Kilenc év alatt Magyarországon csökkent legkevésbé a nemek közti bérkülönbség Európában

2013 és 2022 között 18,4-ről 17,5 százalékra csökkent a nemek közti bérkülönbség Magyarországon. Ez azt jelenti, kilenc év alatt Magyarországon csökkent a legkevésbé a bérkülönbség azon tagállamok között, ahol az átlagnál magasabb volt ez az arány az Eurostat adatai szerint.

A KSH 2022-es adatai szerint bruttó 401 700 forintot kerestek átlagosan a teljes munkaidőben foglalkoztatott magyar nők 2021-ben, ami 16,2 százalékkal, azaz 77 500 forinttal marad el a férfiak 479 200 forintos átlagfizetésétől. A bérkülönbség oka nagyrészt az, hogy a nők jellemzően alacsonyabban fizető szektorokban (oktatás, gondoskodás, értékesítés) dolgoznak, de kisebb részben befolyásoló tényező az is, hogy a nők a gyermekvállalás miatt általában megszakítják karrierjüket.

Egyes területeken viszont a negatív diszkrimináció miatt továbbra is kisebb fizetéseket kapnak, mint az ugyanolyan munkakörben dolgozó férfiak.

A g7.hu cikkéből kiderül, hogy a legnagyobb különbség a férfiak javára 2013-ban és 2022-ben is Észtországban (2013-ben 29,8, 2022-ben 21,3 százalék) volt, majd Ausztria, Csehország, Németország és Szlovákia után Magyarország következett.

Egyedül Luxemburg tudott fordítani az arányokon. Itt 2013-ban még 6,2 százalék volt a bérkülönbség aránya a férfiak javára, ami 2022-ben viszont már -0,7 százalékra romlott, ami annyit jelent, ha kevéssel is, de Luxemburgban már a nők keresnek jobban.

Luxemburg mellett Spanyolországban és Észtországban csökkent a legnagyobbat a különbség 2013-2022 között. Erőteljesen nőtt viszont Horvátországban, itt a bérkülönbség a férfiak javára még csak 7,7 százalék volt 2013-ban, 2022-re viszont 12,5 százalékra nőtt.

Az uniós átlag 10 év alatt mindössze 2,4 százalékpontot csökkent. A 12 százalékos uniós átlagnál kisebb különbség pedig csak 11 tagállamban volt ebben az évben.

Az Európai Unió már tavaly hadat üzent a nemek közti bérkülönbségeknek, egy új irányelv szerint a cégek 2027-től kötelesek lesznek nyilvánosságra hozni a munkavállalók díjazásáról szóló átfogó kimutatásokat. Ettől a megoldástól azt várják, hogy egyenlő vagy egyenértékű munkáért nemektől függetlenül azonos díjazás járjon.

Az, hogy ez mennyire fogja elérni a célját, kérdéses, António Guterres ENSZ-főtitkár például elég borúlátóan tavaly márciusban azt mondta, a nők és férfiak közötti egyenlőség a világban egyre távolabbi cél, amely legfeljebb háromszáz év múlva érhető el. „A férfiközpontú társadalom, a megkülönböztetés és az ártalmas sztereotípiák évszázados szakadékot hoztak létre a nemek között a tudomány és a technológia területén” – mondta.

A női egyenjogúság kérdésével a Telexen is több cikkben foglalkoztunk, például arra kerestük a választ, hogyan nem lett Nobel-díjas kutatónőnk közel száz éve, és mi köze ennek a nők önbizalmához. Ebben a cikkünkben részletesen írtunk arról, hogy nem a nők arányával van a baj a tudományos életben, ebben a cikkünkben pedig három szakács és egy cukrász mesélt arról, mik a szakma szépségei és nehézségei, hogyan kezelnek egy nőt olyan közegben, amelyben még a legjobb esetben is a konyha háromnegyede férfiakból áll, és miért megy ennyire kevés nő erre a pályára.