Idén eljutottunk odáig, hogy az „ó, ez csak egy apróság” kategóriájába eső ajándékokat sem lehet megúszni 3000 forint alatt, már egy bor–csoki kombináció sem jön ki ennyiből, szóval akinek vannak olyan vágyai, hogy még januárban is szeretne életben maradni, annak nincs más választása, mint nekiállni kézműveskedni. Olyan ötleteket adunk, amelyek előre elkészíthetők, nem kell velük órákig pepecselni, és segítenek a már megelőlegezett decemberi cukorsokk ellensúlyozásában. Idén nem sütit és kekszet, hanem házi ételízesítőt, konfitált fokhagymát, rozsropogóst és sózott citromot ajándékozunk karácsonyra. Mivel mindegyiknek kell idő, hogy száradjon, érlelődjön, már most elkészülhetnek, és megvárják a karácsonyt.
Még december sincs, de már érzem az őrület előszelét, és kivételesen tényleg szeretném megelőzni a karácsony előtti elúszást, az utolsó pillanatos ajándékvásárlásokat és hajnali süteménysütéseket. Ezért most olyan ehető ajándékokat készítek, amiket előre meg lehet csinálni, nem romlanak meg az ünnepekig, szépen, üvegekbe rendezve várják, hogy a fa alá repüljenek.
Hogy miért jó ehető, kézzel készített ajándékokat gyártani, azt talán nem is kell magyarázni, ezerszer többet ér egy üveg bornál vagy egy doboz bonbonnál, személyes, különleges, mégsem drága, szóval maga a szeretet. Az évek során arra jöttem rá, hogy az emberek jobban szeretnek valami hasznosat kapni, tehát olyasmit, ami nem azonnali, instant boldogságot vált ki, de alkalmazhatják a konyhában főzéshez, főétkezésekhez is. Sőt, a másik tanulság, hogy mindenki túltelítődik ebben az időszakban édességgel, süteményekkel, csokoládéval, és nagyon jólesik valami sós. Épp ezért most olyan ehető és üvegezhető/zacskózható ajándékötleteket gyűjtöttem, amik túlmutatnak az azonnali fogyasztáson, és sósak vagy savanykásak, de semmiképp sem édességek.
Tartós kenyér
A legtöbb háztartás tart egy csomag száraz kenyérropogóst a polcon, vész esetére vagy éppen diétás célokból, én azért, mert mártogatósokhoz, körözötthöz, labnehhez, humuszhoz kifejezetten jó, ropog, semleges, ezért jól illik markáns kencékhez. Nem tévesztendő össze az extrudált kenyerekkel, itt lényegében hajszálvékony, keményre sütött kenyérről van szó, ami örökké eláll, és hozzá lehet nyúlni, ha nincs otthon friss kenyér. Az eredeti finn recept kovásszal, sőt a kovászetetésből származó tésztamaradékokból készül. Eredetileg kerek alakú volt, kis lyukkal a közepén, és zsinórra felfűzve szárították ki. Ennek ellenére mindegy, hogy kelt vagy sima tésztával készül, hiszen nem szükséges, hogy buborékok nőjenek bele.
Rozsropogós – Fotó: Ács Bori / Telex
Finn kenyérropogós
Alapanyagok:
100 gramm finomliszt
150 gramm teljes kiőrlésű rozsliszt
egy púpozott evőkanál cukor
fél teáskanál só
egy teáskanál őrölt római kömény
60 ml napraforgóolaj
1-1,5 dl víz
A liszteket elkeverem a sóval, a cukorral, valamint a fűszerekkel. Hozzáadom az olajat, elmorzsolom, majd óvatosan egy deci vizet adok hozzá, összegyúrom. Ha összeállt, örülök, ha nem, akkor nagyon pici cseppenként adok még hozzá vizet. Gombóccá gyúrom, és egy konyharuhával letakarva hagyom 30 percet pihenni. A sütőt előmelegítem 200 fokosra. Két részre osztom a tésztát. Egy enyhén nedves konyharuhára fektetek egy, a sütőlaphoz méretben illő sütőpapírdarabot, és azon nyújtom olyan vékonyra a tésztát, amilyen vékonyra csak tudom – ez azért fontos, mert a vékonyság itt extra ropogós állagot jelent. A tetejét megszórom magokkal (szezámmag, mák, lenmag vagy sima sópehely is jó). A tésztát papírostul sütőlapra teszem, majd a sütőbe tolom. 10-12 perc alatt sül aranybarnára. Ha teljesen kihűlt, szabálytalan darabokra töröm, papírzacskókban tárolom.
A jolly joker ízesítő
Emelt szint, főzni, konyhában kísérletezni kedvelőknek adjuk, picit drágább is a többinél, cserébe tényleg nagyon extra, és egy évig elég. Már pár éve lebeg a köztudatban, páran megírták, hogy jó, de még az sem tudja, valójában mit is kell vele kezdeni, aki elkészíti vagy beszerzi. Erős, intenzív íze elsőre, magában kissé rémisztő, ezért csak akkor lehet megérteni, mire való, ha ételekbe keverve próbáljuk ki.
Ahogy mondani szokták, mindenbe jó, amibe kell egy kis citrom, de ez így elsőre nem elég, úgyhogy ha ajándékba adjuk, érdemes egy kis cetlin hozzácsatolni, mi mindenre használhatja az ajándékozott. Vékony csíkokra vágva remek bármilyen savanyú levesbe vagy főzelékbe, legyen az krumplifőzelék, zöldbabfőzelék, borscs stb. Remekül megy minden salátaöntetbe, szószba, mártogatósba, amihez kell egy kis savanyú íz, majonézhez keverve és humuszba is csodálatos. Rengeteg közel-keleti recept alkalmazza ragukba, csicseriborsós, babos, de húsos-fűszeres egytálételekbe is. Nem is kell feltétlenül import citromhoz nyúlni, van már hazai ültetvényekről származó gyümölcs is!
Fotó: Ács Bori / Telex
Sózott citrom
Alapanyagok:
5 db biocitrom
fél bögre cukor
1 bögre só
Mindegyik citromot megmosom, két végét levágom, és az egyik vége felől keresztben bemetszem, de csak a gyümölcs háromnegyedéig, hogy egyben maradjon, de virágként kinyíljon. Egy tálba állítom őket, és annyi jódozatlan sót öntök beléjük-rájuk, hogy félig ellepje őket, cukorral is megszórom. Letakarom, és a pulton állni hagyom egy napig. Ekkorra levet ereszt, amit alaposan kinyomkodok, majd a citromokat tiszta üvegbe töltöm, és felöntöm a kinyomott lével. Ha nem fedi el teljesen, akkor külön kifacsart citromokból nyert lével öntöm fel. Hűtőbe teszem, és további két hétig érlelem, onnantól kezdve felhasználható.
Házi ízfokozó
A régi hazai ételízesítő amolyan szitokszó manapság, pedig nincs vele baj, csak annyi, hogy nagy részben sóból áll, egy kis színezékes zöldséggel és ízfokozóval. Márpedig eredeti lényege ennek a kiegészítőnek az volna, hogy szárított zöldségekkel ízesítse az ételeket. Mert a zöldségeknek valóban olyan hatásuk van az ételekre, hogy teltebbé, színesebbé varázsolják az ízeket, ezért főzünk minden levesbe és sok más raguba, egytálételbe gyökérzöldségeket. Az ételízesítő tehát eredetileg szárított, sózott zöldségekből áll, és nem zöldséges sóból. Csak az arányokat kell megfordítani, és épp ott leszünk a megfejtésnél.
Ahogy mindenki saját ízlése szerint választja ki az arányokat a leveseihez, úgy itt is változó lehet, ki mennyi zellert, sárga- és fehérrépát használ. A lényeg, hogy sok zöldséget le kell reszelni, sózni, fűszerezni, majd kiszárítani. Sokan adnak hozzá egy kis kurkumát, mert megszokták a vegeta sárga színét, akinek ez hiányzik, mindenképp tegyen bele, de a dolog nélküle is mesés.
Fotó: Ács Bori / Telex
Házi ételízesítő
Alapanyagok:
2 kg zöldség (sárgarépa, petrezselyemgyökér, zeller, hagyma vegyesen)
2 teáskanál só
egy teáskanál frissen reszelt gyömbér
A zöldségeket meghámozom (ha bio, akkor elég simán alaposan lemosni, lesúrolni őket), lereszelem vagy aprítóban ledarálom, sózom, hozzáadom a gyömbért vagy más fűszert, és az egészet egy sütőpapíros tepsibe simítom – ha több, akkor két adagban teszem ezt. 100 fokon szárítom, míg már nincs alatta semmilyen folyadék, utána kiveszem, és langyos helyen, egy laza szövésű konyharuhával letakarva hagyom további pár napig száradni. Csak akkor teszem üvegekbe, ha tényleg egészen kiszáradt.
Olajban sült fokhagyma, üvegben
Bármeddig eláll, vegán- és mindenféle táplálékérzékenység-biztos, és nemcsak főzéshez használható, de simán, kenyérre kenve is csodálatos. Annak ellenére, hogy növényi, simán felveszi a versenyt egy adag zsírban sült májjal is. A fokhagyma valószínűleg csak azért megosztó alapanyag, mert sokak emlékeiben megmaradt gyerekkorukból az égett fokhagyma bántó illata. A fokhagyma fűszer, amivel óvatosan kell bánni, mert ha túl sok kerül belőle egy ételbe, minden egyéb ízt elnyomhat.
A konfitálás csak puccosan hangzik, valójában elég egyszerű dolog. Annyit jelent, hogy hosszú ideig, nagyon alacsony hőfokon, zsiradékban sütünk valamit, ami lehet máj, hús, hal, zöldség, bármi. Jelen esetben ez fokhagyma, ami nemcsak hogy vajpuhára és édesre sül, de közben ízének nagy részét átadja az olajnak. Így aztán nemcsak magát a hagymát jó megenni, pirítósra kenni, sült csirkéhez, sült zöldséghez, sajthoz, bármihez adni, de a fokhagymás olaj aztán tökéletes paradicsomszósz vagy pizzaszósz alá, kisütni vele egy szelet húst, zöldséget, és így tovább.
Majdnem olyan jó, mint egy zsírban sült máj, csak vegán – Fotó: Ács Bori / Telex
Konfitált fokhagyma
Alapanyagok:
2 fej fokhagyma
kb. 2 dl olívaolaj
A fokhagymát meghámozom, egy tűzálló lábasba teszem, felöntöm olívaolajjal, hogy teljesen ellepje. Felmelegítem úgy, hogy rotyogjon, de ne forrjon – ha van hőmérő kéznél, akkor az lenne az ideális, ha 90 fok körül maradna. Ezt én csak a 100 fokra állított sütőben tudtam elérni, a tűzhely legalacsonyabb lángja is túl meleg volt, de mivel egyszerre készült a száradó vegetával, így pont energiatakarékos is voltam. Akkor jó, ha a fokhagyma aranyszínű, vajpuha – ez nagyjából egy-másfél óra. Ha elkészült, befőttesüvegbe töltöm, hűtőben tartom, három héten belül elfogyasztom.
Vigyázat!
A konfitált fokhagyma esetében fennáll a botulizmus veszélye, ezért elkészítése után rögtön hűtőbe kell tenni, és ha átadjuk a fa alatt, akkor is rögtön tegyük hűtőbe.
Fotó: Ács Bori / Telex
Még sok sós ehetőajándék-ötlet
Az alapján, mennyire örülnek neki körülöttem azok, akiknek már a kezükbe nyomtam ilyesmit, arra lehet következtetni, hogy a felsorolt dolgokon túl is érdemes üveges ajándékokat adni karácsonyra. Korábban megírt receptjeink közül maximálisan alkalmasak erre a célra a következők:
kimchi, azaz koreai csípős, gyömbéres, fokhagymás savanyúság (nem baj, ha még érés közben van, rá kell írni, mikortól fogyasztható);
