Anyátlanok kórterme: elhagyott csecsemők hónapokat töltenek a kórházban, az pelenkázza őket, aki éppen ráér

Anyátlan kórterem – így hívják az egyik magyarországi kórházban azokat a szobákat, amelyekben most is több olyan gyerek él, akiket a megszületésük után otthagytak a szüleik. A gyerekek között van, aki már 2-3 hónapja él a kórházban: eddigi életében legfeljebb az ottani folyosót vagy az udvart látta, és a kórházban jövő-menő orvosokkal, nővérekkel, páciensekkel találkozott.

Az anyátlan kórtermekben élő gyerekeknek van ágya, kapnak rugdalózót és más ruhát a kórházból, és leginkább a nővérek etetik, pelenkázzák őket. A legfontosabb játékuk az a polip, amit egy alapítványtól minden koraszülött gyermek megkap az országban, de a kórházi dolgozók is igyekeznek bevinni nekik babáknak való kis játékokat.

Az egyébként teljesen egészséges gyerekek szó szerint kézről kézre járnak az osztályon: hol a nővérek, hol a rezidensek vagy az orvosok foglalkoznak velük egy kicsit, kinek hogy van ideje rájuk. Ha valamelyikük sír az ágyában, az tud odamenni hozzájuk tisztába tenni, felvenni, kicsit megsimogatni őket, aki éppen ráér.

Ha valamelyikük nagyon sír, és nem sikerül megnyugtatni, nem tud az ágyában maradni, kirakják egy pihenőszékre a folyosóra, ahol jobban tudnak figyelni rá, és őt is jobban leköti az ingergazdagabb környezet, a jövő-menő emberek látványa. Az is előfordult már, hogy az osztályon lévő egyik anyuka vett popsitörlőt az „anyátlanoknak”.

Van olyan kórház, ahol tizenkét ilyen magára hagyott csecsemőt gondoznak. Beszéltünk olyan orvossal, aki úgy látja, súlyos a helyzet, az elmúlt 20 évben nem volt ennyi kórházban hagyott csecsemő, mint most. A Belügyminisztérium Népszavának küldött válasza szerint jelenleg az országban 280-300 elhagyott újszülött van kórházban. Ez a szám a Gyermekjogi Civil Koalíció felmérése szerint tavaly még 50-100 volt, vagyis egy év alatt három-hatszorosára nőtt. A civil szervezet nem véletlenül figyelmeztette már tavaly a kormányt, hogy ha nem tesz komolyabb lépéseket, tömegesen ragadhatnak kórházban az elhagyott kisbabák.

A kórházban élő gyerekek között van olyan, aki után egyáltalán nem érdeklődik senki, míg más esetekben az anya vagy a család körülményei olyanok, hogy a gyerekek nem kerülhetnek haza. A Belügyminisztérium szerint a gyerekek általában három hét és tizenkét hónap közötti időt töltenek az egészségügyi intézményekben. Elhelyezésük „életkoruk és egészségi állapotuk függvényében, újszülött, újszülött intenzív, csecsemő vagy csecsemő intenzív osztályokon történik.”

Fél éve nem volt szüksége orvosi kezelésre, mégis kórházban volt

Bár a kórházban hagyott csecsemők ügye most került be a médiába, a jelenség nem új. Két olyan konkrét esetről is tudunk, ahol hosszú hónapokig voltak a kórházak állandó lakói a hátrahagyott gyerekek. A Telex információ szerint egy vidéki kórházban hat évvel ezelőtt két kisgyerek is hónapokat töltött kórházban. Egyikük másfél éves volt, a kisebbik pedig akkor, 2018-ban ünnepelte az első születésnapját. Mindketten szívbetegek voltak, a szüleik emiatt mondtak le róluk. A nagyobb fiút többször kellett műteni, őt végül egy intézményben tudták elhelyezni. A másik babának viszont már nem lett volna szüksége kórházi ellátásra, de a gyámügy csak sokadik próbálkozásra talált neki nevelőszülőket. A két babának a gyerekosztály egyik kórterme lett az otthona.

Maga a kórterem világos volt, modern, de például nem tehettek a speciális, baktériumölő padlóra szőnyeget, ami színt vitt volna a helyiségbe. A falakat sem festették le, néhány kiegészítőt leszámítva steril volt minden, a rácsos kiságyak végében voltak a gyerekek játékai. A gyerekeket a nővérek gondozták, akik ugyan kötődtek hozzájuk, de sok beteg gyereket kellett ellátniuk, így nem tudták minden idejüket velük tölteni. A gyerekek gondozásába önkéntesek is beszálltak, akik sokszor levitték őket a levegőre vagy a kórházi játszótérre.

Egy másik hasonló esetre egy ombudsmani jelentésben bukkantunk rá. 2019 februárjában egy édesanya szülés után otthagyta gyerekét a kórházban, a gyerek még

21 hónappal később, 2020 novemberében is az intézményben volt, miközben akkor már fél éve nem volt szüksége orvosi ellátásra.

A gyámhivatal későn lépett, mulasztott, nem a gyerek védelemhez és gondoskodáshoz való jogát helyezte előtérbe – többek között ezt állapította meg jelentésében az alapjogi biztos.

Az alapjogi biztoshoz a gyermekklinika újszülöttsebészeti osztályának vezetője fordult. A gyereket születése óta az újszülött osztályon kezelték. 2019. augusztus 22-én indult meg az eljárás ideiglenes hatályú elhelyezéséről. 2019. október 3-án a gyereknek eseti gyámot rendeltek ki. Mivel a csecsemőt anyja nem látogatta, nem érdeklődött felőle, ezért 2020. március 10-én nevelésbe vették. A kijelölt gyermekvédelmi gyám 2020. július 30-án azt kérte, nyilvánítsák örökbefogadhatóvá az akkor már másfél éves gyereket.

Végül ez a folyamat 2020. szeptember 10-én indult meg. A gyámhivatal azonban a gyerek örökbefogadhatóvá nyilvánításáról több mint négy hónappal később, 2021. január 25-én döntött. A gyereket végül 2021. május 28-ától helyezték el örökbefogadó szülőkhöz.

Az alapjogi biztos vizsgálatában megállapította: a gyámhivatal késői eljárása, mulasztásai, jogértelmezése alapjogi visszásságot okozott. A biztos felkérte a gyámhivatal vezetőjét, hogy a jövőben a gyerek legjobb érdekének megfelelően, kellő időben hozzon döntést.

Már az sem szerencsés, ha az újszülöttek az első hat hetet kórházban töltik

A lapunknak nyilatkozó kórházi dolgozó is azt látja, a „gyámhivatal malmai lassan őrölnek”. A gyámok újra és újra jönnek, mindig mondják, hogy intéződik a gyerekek ügye, keresnek csecsemőotthont, nevelőszülőt vagy örökbefogadó szülőt, de csak telnek a hetek és hónapok, a gyerekek pedig továbbra is a kórház folyosóján és az anyátlan kórteremben élik életük első fontos hónapjait. A dolgozó nem érti, miért ne lehetne akár nyílegyenesen behozni a kórházba a potenciális örökbefogadó szülőket, hogy a gyerekek minél hamarabb családba kerülhessenek.

„Szeretjük őket, de nem az a cél, hogy itt nőjenek fel. Családban lenne a helyük. A legtöbbet azonnal örökbe lehetne adni” – mondta a Telexnek.

Bármennyire is logikus lépésnek tűnik, ez a gyakorlatban nem ilyen egyszerű. Alapesetben sem könnyű egy vér szerinti családjából kiemelt gyereknek otthont találni. A gyámhivatal először ideiglenes hatályú elhelyezésről dönt. Ha időközben nem oldódik meg a gyerek sorsa, akkor nevelésbe veszik. Fő szabály szerint a 12 év alatti gyerekeknek nevelőszülőkhöz kellene kerülniük, de nincs elég szakember. A gyerekeknek mindenképpen kijelölnek egy gyermekvédelmi gyámot. Ezután ha a szülő hónapokig nem jelentkezik a gyerekéért vagy rendszertelenül keresi, elindulhat az örökbefogadási eljárás.

A kormány ezt a helyzetet szerette volna megkönnyíteni azzal, hogy idén július 1-től az örökbe adáshoz már nincs szükség annak a szülőnek a hozzájárulására, aki a gyerekét közvetlenül a születés után az egészségügyi intézményben hagyja. Most már az eljárás megindításához elég, ha hat hétig nem jelentkezik a szülő.

A módosítás abban a salátatörvényben kapott helyet, amiben a kórházi blokkolóórák is. A Belügyminisztérium parlamenti államtitkára szerint az új szabályozás az inkubátorba helyezett gyerekekre vonatkozó szabályozást ülteti át az újszülött osztályokon hagyott gyerekekre.

„Az elmúlt hónapokban már havi átlagban mintegy kétszáz gyermek volt a kórházi osztályokon úgy, hogy a rokonaik nem keresték őket. Ma Magyarországon több mint ezer alkalmassági határozattal rendelkező, örökbefogadásra várakozó szülő szeretne 0–3 éves kor közötti gyermeket örökbe fogadni. A törvénymódosítás segít abban, hogy akik nem tudnak vér szerinti családjukban felnevelkedni, azok minél gyorsabban egy szerető, gondoskodó családhoz kerülhessenek” – mondta Rétvári Bence a módosításról.

A gyakorlatban azonban nem megy minden ennyire gördülékenyen, és már az sem szerencsés, ha a babáknak az első hat hetet a kórházban kell kivárniuk.

Ha belegondolunk, mivel jár egy csecsemő ápolása, nem is tűnik elvárhatónak, hogy a kórházi dolgozók hetekig gondoskodjanak egy újszülöttről. Erre egyrészt nincs is elég ember, másrészt nem ez a feladatuk. Sződy Judit pszichológus, laktációs szaktanácsadó szerint egy nagyobb kórházban akár tíznél is több otthagyott babáról kell gondoskodnia annak a személyzetnek, amely alapból is túlterhelt, hiszen általános orvos és nővérhiánnyal küzd az egészségügy.

„Tudtommal senkinek a munkaköri leírásában nem szerepel ez, a szülészetek nem erre valók.

Éppen ezért mindenki beszáll, aki ott van, a szakdolgozók, orvosok, irodai dolgozók. A felelősség és az állandó feladatok ellátása természetesen az újszülöttosztály dolgozóit terheli” – mondta lapunknak a pszichológus.

Megkerestünk több kórházat is, arra voltunk kíváncsiak, hogy náluk hány elhagyott csecsemőt gondoznak, és hogyan oldják meg a gyakorlatban az ellátásukat. A kórházakból azt a választ kaptuk, hogy minden csecsemő orvosi ellátásáról gondoskodnak, akikről édesanyjuk aktív vagy passzív módon lemondott. A kórházban vagy inkubátorban hagyott csecsemőről az intézmény értesíti a gyermekvédelmi szakszolgálatot és a gyámhivatalt. A kórházban hagyott csecsemők felügyeletéről a törvény szerint a kormányhivatalok gyermekvédelmi munkatársai gondoskodnak.

Az ügyben kerestük az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálatot és a Gyámügyi Főosztályt is. Ha válaszolnak, beszámolunk róla.

Ingerszegény környezet, kötődés hiánya

Hiába próbálnak meg mindent megtenni a kórházban dolgozók, az biztos, hogy nem tudják helyettesíteni a szülőkkel való otthoni bensőséges kapcsolatot. Ez pedig a gyerekek későbbi életére is hatással lehet. Akkor is, ha ennek az első néhány hétben még nem látszanak a tünetei. „Ha foglalkoznak a babával, akkor az első néhány hétben nem látunk patológiát” – mondta a pszichológus, aki szerint 1-2 otthagyott kisbabával még biztosan foglalkoznak, nem hagyják sírni, sokszor felveszik, beszélnek hozzá.

Ebben az esetben nem az ingerhiány és a válaszkészség hiánya jelent problémát, hanem az állandó gondozó, az elsődleges kötődési személy hiánya. Ha egy baba családban nő fel, akkor általában egy, vagy maximum két-három ember gondoskodik róla, akiket a baba megismer, kiismer. Ez adja neki a biztonságot. A szakértő szerint ha egy baba egészségügyi intézményben nevelkedik, akkor nem tapasztalja meg ezt az állandóságot. „Kézről kézre adják, mindig újabb és újabb ingerek érik. Ez befolyásolhatja a későbbi kötődési képességét” – mondta Sződy Judit.

A pszichológus szerint ráadásul ha egy újszülött hat-nyolc másik babával van egy intézményben és nincs saját gondozója, akkor annak az lesz az eredménye, hogy érzelmileg, de akár fizikailag is elhanyagolják.

A szakember szerint az is fontos, hogy normális esetben az anya és a kisbabája egymást tanulják. Az anya a baba jelzéseiből egyre jobban megismeri a babát, megtanulja, hogy milyen testhelyzetben szeret lenni, kell-e büfiztetni, szereti-e a meleget, vagy éppen könnyen megizzad a takaró alatt, hordozással megnyugtatható, vagy éppen a babakocsiban érzi jól magát. Ez az egész egy nagyon finom párbeszéd eredménye, úgy, hogy anya és baba gyakorlatilag mindig együtt van.

Egy kórházban nevelkedő baba ezt nem kaphatja meg, akármennyire is szeretettel és gondoskodással veszik körbe a dolgozók. „Ha sok szülés van egy nap, vagy valamilyen bonyolult esetnél kell jelen lenni a személyzetnek, akkor a baba hátra sorolódik.”

A csecsemő ezzel azt tanulja meg, hogy nem számíthat segítségre. „Persze, a kiságyban tartott kisbaba is abbahagyja egyszer a sírást, illetve látszólag békésen alszik, de számtalan vizsgálat bizonyítja, hogy ezeknek a babáknak a kortizolszintjük ilyenkor is az egekben van, vagyis stresszhormonnal árasztódik el az idegrendszerük, és ez tartósan befolyásolja az érzelmi és mentális fejlődésüket.”

A korai időszakban szerzett tapasztalatok erősen befolyásolják, hogy az idegrendszer alapszinten inkább készenléti vagy inkább nyugalmi állapotban működik. A pszichológus szerint nagy különbség van aközött, hogy valaki folyamatosan olyan feszültségben él, mint egy felhúzott íj, vagy általában nyugodt, és csak valódi vészhelyzetben lesz feszült.