Hogyan nem lett Nobel-díjas kutatónőnk közel száz éve? És mi köze ennek a nők önbizalmához?
2023. március 6. – 12:59
Egy több évezredes status quo foglyai vagyunk, amely rém lassan változik. Pedig a nők megbecsülésével nők és férfiak egyaránt – de főleg a gyerekeink – csak nyerhetünk. Például Nobelt is – mondja Rácz Zsuzsa író, sokaknak Terézanyu, aki húsz éve szervez női támogató közösségeket. A Telex és az Egyenlítő Alapítvány közös sorozatában arra keresi a választ, mi lehet az oka annak, hogy bár hazánkban a férfiaknál több nő szerez felsőfokú végzettséget, a nőknek mégis kevesebb lehetőségük van a magas pozíciók betöltésére. Csak pár példa: Magyarországon az EU-ban a legalacsonyabb, 13 százalék a női képviselők aránya a parlamentben, az MTA tagjai között pedig még ennél is kisebb az arányuk.
Na de ki volt az a Veres Pálné? – kérdezgettem a barátnőmet, 19 évesen, mikor a
grinzingi borozóból hazafelé sétáltunk el a szobra mellett Budapest szívében. Ki
volt, hát a nőnevelés úttörője, felelte a barátnőm, aki a róla elnevezett gimiben
érettségizett. Oké, de hogy hívták? Értem, hogy a férje Veres Pál volt, de mi a
saját neve?
Veres Pálné, született Beniczky Hermin Karolina azon kevés női hősök egyike,
akiknek létezik szobra, sőt van róla elnevezett gimnázium, utca. Ő hozta létre az
első nőnevelő intézetet, hogy a hímzésen, zongorázáson, házasságra készülésen
kívül más, méltóbb, hasznosabb ismereteket is szerezhessenek végre a lányok.
Fájlalta, hogy ez neki nem adatott meg, végső lökést (én dührohamot) pedig
Madách Imre akadémiai székfoglalójától kapott: „A nő korábban fejlődik, de
teljes férfiúi érettségre sohasem jut, könnyebben felfog és tanul, de teremtő
géniusz hiányával az emberek irányadó szellemei közé nem emelkedik. Ő mindig
csak a szenvedő, sohasem a beható elemet képviseli, s innen, míg a
dilettantizmus legkedvesebb kontingensét szolgálja, a művészetet és tudományt
előre nem viszi.”
Meg a te jó édes anyád, gondolhatta Hermin, vagy ezt én gondolom, ő nyilván
illedelmesebb volt. 1868-ban teremtő géniuszával létrehozta a nőnevelő
intézetet.
Veres Pálné azon kevesek közé tartozik, akikre emlékszünk. De a közel 1200
fővárosi köztéri szoborból alig negyven ábrázol múlttal és névvel rendelkező
nőt. Az utcaneveknek is csupán 11 százaléka női név, a Jázminokkal, Ibolyákkal,
egyéb Virágokkal együtt.
Hol vannak a nők?!
Miért számít ez – hallom a kérdést, amitől már megy is fel a vérnyomásom –, ha
alig voltak jelentős nők?
Ha kevesen is, hiszen a nők a közoktatás megteremtéséig (cc. 1780) még írni-
olvasni is alig tanulhattak, de voltak. Csak nem tudunk róluk. Pedig életbe vágó
lenne ismerni őket, mert a női hősök, tudósok, kutatók, politikusok
reprezentációja – jelenleg ennek hiánya – meghatározza a világhoz való viszonyunkat.
Elsősorban persze a lányok szívják meg. Nők generációi nőnek fel úgy, hogy köztereken, tévében, tankönyvekben alig látnak kiemelkedő női teljesítményeket, életpályákat, amelyek inspirálhatják őket. Ennek az egyik következménye, hogy nincs elég nő a STEM-pályákon (természettudományos, mérnöki, technológiai és matematikai tudományágak). Annak ellenére, hogy az IT-ban jelentkező munkaerőhiányt a nők célirányos képzése akár meg is oldaná, az EU rengeteg pénzzel támogatja ezt a célt, és a nemzetek GDP-jében is növekedést érnénk el vele, mondják a számítások, a lányok mégsem jelentkeznek. Miért nem?
Mégis, hogyan lenne önbizalmuk ehhez, ha szinte minden területen
férfiakat látnak?
A híres zsenikísérlet, amelyet rendszeresen alkalmaznak, még mindig ugyanarra
az eredményre jut. Cirka nyolcéves korukig, ha megkérünk lányokat és fiúkat,
hogy rajzoljanak egy zsenit, a lányok és a fiúk nőt is rajzolnak, bár több férfit.
Amikor azonban bekerülnek a közoktatásba, már alig ábrázolnak nőt, csak
szakállas férfit.
Cikksorozatunk az Egyenlítő Alapítvánnyal közösen készült. Az alapítvány célja azoknak a változásoknak az elindítása és támogatása, amelyek eredményeként több női vezető lesz a magyar gazdasági, kulturális, tudományos és politikai életben. Tagjai hisznek abban, hogy a nők bevonásával meghozott döntések megalapozottabbak. Az Egyenlítő Alapítvány idén 11. alkalommal rendezi meg Nemzetközi Nőnapi Konferenciáját, melynek témája a jövő vezetőinek támogatása. A sorozat további részei: Az egész életem arról szólt, hogy bebizonyítsam: cigányként is érek annyit, mint egy fehér ember
Az ősasszony is csak ember volt
Ebben a korban bizonytalanodunk el önmagunkban. Mert például a történelemkönyvekben is a férfiak szemszögéből ábrázolt valóságot tanuljuk: a vadászó, hódító férfi történetét. Hol maradnak a nők? Yuval Noah Harari
gyerekeknek szánt zseniális törikönyvében, A világ uraiban állítja, hogy az
élelmiszerek feldolgozásával, tartósításával, azaz a főzés feltalálásával a homo
sapiens mindenkit le tudott győzni.
Hogy ki találta fel a túlélést biztosító főzést?
A betegek gyógyítását, a gyerekek és idősek gondozását most nem is említem,
ahogy a nők szupererejét sem: az utódok kihordását. Nem kérdés, hogy ki
végezte ezt az életbe vágó munkát.
Azok, akik ma is. És ma ugyanúgy nem kapnak érte sem elismerést, sem pénzt -
annak ellenére, hogy becslések szerint a világ GDP-jének egy harmadát állítjuk
elő gondoskodó, fizetetlen munkánkkal.
A nők elismerése, megbecsülése tehát mindannyiunk közös ügye kellene hogy legyen.
Ám a világ összes jelentős tudományos elismeréseinek (cc. 65 darab) 94 százalékát kapják férfiak. A Nobel-díjat például 1901 és 2021 között 888 férfi kapta meg,
és 59 nő.
De könyörgöm – hallom megint –, miért is kapnának, ha egyszer nem értek el
semmit?!
2018-ban Jocelyn Bell Burnell asztrofizikus fantasztikus díjat kapott a pulzárok
kutatásának terén végzett úttörő munkájáért. A díj rekordösszegű, 2,3 millió
fonttal járt. Soha nem kapta meg még nő. Csakhogy részben ugyanezért a felfedezésért 1974-ben a Burnell disszertációját szupervizáló két tudós, Antony Hewish és Martin Ryle már megkapta a fizikai Nobel-díjat. Az elbírálás során Burnell korszakalkotó munkáját lesöpörték az asztalról.
Vajon hány nővel történt ugyanez – csupán a tudományos életben?!
Tavaly nyáron adott ki a Magyar Tudományos Akadémia egy angol nyelvű
kötetet 13 alig ismert magyar tudós nőről. Napokig hatása alatt voltam, annyira
felkavart a történetük, különösen egyiküké.
Ki hallott dr. Banga Ilonáról?
Hallott valaha valaki dr. Banga Ilonáról? Én soha. 1906-ban született Hódmezővásárhelyen, magántanulóként végezte a gimnáziumot, másképp nőként nem is tehette. De a húszas években a természettudományos karok megnyíltak a nők előtt – így Banga Ilona biokémikusként diplomázott. 1931-ben jelentkezett Szent-Györgyi Albert asszisztensének, a szegedi egyetem laboratóriumába. 17 éven át volt a prof. jobbkeze. Sőt. 25 tudományos publikációt jegyeztek egyenrangú félként a C- vitamin kutatása során.
Iluska, ahogy Szent-Györgyi nevezte, tonnányi paprikát mozgatott meg: fáradhatatlanul dokumentált és ellenőrzött minden adatot. 1937-ben a C- vitamin felfedezéséért azonban egyedül Szent-Györgyi Albertet jelölték orvosi élettani Nobel-díjra. Banga Ilonának a nevét sem említették meg.
Iluska mégis tovább dolgozott vele, 1938-tól már az izmok összehúzódásért
felelős fehérje, a miozin viselkedését tanulmányozták. Olyannyira egyenrangú
félként, hogy 1942-ben Banga Ilona, mikor a professzort házi őrizetben tartotta a Gestapo, minden áldott nap telefonon számolt be neki a kísérlet
eredményeiről.
Sőt: amikor náci katonák akartak betörni a laborba, a tudós nő halált megvető
bátorsággal állta útjukat, és állította, életveszélyes, fertőző anyagok vannak
odabenn. Dr. Banga a megmentett laborban egy addig ismeretlen fehérjét
különített el. Az izmok összehúzódásáért felelős anyagról telefonon számolt be
Szent-Györgyinek. Együtt nevezték el aktinnak. A felfedezésről szóló
tanulmány 1942. július 6-án jelent meg az egyetem lapjában kettejük neve
alatt.
Szent-Györgyi mégis úgy ítélte, hogy az aktin további kutatását egy fiatal tudósra,
Straub F. Brunóra bízza. Az ő publikációja erről 1942 decemberében látott
napvilágot.
Ma őt tekintjük az aktin felfedezőjének.
1954-ben Szent-Györgyi ugyanezért a felfedezésért megkapta a svéd akadémia
Lasker-díját, amely majdnem akkora elismerés, mint a Nobel. Kell-e mondanom, dr. Banga Ilona mit kapott?
Ki áll ki a nőkért?
1973-ban az akkor már rég külföldön élő, idős Szent-Györgyi hazalátogat, és
meglepő bejelentést tesz: az aktint Banga Ilonával közösen fedezték fel, nem
Straub F. Brunó. Bejelentése visszhangtalan marad, pedig még 1982-ben is levelezik az Akadémiával. Az MTA elnökhelyettese épp Straub F. Brunó, aki egyben a Magyar
Népköztársaság Elnöki Tanácsának utolsó elnöke is 1989-ben.
Banga Ilona történetét dr. Hargittai Magdolna Széchenyi-díjas kémikus professzornak köszönhetjük, aki tudós magyar nők életútját kutatja. De dr. Banga Ilona nevét sem Szegeden, sem szülővárosában nem őrzi egyetlen utcanév, tér, szobor – még egy pad sem.
A nők hajlamosak saját sikereiket (gyakran férfi) mentoraiknak, főnökeiknek
vagy a szerencsének tulajdonítani. Dr. Banga története ennek sajnos
iskolapéldája.
Ha ki tudott volna állni magáért – vagy kiáll érte Szent-Györgyi Albert –, 1937-ben lehetett volna női Nobel-díjasunk.
Kutatások igazolják, hogy ha több női tudós, kutató, szakember képeivel
találkoznak a lányok – a tankönyvek erre teremtettek –, már ez növeli az
önbizalmukat.
Egyszerűen hangzik, nem? Nem. Egy több évezredes status quo foglyai
vagyunk, amely rém lassan változik. Pedig a nők megbecsülésével nők és férfiak
egyaránt – de főleg a gyerekeink – csak nyerhetünk. Például Nobelt is. De
legfőképpen önbecsülést, amelyre ugyanúgy szükségünk van, mint a levegőre, a
szeretetre, egy falat kenyérre.
Nem csupán nőnapon.
Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a Telex véleményét. A Telexnél fontosnak tartjuk, hogy mások véleménye akkor is megismerhető legyen, ha nem értünk vele egyet. Szeretnénk, ha egy témáról az olvasóink minél több álláspontot megismerhetnének.
