Udvaros Dorottya: Tudtam, hogy Vidnyánszkynál nincsenek csillagos ötösök a bizonyítványomban

„A belső vizsgálat egy látszatesemény volt, lehetett tudni, hogy azt fogja megállapítani, hogy nem fogunk egy személyi felelőst találni. Egyet nem is lehet találni, többet viszont igen. Elsősorban a darab rendezőjét és a színház igazgatóját, természetesen”

– mondta Udvaros Dorottya a Partizán szerdai műsorában, amelyben a Kossuth-díjas színművész többek között arról beszélt, mivel több alkalommal is jelezték Vidnyánszky Attila igazgatónak a díszletekkel kapcsolatos aggályaikat, csoda, hogy nem történt korábban baleset, és elárulta azt is, milyen nyilatkozatai kerültek fel a direktor szemében a bűnlajstromára.

Amikor Gulyás Márton Vidnyánszky a „magyar színházi szakmát a fogva tartó” sértettségéről kérdezte a színművészt, Udvaros azt válaszolta, egy intézményvezető soha nem bántódhat meg, de hogy pontosan mi Vidnyánszky problémája, azt ő sem tudja. Elmesélte, hogy a társulat is megosztotta az igazgatóval, hogy milyen hátrányai vannak annak, ha túlságosan keveset játszanak egy-egy előadásból.

„Ha egy bemutató után nem játsszuk el a darabot hatszor-nyolcszor, akkor örökre beugró maradok benne, és egy reszkető félelem marad bennem.”

Ezen a ponton tért át Udvaros a Nemzetiben történt balesetre. Elmesélte, hogy az eset utáni első társulati ülésen a kollégáival többen is kritikával éltek az igazgató felé, az ezt követő társulati ülésen viszont már az látszott, hogy semmilyen fogadókészség nincs a felvetéseikre. Azt Udvaros sem gondolja, hogy Vidnyánszky lemondása színjáték lett volna, de azt elképzelhetőnek tartja, hogy

a hatalom végül „nem engedte el ”.

Hogy miért bontották el még a baleset estéjén a díszletet, és a rendőrséget miért csak ezután értesítették, Udvaros Dorottya azt mondta, erről nincs tudomása, de érzése szerint azért, mert hibás volt a díszlet. Gulyás közbevetésére, hogy így akarták-e eltüntetni a baleset kiváltó nyomait, a színésznő azt válaszolta: lehet.

„Én azt reméltem, hogy ez a színház mindent el fog követni, hogy ez a két ember lelkileg és fizikailag is minél hamarabb túlkerüljön ezen a traumán, de nem így történt.”

Udvaros szerint a két kollégája azóta sem kapott semmilyen anyagi kompenzációt: ahhoz, hogy a biztosító fizessen nekik, az intézménynek el kellene ismernie, hogy munkahelyi baleset történt, de a színház ezt tagadja. Pedig a fizikai sérüléseiken túl jelentős lelki megrázkódtatás is érte őket, Udvaros Dorottya szerint Horváth Lajos Ottó, aki egyébként szintén jelezte Vidnyánszkynak korábban, hogy veszélyes a Rómeó és Júlia díszlete, mert nem látja, hová lép, mostantól az épületbe sem akar bemenni.

Majd Udvaros Dorottya úgy fogalmazott:

„az, hogy eddig nem történt baleset, csak a csodának köszönhető”.

Ő például már Az ember tragédiája előadásában is szemtanúja volt, ahogy többméteres díszletelemek dőltek és csúszkáltak, miközben több színész is a színpadon volt. A színésznő szerint a problémát nemcsak ő, többen is jelezték Vidnyánszkynak, az a színész pedig, aki fönt állt a díszleten, azonnal fel is mondott. „Mikor a (kolléga) megkérdezte, hogy kapok-e bármi biztosítékot, hogy ez nem fog többet megtörténni, azt a választ kapta, hogy nem. Úgyhogy ő elment.” Ekkor hangzott el a mondat is az igazgatótól, hogy a színház veszélyes üzem, de Udvaros szerint a legkegyetlenebb mondat mégis az volt, hogy: „a színész tanulja meg használni a díszletet”.

Amikor Vidnyánszkyval utoljára beszélgettek, Udvaros megkérdezte tőle, nem akar-e inkább hátrébb lépni a hatalmi pozíciótól, és visszatérni az alkotói élethez, az igazgató nem válaszolt, de a színésznő szerint olyasmit sugallt, hogy nem teheti. Hogy Vidnyánszky foglya lett a hatalomnak, vagy az ambíciói fordultak ebbe az irányba, azt Udvaros szerint senki nem tudja megmondani.

Udvaros Dorottya egy május elején megjelent interjúban árulta el, hogy Vidnyánszky Attila nem hosszabbította meg a szerződését a Nemzeti Színházban, ezért 22 év után távozik onnan. Gulyás Márton kérdésére, hogy kettejük viszonyában hol történt törés: az SZFE vagy a mesterei, Székely Gábor és Zsámbéki Gábor melletti kiállásakor, Udvaros azt mondta, nem tudja, azt mindenesetre érezte, hogy ezek azért

nem voltak csillagos ötösök a bizonyítványában.

Ahogy az sem, hogy a baleset után a sajtó kérdéseire rögtön leszögezte, hogy egy ilyen baleset nem a színész hibája, és Udvaros szerint különösen nem eshetett jól Vidnyánszky Attilának, amikor ezután a Telexnek azt nyilatkozta: „ha nem találtak felelősöket, tessék szíves tovább keresni, ne tessék mismásolni”.

„Éreztem, hogy vannak már a bűnlajstromon sorakozó dolgok”

– mondta, és számított is valamilyen következményre. (Az igazgató Udvaros távozásának hírére és a közéleti kiállásaira reagálva egy Origo-interjúban úgy fogalmazott: tíz éve következmények nélkül nézi végig, ahogyan Udvaros hangot ad a politikai meggyőződésének.) A márciusi szerződtetési tárgyaláson viszont már teljesen higgadtan hangzott el az igazgatótól, hogy mostantól vendégművészként számít rá.

Hogy Vidnyánszky Attila csak mint a hatalom embere volt jelen, és nem mint a színház első számú vezetője, Udvaros szerint csak az utóbbi időben érzékelte a társulat igazán. Azt hangsúlyozta viszont, hogy a próbákon soha nem tapasztalt hatalmi visszaélést Vidnyánszky részéről, ott kifejezetten udvarias volt, bár szerinte nem kell ahhoz kiabálni, hogy érzékeltetni tudja másokkal, hogy ő van hatalmi pozícióban. Amikor viszont a színészek azt kérték, hogy igazgatóként védje meg őket egy agresszívan viselkedő rendezőtől, nem kaptak segítséget.

Vidnyánszky Attila színházvezetői elképzelésivel kapcsolatban Udvaros Dorottya azt mondta, a nézők szerinte nem értik a rendező költői színházát, ezzel pedig maga a rendező sem tudott mit kezdeni. Udvaros megismételte, amiről már a Magyar Hang interjújában is beszélt korábban, hogy a külföldi rendezők által létrehozott, meglehetősen drága előadások közül több olyan is akadt, ami alig ért meg 8-10-es előadásszámot, ami pénzben és energiában is hatalmas pazarlást jelent. Azt is újra felvetette, hogy a Nemzeti produkcióinak egy jó részének nem nagyon volt nézője.

„A Rocco és fivérei végén meg tudtam számolni a 170 embert a 700 férőhelyes színházban. Bár az a 170, aki ott maradt, nagy érdeklődéssel nézte végig. De a többiek elmentek, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni”

– fogalmazott.

A beszélgetés végén még kitértek arra is, hogy Vidnyánszky miért nem hívta fel a Nemzet Színészének frissen megválasztott Kulka Jánost, Udvaros azt valószínűsíti, hogy az igazgató egyszerűen nem értett egyet a döntéssel. Azt, hogy a „három udvarias mondatot” sem mondott el, szerinte nemcsak Kulkát, de valamennyi Nemzet Színészét fájdalmasan érte.