Sok magyar hal meg idő előtt rákban, most megnyílt az út a kötelező szűrővizsgálatok előtt

• „Már nincs saját döntésünk, a testünk már az államé!”
• „Elvették az emberektől a szabad akaratot, a választási jogot!”
• „Mindezt a társadalom védelmében a közegészségügyre és járványügyi okokra hivatkozva?”
• „Már megint meg akarnak menteni.”

A közösségi médiát ellepték az ilyen és ehhez hasonló kommentek, miután egy salátatörvényben a kormány arra tett célzást, hogy bizonyos szűrővizsgálatokat korhatár nélkül tehetne kötelezővé.

Jelenleg csak 18 éves korig kötelezőek az egészségügyért felelős miniszter rendeletében előírt szűrővizsgálatok. Ilyenek például a szemészeti szűrések, a fogászati szűrések, a vérnyomásmérés vagy a mozgásszervek vizsgálata. A felnőtteknél ismert szűrővizsgálatok, mint például a vastagbélrákszűrés, a mammográfia, a prosztatarákszűrés vagy a méhnyakrákszűrés, csak rendszeresen ajánlottak bizonyos életkor felett.

Utánajártunk, mit lehet tudni a szabályozásról, és milyen érvek szólhatnak a kötelező szűrővizsgálatok kiterjesztése mellett és ellen.

Nem egyeztettek az orvosi kamarával

Egyelőre kevés konkrétumot lehet tudni arról, hogy pontosan milyen vizsgálatokat tenne kötelezővé Pintér Sándor. Megkeresésünkre a Belügyminisztérium azt írta,

a mostani szabályozás csak elvi felhatalmazó rendelkezést tartalmaz.

Az egészségügyért felelős miniszternek lehetőséget ad arra, hogy korhatár nélkül előírjon kötelező szűrővizsgálatokat. De ezek bevezetéséről a kormány még nem tárgyalt, így nem született kormánydöntés sem.

Rékassy Balázs egészségügyi közgazdász a Pénzcentrumnak azt mondta: szerinte a kötelező szűrővizsgálat vonatkozhat a vastagbélrákszűrésre 50 és 70 év között, nők esetében a méhnyakrák- vagy mellrákszűrésre, a férfiaknál pedig a prosztatarákszűrésre.

Azt valószínűleg nem kell különösebben magyarázni senkinek, miért fontosak a szűrővizsgálatok: minél korábban ismernek fel egy betegséget, annál nagyobb a valószínűsége a hatékony kezelésnek. A korai felismerésnek a legjobb módja az, ha valaki rendszeresen jár szűrővizsgálatra. A szűrővizsgálatokkal már a betegségek tüneteinek megjelenése előtt, korai fázisban észre tudják venni az elváltozásokat, és ezek ebben a fázisban még jó eséllyel gyógyíthatók.

Valószínűleg ezért is tűzte zászlajára a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) a szűrővizsgálatok népszerűsítését. Tavaly augusztus elsejétől egyesítették a gyógyszerhatóságot a népegészségügyi központtal. Az így létrejött NNGYK az egyik legfőbb célkitűzésének tartja a szűrések kiterjesztését, hogy az emberek minél tovább éljenek egészségben.

A szűrések népszerűsítése azért is indokolt, mert a Magyar Orvosi Kamara (MOK) szerint korábban hazánk élen járt a szűrővizsgálatok alkalmazásában, azonban

az utóbbi években visszalépés történt, a lakosság jelentős része nem reagál a behívásokra, elmulasztja a tüdőszűréseket. Kevesebben vesznek részt emlőrák- és méhnyakszűrésen, és nem használják ki kellőképpen a vastagbélrák szűrésének lehetőségeit sem.

A kormány a törvényjavaslat megalkotása előtt nem egyeztetett a MOK-al, de a szakmai szervezet bízik abban, hogy a részletes szabályok megalkotásában már részt vehetnek – írta megkeresésünkre a MOK sajtóosztálya.

Méhnyakrákszűrésre arányaiban sokan, mammográfiára kevesen járnak

De mit is jelent az, hogy kevesen járnak szűrővizsgálatra? Ehhez érdemes megnézni a statisztikai adatokat. Egy néhány évvel ezelőtti felmérés szerint

• a 65 éves férfiak 39 százaléka soha nem volt prosztatavizsgálaton,
• a magyar nők 12 százaléka soha nem volt méhnyakrákszűrésen,
• és a nőknek csak 15 százaléka járt emlőröntgenen a felmérést megelőző évben.

Annak ellenére van ez így, hogy Magyarországon a halálozási statisztikákat a keringési rendszer betegségei mellett a daganatos megbetegedések vezetik. 2021-ben Magyarországon a KSH adatai szerint 30 593-an haltak meg rosszindulatú daganat miatt. Igaz, ez javuló tendenciát jelent ahhoz képest, hogy 2019-ben 100 ezer lakosra 328 haláleset jutott, 2021-ben pedig 315. De még így is az OECD adatai alapján

2019-ben Magyarországon 33 százalékkal többen haltak meg rákban, mint az EU-tagállamok átlagában, 2020-ban pedig 10 százalékkal több daganatos beteget diagnosztizáltak, mint az uniós átlag.

Minden évben 5-6 ezer ember hal meg vastagbélrákban Magyarországon, holott a vastagbélrák az egyik legjobban gyógyítható ráktípus – ha időben felfedezik. Mire a beteg orvoshoz kerül, általában már késő, pedig a korai felismeréssel több ezer életet lehetne megmenteni. 2007-2021 között összesen 11 ezer 25-64 év közötti nő halt meg emlőrákban itthon.

A szakmai ajánlás szerint a 45 és 60 év közötti nőknek kétévente kellene részt venniük mammográfiai vizsgálaton. Az 50 év feletti férfiaknak évente ajánlott a prosztatarákszűrés. A Központi Statisztikai Hivatal 2019-ben készített egy átfogó felmérést arról, hogy kik és milyen gyakran mentek el szűrővizsgálatokra. Ezek alapján például a vastag- és végbélrákot szűrő székletvérvizsgálatra és vastagbéltükrözésre 50 éves kor felett egyre többen mentek el. Előbbire 2009-ben az 50 év feletti lakosság 2,7 százaléka, 2014-ben 8,4 százaléka, 2019-ben pedig már 10,3 százaléka. Ezzel jóval lemaradunk az uniós átlagtól: az EU-ban a megkérdezettek 20 százaléka ment el a felmérés előtti egy évben székletvérvizsgálatra, a legjobb helyzetben lévő Ausztriában pedig a veszélyeztetett korosztály 39 százalékát tesztelték.

Vastagbéltükrözésre 2014-ben az 50 év feletti lakosság 3,6 százaléka, 2019-ben 5 százaléka ment el.

A 45-65 éves nők egyre kisebb arányban mennek el emlőröntgenre. Míg 2009-ben 39,6 százalékuk, 2014-ben 36,9 százalékuk vett részt ilyen vizsgálaton, 2019-ben pedig már csak 36,2 százalékuk.

A 15 éves és idősebb nők méhnyakrákszűrésének gyakorisága viszont javult: 2009-ben 29,1 százalékuk, 2014-ben 26,7 százalékuk, 2019-ben 36 százalékuk vett rést ilyen vizsgálaton. Az unióban ez az arány csak 30 százalék.

A szűrővizsgálatokon való részvétel függ az iskolai végzettségtől és a jövedelemtől is. A legalább érettségizettek és a felső jövedelmi kategóriába tartozók mentek el nagyobb arányban a szűrővizsgálatokra.

Csehországban 30 százalékkal csökkent a rákos megbetegedések miatti halálozás

Ha Magyarországon a veszélyeztetett korosztály rendszeresen elmenne a szűrővizsgálatokra, érdemben lehetne javítani ezeket a statisztikákat. Például az Egyesült Államokban 25 év alatt 27 százalékkal sikerült csökkenteni a rák miatti halálozást. Ez az eredmény nagyrészt a dohányzás visszaszorításának, a szűrések bevezetésének és az orvosi kezelések fejlődésének köszönhető.

A Semmelweis Egyetem cikke szerint például azokban az országokban, ahol a korai felismerés (szűrés és diagnózis) valamint az alapvető kezelés széles körben hozzáférhető, az emlőrák ötéves túlélése meghaladja a 80 százalékot. „Számos országban valósítanak meg hatékony és eredményes szervezett lakossági emlőszűrési programokat, amelyek bizonyítottan hozzájárulnak a halálozás és az előrehaladott emlőrák megbetegedési gyakoriságának csökkentéséhez” – írják oldalukon.

Csehországban is 30 százalékkal tudták csökkenteni a rákos megbetegedés miatti halálozást. Ezt éppen azért tudták megtenni, mert nagyon komolyan vették a szűrőprogramokat. Például már a 2000-es évek elejétől a háziorvosokra bízták a vastagbélrákszűrések szervezését. Svédországban is érdemben javult a rákos megbetegedés miatti halálozás: ehhez hozzájárulhatott, hogy Svédországban a népegészségügyi szűréseken a lakosság nagyon magas aránya, 85 százaléka részt vesz.

Magánügy vagy közügy?

Többen a közösségi médiában arra hivatkozva akarják visszautasítani a kötelező szűrővizsgálatokat, hogy azok megtagadása nem jár járványügyi kockázattal, így magánügynek tekinthető. A témára rögtön rárepült a korábban az oltásellenességet is felkaroló Mi Hazánk. Novák Előd, a Mi Hazánk politikusa egy parlamenti felszólalásában azt mondta: a törvényjavaslat egyik fő célja, hogy olyan egészségügyi módosítást fogadjanak el, ami a WHO utasítására a magyar emberek szuverenitásának, egészséghez való jogának feladásához vezethet.

Legutóbb a Covid-járvány idején erősödtek fel hasonló hangok: az oltásellenesek azt gondolták, hogy a vakcina kötelezővé tétele az egyéni szabadság megsértése. Persze nem lehet párhuzamba állítani a szűrővizsgálatokat visszautasítókat az oltástagadókkal, de társadalmi szempontból hasonló jelenségről van szó.

„Minden, ami kötelező, korlátozza az emberek szabadságát, de a szabályok betartása teszi lehetővé az emberek biztonságos együttélését, a társadalom működését” – írta a MOK lapunknak küldött válaszában. Hozzátették: „Ahogyan nem áll »szabadságomban« az autópálya tetszőleges oldalán, akár a forgalommal szemben haladva vezetni, úgy hasonló, kölcsönösen elfogadott szabályok teszik kötelezővé bizonyos oltások felvételét vagy szűrővizsgálatok elvégzését, illetve akár járványok esetén a szabályok (maszkviselés, távolságtartás) betartását.”

Késői felismerés, hosszú kórházi kezelés

A szakmai szervezet szerint az egyéni szabadság és a társadalmi szabályok közötti kényes egyensúly megtartása közös feladat. Viszont rossz irányba viszi a kommunikációt, hogy az oltások és az egészségügyi szűrővizsgálatok esetében ennyire fókuszba kerültek a szabadságjogok. „Ennek bizonyítéka például a korábban már eltűntnek hitt betegségek újraéledése, mint a kanyaró vagy a szamárköhögés járványok” – írták.

Az sem utolsó szempont, hogy

hosszabb távon a megelőzéssel lehet a legtöbbet tenni az egészségügyi rendszer túlterheltsége ellen.

Az ellátó rendszer túlterheltségének egyik fő oka ugyanis az, hogy az emberek már későn, rossz állapotban kerülnek orvoshoz. Ilyenkor rendszerint már hosszas kórházi kezelésre lehet szükségük. Emiatt a betegek hosszabb időre esnek ki a munkaerőpiacról, ami gazdasági szempontból sem kifizetődő.

Tehát a szűrővizsgálatok megtagadásánál hiába nem áll fenn a közvetlen fertőzés veszélye, közvetett módon azok is társadalmi károkat okozhatnak, akik nem foglalkoznak az egészségükkel.

Röntgensugár, leterheltség, pozitív ösztönzők

A teljes képhez nézzük meg, milyen releváns érvei lehet azoknak, akik ellenzik a kötelező szűrővizsgálatokat. Például egészségügyi szempontból bizonyos vizsgálatok röntgensugárzással járhatnak vagy kellemetlenek lehetnek – gondoljunk csak a vastagbéltükrözésre. Kérdés, hogy lesz-e lehetőség egyedi mérlegelésre, és ki fogja vállalni a felelősséget, ha bármi baj történik a pácienssel például egy tükrözésnél.

Rékassy Balázs azt a kérdést is felvetette, hogy az egészségügyi ellátórendszer készen áll-e a megnövekedett vizsgálatszámokra? Van-e, lesz-e elég orvos az ilyen szűrések elvégzésére?

Ez látszólag ellentmond a fentebbi gondolatnak, miszerint a betegek szűrése tehermentesítheti az ellátórendszert. Ez hosszabb távon igaz is, viszont rövidtávon, ha hirtelen sokkal több ember szűrését kell megoldani, az plusz terhet okozhat. Ennek kivédésére valószínűleg több orvosra, esetleg szűrőállomásra lenne szükség.

Többen felvetették azt is, hogy adatvédelmi szempontból kockázatos lehet nyomon követni, ki vett részt a kötelező szűrővizsgálaton és ki nem. A MOK szerint lehetséges, hogy van adatvédelmi kockázata ennek, azonban a várható egészségnyereség és társadalmi haszon ezt bőven meghaladja.

És a végére még egy szempont: a kormány gyakran nyúl ahhoz az eszközhöz, hogy szabályokat szigorít, mielőtt megpróbálná a probléma gyökerét kezelni. Például ebben az esetben nem próbált meg olyan pozitív ösztönzőket alkalmazni, amivel motiválni lehetne az embereket a szűrővizsgálatokon való részvételre. Erre jó példa, hogy van olyan munkahely, ahol a munkaadó plusz szabadnapot ad a munkavállalónak, ha az elmegy egy szűrővizsgálatra. Más országokban a társadalombiztosítás vagy a privát biztosítók akkor adnak kedvezményeket, ha a páciens rendszeresen részt vesz orvosi vizsgálatokon.

A MOK szerint a részvételi arányokon kellene javítani, elsősorban széles körű edukációval, állami hirdetésekkel, médiakampányokkal kellene felhívni a figyelmet a szűrések fontosságára. Ezek mellett az iskolai egészségtan bevezetése is sokat javíthatna a társadalom egészségtudatosságán.