Novák Katalin kegyelmi botránya mutatja igazán, mekkora tétje van a fél sajtó propagandává silányításának

„Novák Katalin bemutatja, hogyan kezdődött a mozzarellagyártás Magyarországon + videó”

Ezzel a cikkel február 3-án találkozhattak a Magyar Nemzet olvasói, egy nappal azután, hogy a teljes független sajtó a 444 nyomán megírta: a köztársasági elnök kegyelmet adott a bicskei gyermekotthon volt igazgatóhelyettesének, akit azért ítéltek el, mert segédkezett a pedofil igazgató tetteinek eltussolásában.

Mivel nem találkozhattak ezzel szemben a Magyar Nemzet olvasói ugyanebben az időszakban?

Egyetlen olyan cikkel sem, amelyből részletesen kiderült volna, mi ez az ügy, mi a jelentősége, miért zavarja a kormánytól és a Fidesztől független közvéleményt olyan nagyon Novák húzása. A botrány kirobbanásának estéjén megjelent viszont a lapban egy névtelen, az elkövetőt és a köztársasági elnök döntését mentegető cikk, amely azt sejtette, hogy a kényszerítésért elítélt K. Endre koncepciós eljárás áldozata lett, a sajtó független része pedig álhíreket terjeszt.

A mozzarella/mosdatás/elhallgatás tengelyen mozgó tartalmak Novák Katalinnal kapcsolatban messze nem korlátozódtak a Magyar Nemzetre: kiszámítható módon a Fideszhez hű médiabirodalom minden tagja hasonló receptet követ. Ezen a példán pedig jól bemutatható, miért van hatalmas tétje annak, hogy a kormánypárt maga alá gyűrte és propagandává silányította a hozzájuk közel álló sajtót és a közmédiát egyaránt.

„A baloldal nagyon mélyen hallgasson!”

Mit olvashattak és hallhattak egyáltalán az ügyről a kormányhoz közel álló médiából tájékozódók?

A fideszes befolyás alá vont online sajtó két zászlóshajója az Origo és az Index. Előbbi direktben a kormánypárti szavazóknak és bulvárfogyasztóknak szól, miközben nem is próbálja palástolni elfogultságát, ennek megfelelően járt el most is. Az alaphírt a lap nem szemlézte, kedd estig összesen három, a témába vágó cikk jelent meg: „Kocsis Máté: A baloldal nagyon mélyen hallgasson”, „Megint hazudott a dollárbaloldal és a dollármédia: most a köztársasági elnökről”, és Novák Katalin keddi reakciójának szemléje. Ebből az írásból sem derülnek ki az eset részletei, csupán annyi, hogy a köztársasági elnök sosem adna kegyelmet pedofiloknak.

A középre célzó, finoman irányított Index másképp jár el: az alaphír hozzájuk sem került be, aznap és másnap kizárólag Donáth Anna Momentum-elnök reakcióit szemlézték (egyik esetben sem derült ki a címből és a címlapi ajánlóból, konkrétan miről is van szó). Az utóbbi napokban viszont már alaposan követik a témát, igaz, a legtöbb cikkben igyekeznek fenntartani a látszatot, mintha igazából csak az ellenzék látna érdemi problémát a kegyelemmel kapcsolatban.

A kormánypárti bulvár egy részénél (Borsonline) semmit sem hoznak le a kegyelmi ügyről, egy más része (Ripost) pedig ugyancsak Kocsis Máté baloldalozós reakciójából írt csak cikket. Ugyanígy jár el a Pesti Srácok is, ahol szerdán még rádobtak az egészre egy Jeszenszky Zsolt-publicisztikát, amely szerint „a baloldal lement a pöcegödör mélyére, ennél már nincs lejjebb”, és csak a „cselédsajtó” próbálja lejáratni Novák Katalint. Jeszenszky ugyanazt a szalmabábérvelést alkalmazza itt, ami a Magyar Nemzet névtelen cikkében került elő először, miszerint a sajtó azt a látszatot kelti, hogy a kegyelemben részesített K. Endre maga is pedofil volna.

A KESMA-birodalomba olvasztott helyi sajtónál sem különb a témafeldolgozás, egységesen a következő, egy az egyben a köztársasági elnök narratíváját átadó anyaggal intézik el a dolgot: „Kemény válasz az álhírekre – Novák Katalin: nem volt, és nem is lesz kegyelem a pedofiloknak!”.

A Mandiner – ami egyébként gyakran bizonyul a Fidesz-média leginkább sajtóként viselkedő tagjának – ezúttal nem lóg ki a sorból, sőt, ami a véleménycikkeket illeti, még túl is tesz társain. Az alaphírt, tehát a kényszerítésért elítélt igazgatóhelyettesnek adott kegyelmet nem szemlézték, csak az erre adott ellenzéki reakciókat, majd kitettek két publicisztikát az alábbi gondolatmenetekre felhúzva:

• „A kegyelem lényege, hogy nem érdem alapján történik”;
• „Azért az nem semmi, hogy oldottan pedofilizáló lapok és velük simiző viszonyban álló pártok szálltak rá Novák Katalinra”.

De helyt adtak annak a véleménynek is, miszerint „lehet az államfőt kárhoztatni, de pedofilmosdatónak nevezni, vagy az elkövetőt pedofil bűntársának nevezni nem lehet”.

Tavaszváró mackók és guruló dollárok közé nem fért be

Ennél azonban jóval fontosabb, mi történik a közmédiában, hiszen egyrészt annak televíziós ága jóval több embert ér el, másrészt – ha a NER 14. évében ez mulatságosan is hangzik –, a közpénzből eltartott sajtónak pártatlannak kéne lennie. A Híradó oldalát megnyitva és Novák Katalin nevére keresve az égvilágon semmit nem találunk, ami a témába vágna, a legutóbbi hír a köztársasági elnök szereplésével az, hogy „Új korszak kezdődik az örmény–magyar viszonyban Vahagn Hacsaturján szerint”.

A köztévéből már nem maradt ki teljesen a kegyelmi ügy, de nagyon ügyesen oldották meg a szerkesztők, hogy aki csak innen tájékozódik, véletlenül se jöjjön rá, mi okozott botrányt. Február 2. és 6. között, a 19:30-as Híradókban először kedden fért adásba bármi a volt bicskei igazgatóhelyettessel kapcsolatban.

A tálalás módja is tanulságos. A kizárólag propagandisztikus anyagokkal feltöltött Híradó második felében van egy fix rész, amelyben ellenzéki pártok különféle ötleteit játsszák be pár mondatban. Olyanokat tudhatunk meg például innen, hogy a Párbeszéd szerint védenünk kéne a vizes élőhelyeket, a Mi Hazánk szerint alkotmányban kéne garantálni a készpénzhasználathoz való jogot – vagy a keddi esetben éppen azt, hogy:

• a DK megfosztási eljárást kezdeményez a köztársasági elnök ellen;
• az LMP szerint vissza kéne vonnia a bicskei gyermekotthon volt igazgatóhelyettesének kegyelmét, és kikérik a döntés alapjául szolgáló dokumentációt;
• A Párbeszéd pedig azt kezdeményezte, hogy ezentúl lássák el nyilvános indoklással a kegyelmi döntéseket.

Az azonban sem a felkonferálásból, sem a pártok híradós szerkesztők által megkurtított állásfoglalásaiból nem derül ki, mi történt, mégis miért szorulna ilyen sok ponton reformra az elnöki kegyelmi eljárás. Az anyagot úgy vágták meg, hogy a pedofil szó például sehol se hangozzon el. (A propagandakészítés iránt érdeklődőknek érdemes megnézni itt 24:11-től a hivatkozott részt.) A szerda esti Híradóban aztán minden eddiginél konkrétabban, de még mindig nagyon homályosan írták körül az ügyet. Rögzítik, hogy Novák Katalin „undorodik a pedofíliától”, beolvassák, hogy az ellenzék lemondatná az elnököt, és Varga Judit volt igazságügyi minisztert is felelősségre vonná, majd ennyi hangzik el arról, mi történt:

„Az államfő tavaly tavasszal, a bicskei gyermekotthonban történtekkel összefüggésben adott kegyelmet egy olyan elítéltnek, aki hatósági eljárásban elkövetett kényszerítés kísérlete miatt kapott börtönt, és akkorra a büntetése nagy részét már letöltötte. Novák Katalin most azt mondta: az elnöksége alatt nem volt és nem is lesz kegyelem a pedofiloknak.”

És hogy milyen témákat dolgoztak fel ehelyett az M1 Híradóban ezekben a napokban? A teljesség igénye nélkül: megemelt tanárbérek, bűnöző migránsok, özönlő migránsok, dollárbaloldalhoz guruló dollárok, sporthírek, halálhírek és díjátadók, elnyomó és háborúpárti Brüsszel, óriási magyar sikerek Brüsszelben, fővárosi botrányok, kínai újévi ünnepség Kőbányán, na és persze a tavaszváró mackók.

Ilyenkor látszik a legjobban, miért érte meg leuralni a sajtót

A Fidesz már jóval Orbán Viktor 2010-es hatalomra kerülése előtt hadilábon állt a független sajtóval, a NER kiépülése azonban korábban nem látott térfoglalással járt a médiában is. 2021-re elértünk oda, hogy a teljes hazai médianyilvánosság több mint 50 százalékát kormánypárti körök kontrollálják, ami elérésre ugyan nem fordítható át egy az egyben, abban azért biztosak lehetünk, hogy rengeteg magyar emberhez leginkább Fidesz-barát sajtótermékeken átszűrve jutnak el közéleti hírek.

A fideszes politikusok hajlamosak kisebbíteni a kormányzati térhódítás mértékét, és bagatellizálják azt is, hogy ennek mekkora jelentősége van (például arra hivatkozva, hogy a Fidesz „médiaellenszélben” nyert a 2010-es választáson). Novák Katalin kegyelmi ügye azonban remek példa arra, hogy miért rettenetesen fontos a Fidesznek a narratíva minél kiterjedtebb kontrollja, és miért (lenne) rettenetesen fontos a magyar demokráciának, hogy a kormányzó párt ne nyomja agyon a fél nyilvánosságot.

Vannak témák, amelyek bár szintén fontosak, és egy alacsonyabb ingerküszöbbel rendelkező országban biztosan felháborodást váltanának ki, alappal feltételezhetjük, hogy nem lenne komoly következményük akkor sem, ha mindenki tudna róluk. A korrupció például tipikusan olyan, hogy bár az ellenzéket nagyon zavarja, a kormánypárti szavazókat nem érinti túl érzékenyen.

Ez az ügy viszont más, iszonyúan kényes, és még csak nem is kifejezetten megosztó módon: a pedofíliáról tudja mindenki, élen a Fidesszel, hogy az egyik legerősebb negatív kampányüzenet a szavazóknál.

Nem véletlen, hogy a pedofilokkal próbálta a kormánypárt a „gyermekvédelmi” törvény beterjesztésekor összemosni a melegeket, vagy éppen a Szikra Mozgalmat stigmatizálni. Mivel a mostani esetben egy pedofil elkövető bűntársáról beszélünk, szinte biztosak lehetünk abban, hogy a magyar társadalom elsöprő többsége nem nézné jó szemmel Novák Katalin döntését, ha arról részletesen tudomást szerezhetne. Igen, a fideszesek és a bizonytalanok vagy a teljesen apolitikusok sem.

Az sem kizárt, hogy egy ilyen ügy komolyan csorbítaná a család- és gyerekbarát önképet kialakító Novák, sőt, valamelyest akár a magát családbarátként beállító kormány népszerűségét,

ha megkapná a hírérték alapján neki járó hangsúlyt a nyilvánosság másik felében. Erre azonban a fennálló médiaviszonyok miatt sem most, sem egy következő hasonló esetnél nincs semmi esély. A magyar közélet tartósan berendezkedett arra, hogy a választópolgárok jelentős részéhez egész egyszerűen nem jutnak el olyan ügyek, amelyek valóban kínosak a Fidesznek, és nyomot hagyhatnának a támogatottságán.