Piknikhangulat fogadta a tetőző Dunát a belvárosban

Magyarországon talán még soha nem kapott akkora médiafigyelmet az árvíz elleni védekezés, mint a Duna idei áradása idején. Köszönhető ez nagyrészt Magyar Péternek, aki talán minden politikusnál hamarabb elkezdte tematizálni a közbeszédet. A Tisza Párt elnöke és EP-képviselője még az ár elején megjósolta, hogy a politikusok hétfőtől gumicsizmát húznak és polárpulcsiba bújnak, hogy összemérjék, ki a nagyobb államférfi a gáton.

Így tett a mágussá avanzsáló Gyurcsány Ferenc, a látványosan homokot lapátoló Szentkirályi Alexandra, a műkörömben homokos lapátot szorongató Vitályos Eszter és persze Orbán Viktor is, aki egyik hétről a másikra Arnold Schwarzeneggert Karácsony Gergelyre és egy motorcsónakra cserélte le. Ahhoz képest, hogy a védekezés úgy indult, hogy alaposan átpolitizált lesz, egészen emberi pillanatok is akadtak az elmúlt héten. Orbán nemrég például egy asztalhoz ült Karácsonnyal, Gyurcsány pedig úgy köszöntötte a segíteni érkező mi hazánkos aktivistákat, hogy „aranyosak vagytok”.

Budapesten a Duna szombat hajnalban tetőzött, de az elmúlt egy hét összehangolt intézkedéseinek köszönhetően az ár nem okozott nagyobb tragédiát. A fővárosban a tetőzés napjára félelmetesen kiszélesedő Duna pedig nem riasztotta, inkább vonzotta az embereket: az Árpád hídtól egészen a Lánchídig a lezárt rakpartok mentén tömegek sétáltak, hogy megnézzék az elmúlt tíz év legnagyobb árvizét. Egész családok, gyerekekkel, nagyszülőkkel együtt bukdácsoltak a sínek között a lezárt 2-es villamos vonalán, hogy feljussanak a Lánchídra, ahol tumultus alakult ki, de a kényelmesebbek a közeli kávézókból nézték, hogy jön a víz.

Az óriásira duzzadt Duna különböző reakciókat váltott ki az emberekből, egy fiatal például azt mondta, mikor megpillantotta az elárasztott rakpartot, hogy „ez nem is magas”, igaz, hozzátette azt is, hogy azt sem tudja, hogyan kéne kinéznie. Feltűnően sok idősebb ember is megnézte a Dunát, az ő elmondásuk szerint ilyen szélesnek még soha nem látták a folyót, illetve megjegyezték, hogy a víz mindig visszaveszi azt, ami az övé, ami lényegében a jól ismert „Azért a víz az úr!” eufemizmusa. A helyszínen megjelentek különböző tartalomgyártók is, rengetegen fotózták a vizet, drónok repkedtek a Margit-sziget körül, szelfik készültek, videós bejelentkezések indultak.

Kora estére megérkeztek a hangos zenehallgatók és az esti bulira alapozók is, többen sörökkel és pizzákkal a kezükben ültek le a lassan apadó Duna mellé. Annak ellenére, hogy nagy volt a tömeg és a lezárt területekre rendre bemásztak a bámészkodók, nem történt baleset, mindenki vigyázott magára. A világosbarna, zavaros vízbe kevesen merészkedtek bele, ami egyrészt a sodrás miatt sem lett volna jó ötlet, másrészt az ár nagyon felzavarja a vizet, aminek a tisztasága hagy némi kívánnivalót maga után. Egy idősebb nő úgy figyelmeztette a gyerekeket: „ne menjetek bele, hát tiszta fekália”.