Korrupcióval vádolt korábbi helyettes államtitkár: Az én ügyem arról szól, hogy legyen mit mutatni az EU felé

„Csináltak már elég képet, de egy igaz mondatot nem sikerült leírniuk” – mondta Nagy János Agrárminisztérium korábbi államtitkára tárgyalása előtt félig ügyvédjének, félig a jelenlévő médiának címezve. Nagyot korrupciós ügyben vádolják, amely szerinte egy, a személye elpusztítására irányuló „koncepciós per”.

„Itt, ahogy az eljárás során végig, több, személyemet érintő, dehonesztáló megjegyzés elhangzott. Ez végigvonult az egész eljáráson.” – fogalmazott Nagy János az utolsó szó jogán. Nagy elismételte azt, amit védőügyvédje a tárgyalás során többször hangoztatott: a vádbeszéd szerinte tele van pontatlanságokkal és bizonytalanságokkal, és szerinte

„ez az eljárás nem arról szól, hogy mi van a gyanúsításban vagy mi van a vádiratban. Ez rólam szól.”

Nagy János ellen jelenleg több büntetőeljárás is folyamatban van. A korábbi helyettes államtitkár az ügyészség vádja szerint felajánlotta a vegyes gazdálkodással foglalkozó B. Szilárdnak, hogy „hivatali helyzetével visszaélve” segít neki egy pályázat elnyerésében. Segítségéért cserébe Nagy János öt százalékos tulajdonrészt kért az érintett cégben, legalábbis a vád szerint. Júniusban az ügyész legalább 10 év börtönbüntetést kért a korábbi helyettes államtitkárra. Az ügy kulcsbizonyítékának számító hangfelvételek a volt helyettes államtitkár szerint az ártatlanságát, míg az ügyész szerint a bűnösségét bizonyítják.

Az EU miatt van ez is

ha a vádirat igaz lenne, az azt jelentené, hogy ő beszállt egy olyan bizniszbe, amibe „többet fektetett volna bele, mint amennyit nyer”, mondta az utolsó szó jogán Nagy. Az államtitkár egy dologban értett egyet az ügyésszel, szerinte is elfogadhatatlan a bújtatott jutalmazás. De „még szerencse, hogy itt sem bújtatás, sem premizálás nem volt” – mondta.

Nagy János szerint olyan „személyét ellehetetlenítő” eljárás zajlik most ellene, amiben „sikerült is két eljárást csinálni”. Nagy arra utalt, hogy az ex-államtitkárhelyettesnek egy másik ügy miatt is bíróság elé kellett állnia, Nagy Jánost 2,2 milliárd forint hűtlen kezeléssel és okirat-hamisítással is vádolják. Az ügyészség szerint közreműködésével fizetett ki a minisztérium egyik háttércége 2,2 milliárd forintot két ügyvédi irodának, amelyek a vádhatóság szerint nem végeztek ezért érdemi munkát.

Nagy János az ügyészség sajtóközleményeit „folyamatos személye elleni dehonesztálásnak fogja fel”. Szerinte a „kormányzati korrupcióellenes látszatintézkedések sorába” jól illeszkednek az olyan esetek, mint az övé, mert ez „jól mutat” az EU felé. Nagy kifogásolta azt is, hogy ő házi őrizetben volt nyolc hónapon át, miközben „nem volt a világon olyan ember, akire nyomást helyezhettem volna”. „Teljesen manipulatívnak érzem és a személyem ellen irányulónak az összes nyomozati iratot” – tette hozzá, majd megismételte, hogy koncepciózusnak és politikailag motiváltnak érzi az ellene folyó eljárást.

Nagy után a másodrendű vádlott, a történetben említett B. Szilárd szólalt fel az utolsó szó jogán. Neki állítása szerint a kihallgatáson azt mondták, hogy Nagy János „ahelyett, hogy tisztségében a magyar nemzet javát gyakorolta volna, helyette saját pecsenyéjét sütögette”, ezért akarják megbüntetni. B. Szilárd szerencsésnek érzi magát ebben a perben, mert végre meglátta, „milyen a rendszer”, és hogy ez nem az általa kedvelt bizniszmodell, hanem egy „politikával mérgezett valami”.

B. Szilárd elismerte, hogy hibázott- „Talán a fiatalos lendületében tetszett meg neki” az, amilyen ajtókat kinyitottak előtte. Ilyen volt Nagy János ajtaja is. B. szerint az ő bűne, hogy szolgálta a „rendszert”, de szerinte, ha bűnös lett volna, akkor „átadta volna a pénzt egy kocsma zugában egy fekete diplomatáskában” és nem egy közös céget alapított volna Nagy Jánossal. B. Szilárd nehezményezte azt is, hogy a per miatt a cégére „ráégett, hogy korrupt csapat vagyunk”, ezért nehezebben találnak alkalmazottat.

A lehet-nem lehet hangfelvétel

A per, ahogy korábban, úgy ezen a tárgyaláson is a Nagy János és B. Szilárd ellen felhozott hangfelvételek körül folyt. A vádlottak ügyvédei visszatérően hangoztatták, hogy szerintük a felmutatott bizonyítékot jogtalanul rögzítették. Az ügyvédek kifogásolták az ügyész viselkedését is, szerintük a kikérdezések alatt úgy viselkedett, hogy egy tanú el is sírta magát. „Az ügyész hangosan gondolkodott, többször elismételte azt, amit hallani szeretett volna” és „a kihallgatás nyomasztó volt.”

A védelem szerint az önmagában „nem bűncselekmény, hogy Nagy Jánosnak B. Szilárd felvázolta a mintagazdaság létrehozásáról szóló tervét”, aminek részeként „Nagy János nem ajándékba kapott részesedést B. Szilárd cégében, hanem fizetett érte”. B. Szilárd védőügyvédje felidézte Guylás Gergely kormányinfón elhangzott mondatait is, melyek szerint „Magyarországon a korrupcióval szemben zéró tolerancia van, mutatja ezt Nagy János ügye is”. A védőügyvéd szerint ez is arra mutat rá, hogy ezt az ügyet „átjárja a politika, célja az adott személy nyomás alá helyezése”.

B. Szilárd ügyvédje azzal is vádolta az ügyészséget, hogy az „utasításos rendszerben dolgozik”. A védelem szerint „rossz tanúkat” hallgattak ki. Az ügyész erre azt mondta, hogy bár visszatérők vele szemben a támadások, ő „továbbra is meggyőződéssel képviseli a vádat, nem utasítás alapján”. A védelem és az ügyészség ezután egymásra kontrázva érveltek amellett, hogy az ügyészség szerint bírósági engedélyekhez kötött hangfelvételek rögzítése legális volt-e vagy sem. Bár a tárgyalásnál volt rá esély, hogy kedden végre eredmény születik, ez nem így lett: január 30-ra tűzött ki végső döntést a bíróság.

A védelem visszatérően koncepciós perként festi le a Nagy János elleni büntetőeljárást, Nagy védőügyvédje perbeszéde több pontján is kritizálta az ügyészséget a legutóbbi tárgyaláson. Az ügy egyik kulcskérdése az, hogy valóban azért kapott-e Nagy János öt százalékos tulajdonrészt a másodrendű vádlott cégében, mert a korábbi helyettes államtitkár segített neki elnyerni egy pályázatot. Nagy védője szerint tudatosan, félrevezetően írta le az ügyészség sajtóközleményekben, hogy valóban a hivatalával visszaélve jutott hozzá a tulajdonrészhez a védence.