Nem a nők arányával van baj – a boszorkányüldözés korszakát idéző gondolatok ezek
2022. augusztus 26. – 20:45
frissítve
Aggódik az Állami Számvevőszék, hogy ha túl sok a diplomás nő, kevesebb lesz a gyerek. A nyilvánosságot csütörtökön bejárt, de még júliusban publikált elemzés szerint a nők jelentős felsőoktatási túlreprezentáltsága demográfiai problémákat is okozhat. A „Pink education jelenség Magyarországon?!”című elemzés megállapítja még, hogy:
- Az vezetett a felsőoktatásban a nők túlreprezentáltságához, hogy a közoktatásban a „nőies tulajdonságokat” és a humán tantárgyakat részesítik előnyben, valamint az, hogy elnőiesedett a pedagógusszakma is.
- A 700 válaszadó szerint a leginkább nőies tulajdonságok az érzelmi, szociális érettség, a szorgalom, a szófogadás, a kézügyesség, a jó szóbeli és írásbeli kifejezőkészség, a monotóniatűrés és a precizitás, pontosság. Ezzel szemben a leginkább férfias tulajdonságok a technikai-műszaki érzék, a kockázatvállalás, az élénkség, mozgékonyság, a térlátás, a vállalkozószellem és a logika. A felmérésben részt vevők szerint a lányok szorgalmasabbak, de az elemzők arra is rámutatnak, hogy „aki már megfigyelt kisfiút dekázás közben, az láthatja, hogy a férfiak rendkívül nagy koncentrációval tudnak feladatokat elvégezni”.
- A kutatók kiemelték, hogy a nők is érdekeltek abban, hogy a férfiak jól teljesítsenek és sikeresek legyenek, ugyanis amennyiben a fiús tulajdonságok kibontakoztatása hátrányt szenved, az gazdasági károkat is okoz.
A tanulmányt intenzív érdeklődés kísérte, többek közt Nyáry Krisztián is reagált rá. Később behatóbban is foglalkozunk a témával, de addig is közéleti szereplőket, tudósokat, humoristát és focistát kérdeztünk arról, mit gondolnak az Állami Számvevőszék elemzéséről.
Veiszer Alinda műsorvezető, újságíró
A problémafelvetések egyáltalán nem újak, én sok pedagógussal beszélgettem mindig, mivel a családom tele volt tanárral, és a nézőim java is pedagógus, ezért a problémák egy részét már évtizedek óta hallom. És bizony vannak iskolák vagy akár csak egy-egy pedagógus, akik az oktatás diákokra szabásával elég jól reagáltak ezekre a kihívásokra, csak tanulni kellene tőlük, meghallgatni őket, akár egy közösségi gyűlés keretében, nem azon csodálkozni, hogy máshogy működnek a fiúk, mint a lányok (amit semmiképp nem egyszerűsítenék arra, hogy a lányok humán, a fiúk reál területen jobbak, mert ez olyan vaskos stigmatizáció, önbeteljesítő jóslat, ami a lehető legkárosabb. Most olvastam egy kísérletről. Az osztályfőnököknek megmondták, hogy az osztályukban van néhány kiemelkedő tehetség, figyeljenek rájuk. Figyeltek. Az év végi értékelésnél ezek a gyerekek kiemelkedően jól teljesítettek. Mint kiderült, teljesen véletlenszerűen böktek rájuk. Pont ilyen hatással van ez a megbélyegzés, hogy a lányok nem jók fizikában, a fiúk meg irodalomban.)
A diplomás nők hatása a demográfiára szintén nem valami villámcsapásszerű újdonság, hanem évtizedek folyamata, nem csak Magyarországon. Diplomás, kétgyerekes, szabadúszó nőként sokat tudnék mesélni azokról a jelzőkről, hátrányokról, egzisztenciális nehézségekről, amelyeket társadalmilag kellene orvosolni, hogy a nőknek ne kelljen választaniuk a karrier és a család között. (Te jó ég, hogy még mindig itt tartunk.)
Pető Andrea történész, a társadalmi nemek kutatója
Mikor Novák Katalin az Axióma-videóban meghirdette, hogy a nőknek nem kell magasan kvalifikált, szellemi munkát végezniük, akkor már világos volt, hogy megkezdődött a nők közvetlen kiszorítása a magyar felsőoktatásból. A csökkenő forrásokat férfiaknak kell kapniuk, mint ahogy a numerus clausus is eredetileg a nőket szándékozott kiszorítani a magyar felsőoktatásból, csak már akkor se hagytak parlagon egy jó válságot, és gyorsan a zsidókat is megregulázták. Most folyik a közvélemény tesztelése és a megkülönböztetés normalizálása. Kíváncsi vagyok, a lányos szülők mit szólnak, hogy gyerekeik életesélyeit megint államilag határozzák meg.
Heal Edina, az Egyenlítő Alapítvány vezetője, korábban a Google magyarországi vezetője
Ezt a tanulmányt, azt hiszem, nem nevezhetjük teljes joggal kutatásnak, inkább egy ideológiai rémhírterjesztéssel ér fel. Megalapozatlan, tényeket teljességgel nélkülöző, félrevezető megállapítások vannak benne, melyek mindegyikét meg lehet cáfolni.
Ugyan az igaz, hogy a nők iskolázottsága a termékenységi ráta csökkenését eredményezte a világon mindenütt, viszont ennek épp az ellenkezője igaz, ha a magasabb iskolázottságot nézzük. Már a középiskolai végzettséggel rendelkező nők esetében is magasabb a termékenységi ráta, mint az alacsonyabb iskolázottságúak esetében.
Főleg a fejlett országokban azt látjuk, hogy sokkal nagyobb eséllyel házasodnak a felsőoktatásban részt vevő nők, mint azok, akik alacsonyabb iskolázottsággal rendelkeznek.
Ha már gazdaságban gondolkozunk, ahogy ez a „tanulmány” is kezdi – arra próbálva rávilágítani, hogy Magyarország gazdasága lesz veszélyben, hogyha a nők nem szülnek –, akkor nézzük a gazdaságot! A 2008-as nagy válság eredményeként a fejlett országokban is csökkent a születési ráta. Mindez megint csak egy erős visszaigazolás arról, hogy a gyerek nemcsak érzelmi, de igen erős gazdasági döntés is. Minél gazdagabb egy ország, annál több gyerek születik és annál több nő dolgozik. Jelenleg Magyarországon az egyik legalacsonyabb a nők munkavállalása az egész Európai Unióban. Pont az lehetne a cél, hogy több nő dolgozzon, és több nő legyen képviselve a vezetőségben. Ezzel kéne foglalkoznunk, nem a nők arányával az egyetemeken.
Egyáltalán nincs olyan probléma, hogy itt a férfiak lennének elnyomva, vagy a gazdaság bármely területéről hiányoznának. Hiába vannak ott az egyetemeken a nők, utána nagyon gyorsan diszkrimináljuk őket a munkahelyen. A vezetőségbe már ritkán tudnak bekerülni, az egyenlő fizetéseket már nem adjuk meg nekik. Ráadásul a nők világszerte hiányoznak a gazdaság egy igen nagy területéről. Az egész világ azt harsogja, hogy sokkal több női mérnökre lenne szükségünk ahhoz, hogy használhatóbb, jobb és profitábilis termékeket tudjanak a cégek építeni, és szolgáltatásokat létrehozni. A világ legnagyobb IT- és digitális cégeinél vadásszák a nőket, mert nem mindig működnek megfelelően azok a termékek a nők számára, amiket a férfiak hoztak létre. Ráadásul iszonyatos munkaerőhiány van mindenütt, minél képzettebb munkaerőre vágyunk, annál nagyobb. Akkor miért nem akarunk nőket és férfiakat egyaránt nagyobb számban bevinni a felsőoktatásba?
Magyarországon sokkal több egyetemre és jó felsőoktatásra lenne szükség – a férfiaknak is és a nőknek is. Az már egy más oktatási kérdés, hogy milyen stílusban tanítunk, és hogy jó-e az oktatásunk. Kimondhatjuk: a magyar felsőoktatás, mint ahogy az alapoktatás sem, nem jó. Sem a fiúknak, sem a lányoknak. Elmaradott, múlt századi, és nem követi a világ fejlődését.
Nem a nők arányával van itt a baj – a boszorkányüldözés korszakát idéző gondolatok ezek, amik szembemennek a tényekkel.
Ha arról beszélünk, hogy több gyereket szeretnénk, megvan a recept erre is. Azokban az országokban, ahol a férfiak is otthon maradnak a gyerekkel, a gazdaság is sokkal jobban fejlődik, és több gyerek születik. Ez a macsó társadalom, ami a nőkre azzal helyez nyomást, hogy csak szüljenek, etessenek és pelenkázzanak, mert másra nem képesek, az a férfiakat pont az ellenkező irányból terheli, holott a férfiaknak is szükségük van a szeretetre, gondoskodásra.
A társadalom kényszeríti a nőket arra, hogy érzékenyebbek, kommunikatívabbak és gondoskodóbbak legyenek. Ez nem egy biológiai kódolás, ezt a társadalom tanítja nekünk. Az összes hülyeség, amit a tanulmány ír a nőies és a férfias jegyekről – ezek nem biológiai jegyek, ezek társadalmi jegyek, amiket az oviban mutatnak meg nekünk a felnőttek. Ha ellenkezőleg mutatnánk, ellenkező fajta férfiak és nők lennének.
Balázsi Katalin fizikus, anyagtudós, a Nők a Tudományban Egyesület elnöke
Kétszer is elolvastam tegnap ezt a sokkoló tanulmányt. Az első felmerülő kérdés az, hogy miért az Állami Számvevőszék vizsgál olyan jelenségeket, mint a felsőfokú végzettséggel rendelkező nők túlreprezentáltsága, illetve miért nem szakembereket kérnek fel arra, hogy egy szakmailag helytálló kérdőívet összeállítsanak ehhez. Az alkalmazott kérdőívben szereplő szubjektív kérdéseket ugyanis eleve rosszul tetették fel, hiszen azok már magukban rejtették a „helyes” válaszokat is, amelyek azokat a rendkívül káros sztereotípiákat erősítik, amelyeket az egyesületünk tíz éve próbál lerombolni. Így olyan válaszok születtek, mint hogy a lányok szorgalmasak, a fiúknak pedig jó a technikai érzékük.
A tanulmány szakmaisága amiatt is megkérdőjelezhető, mert reprezentatívnak tekintenek egy 300 és 400 fős, szülőkön és pedagógusokon végzett, nem tudományos felmérést, ami, idézem az ÁSZ-t: „felhívhatja a döntéshozók figyelmét a társadalmi problémára, hozzájárulva ezáltal a társadalmi mobilitás előmozdításához és a szelektivitás csökkentéséhez”. Most azon dolgozunk, hogy vitát indítsunk az abban foglaltakról. Ehhez jó alkalom egy nyílt kerekasztal-beszélgetés az egyesületünk által szervezett Lányok Napja pályaorientációs eseményen az Akvárium Klubban október 18-án Budapesten, több érintett bevonásával.
Ráskó Eszter humorista
Itt már nincs idő a filozofálásra, cselekedni kell! Prémium fedezőméneket a tanulmányi osztályokra! Nemzeti péniszkvótát a szűkölködőknek! A pártalálási nehézségre vonatkozó részt mondjuk nem értem. Egyrészt semmi sem tesz kétségbeesettebbé, mint egy combos vizsgaidőszak, másrészt sosem leszel olyan vonzó, mint másodévesen egy dunsztos üvegnyi vbk után a Jolly presszó oldalának támaszkodva. Ha így nem megy, akkor hogyan?
A diplomás nők méhe felett aggódva guggoló honatyáknak – szerintem – amúgy még nem kell pirosra csavarni a vészjelzőt. Elég lesz akkor korlátozni az asszonyok továbbtanulási lehetőségeit, ha ez a tendencia már a döntéshozói rétegbe is bekígyózni látszik. Netalántán a parlamenti képviselőnők száma elérné a kritikus 20 százalékot. Addig meg hangolódjunk a gyermekvállalásra pajkos játékossággal, kedélyesen anekdotázva az olyan elhanyagolható körülményekről, mint hogy vidéken lassan már csak minden harmadik holdtöltekor lehet szülni, 9-11 óra között, terpeszállásban, saját lepedőre.
Tapasztó Orsolya fizikus, mentálhigiénés szakember, digitális tartalomgyártó
Fizikus kutatói múlttal vallom, hogy nincs olyan, hogy fiús vagy lányos tulajdonság. A társadalmi elvárások terelnek minket, tesznek keretbe, onnantól, hogy ha bemegyünk egy játékboltba, két oldalt látunk, egy rózsaszínt és egy kéket, fiús és lányos játékokkal. Ha a szüleim hallgattak volna a társadalmi normákra, a megszokottra, nem azt végeztem volna, amihez tehetségem van, szóba sem jöhetett volna egy fizika doktori. Őszintén bízom abban, hogy a szülők a gyermekeik képességeire bízzák majd az útjukat – elsősorban gyermekeik boldogsága érdekében –, és nem kimutatásokra, különböző felmérésekre.
Orvos-Tóth Noémi pszichológus
A gyermekvállalási kedv csökkenésének okaként a diplomás nők számának növekedését megjelölni minimum bizarr felvetés. Személyes véleményem szerint minden társadalomnak hasznára válik, ha minél több kiművelt emberfővel rendelkezik – legyenek azok férfiak vagy nők.
Hrutka János sportújságíró, egykori válogatott labdarúgó
Csak hogy a szakterületemnél maradjak, szemet szúrt a tanulmányban a következő mondat: „Aki megfigyelt már kisfiút, amint a dekázást gyakorolja, vagy éppen szétszed és összeszerel valamit, az láthatja, hogy a fiúk (és a férfiak) rendkívül nagy koncertrációval és intenzitással tudnak feladatokat végezni, gyakorolni, problémákat megoldani.” És rögtön eszembe jutott Szász Kitti többszörös freestyle focivilágbajnok, aki jó pár freestyler fiú tudását magasan veri, de említhetném az év első felének három nézőcsúcsot hozó női futballmérkőzését is, hiszen a legtöbben erre a három találkozóra voltak kíváncsiak a futball világában 2022-ben. Nekem két lányom van, a kisebbik jégkorongozik, vagyis egy férfiasnak gondolt sportot űz, amire az emberek folyton rá is csodálkoznak. Gyakran tényleg a fiúk között játszik, de azért, mert nincsen elég jéghokis lány. Nem hiszem, hogy a sportjában kevesebbet érne, mint bármely fiú, már csak azért sem, mert éppen most is a korosztályos magyar válogatottal vesz részt felkészülésen Franciaországban, ami hihetetlenül büszkévé tesz.
Én eleve nem tudom hova tenni, amikor női és férfi vagy egyéb hasonló megközelítésből különbségekről beszélünk, nem ez határozza meg, hogy ki jut előrébb, és miben lehet sikeres, hanem hogy mennyit tesz érte, milyen képességekkel, tudással rendelkezik, és milyen ember. Vannak persze tulajdonságok, melyek a férfiakra vagy a nőkre inkább jellemzőek, de nem hiszem, hogy ha ezekre ráerősítünk vagy ezekbe kapaszkodunk, az előrevisz minket bármilyen társadalmi probléma megoldásában. Ráadásul úgy érzem, hogy a jelenlegi helyzetben van számos nagyobb fajsúlyú, valós probléma is, ami az esetleges csökkenő gyermekvállalás kockázatához vezethet.