nemcsak időt és pénzt spóroltunk, hanem igazi karácsonyi hangulatunk is lett, akkor attól leszünk még boldogabbak, ha megosztjuk az örömünket másokkal, és adakozunk egy-két jó ügy javára.