Fazekas Gergely: Simán zokogok egy Taylor Swift-dalon

Fazekas Gergely zenetörténész volt Veiszer Alinda utolsó 2023-as műsorának vendége. A teljes interjút havi díjért cserébe ezen a felületen lehet megnézni.

A beszélgetés abból a hírből indul ki, hogy az amerikai Harvard Egyetem professzora egy szemeszter Taylor Swift-kurzust tart majd. Fazekas elmondja, hogy ez a fajta modern popkultúra-kutatás az Egyesült Államokban elfogadott, Nyugat-Európában nem igazán, Kelet-Európában pedig egyáltalán nem. (Fazekas ősszel az After egyik adásában beszélt nekünk Taylor Swiftről.)

Fazekas mesél arról, hogy a popzene mindig is része volt az életének: alapélménye volt a '92-es budapesti Guns 'N Roses-koncert, és ott volt a 2022-es koncertjükön is. A Dalszerelőműhely nevű előadás-sorozatának ötlete is onnan jött, hogy popszámokat akart közönség előtt elemezni, először gyerekeknek, majd aztán felnőtteknek is. Fazekas szerint már önmaguk miatt elkezdték érdekelni ezek a zenék.

Fazekas beszél arról, hogyan áll neki az ilyen előadásokon elemezni egy dalt: megnézi a szöveget, értelmezi, majd megnézi különböző szempontokból a zenét, a harmóniákat, a hangszereket, a formákat. Billie Eilish esetében például pontosan mit jelent az a „bad guy”, és ezt hogyan közvetíti a zene a három legalapabb akkorddal, a refrén hiányával, a kevés hangszerrel. Fazekas aztán beszél arról is, hogy mi az érdekes Eminem Godzilla című számában, vagy Krúbi Szívében, és milyen klasszikus zenei párhuzamokat lehet rá találni.

A zenetörténész szakterülete a barokk zene, felhoz egy példát egy zeneakadémiai óráról, ahol a diákoknak Alessandro Scarlatti egyik kantátáját hallgatták meg a több százból. Szerinte az ilyen darabok hallgatása jobban megfelel a mai popkultúra fogyasztásának, mint a magaskultúrának.

Fazekas beszél arról is, hogy a komolyzenénél az ember nem engedi ki a katarzist magából, míg egy popkoncerten, mint például Eilish Sziget-koncertjén hatvanezer ember zokogott egyszerre, és ő is képes zokogni egy Taylor Swift-dalon.

„Ez a rendszer, ami létrejött, olyan kötöttségeket tesz rá a zenére, nem [mindenki] érzi jól magát ebben a közegben.”

Fazekasnak a Dalszerelőműhellyel nem akar példát mutatni az oktatási rendszernek, nincsenek ilyen ambíciói, de az a véleménye, hogy be lehetne vonni a könnyűzenét a zeneoktatásba. Ha van fő célja, az ez lenne: figyelmesen hallgassunk zenét.

„Kurtág is kortárs, Krúbi is kortárs”

– mondja.

Fazekas beszél arról is, hogy a zalai Margó fesztiválra írt egy esszét édesapja haláláról, és arról, hogy mit kapott a családjától. Ebben az esszében olvasható az a mondat, hogy a sebészorvos dolga nem nagyon tér el a zenetudós dolgától, abból a szempontból, hogy mindkettőben szétvágni, elemezni, értelmezni kell rendszereket. (Fazekas édesapja infarktusban halt meg, annyi idősen, amennyi a zenetörténész most.) Mesél arról is, milyen érzés volt édesapja szakszövegeit olvasni, és párhuzamba állítani a saját szövegeivel.

Fazekas egy „panelpolgári” családban nőtt fel, nagyszülei értelmiségiek voltak, mindkét szülője orvos, de a budaörsi lakótelepen laktak, egy nyolcadik emeleti lakásban. Tizennégy éves korában a nagymamája megtanította zongorán egy négykezesre, innen kezdődött igazán az érdeklődése a zene felé.

„A zeneszerzők nem azért írnak zenét, hogy kielemezzük őket, hanem azért írnak, hogy zokogj” – fejti ki arra a gondolatra, hogy a zene mindig túlmutat önmagán, sosem saját magáról szól. Kifejti az elméletét arról is, hogy a Bach-fúgákat miért lehet az élethez hasonlítani: mert ez a fajta kompozíciós technika annak a bonyolultságát mutatják meg.

Fazekas szerint nagyon fontos lenne bemutatni, hogy a zeneszerzők is emberek, nem pedig „transzcendens figurák.” A beszélgetés vége felé elmondja, hogy az interjú közben megvilágosodott: a nehéz zenéknél mindig az a célja, hogy próbálja érthetővé tenni őket, a Dalszerelőműhelyben pedig bonyolulttá, nehézzé akarja tenni ezeket az egyszerű zenéket.

Fazekas zenei tanácsadóként dolgozik a Kurtág című dokumentumfilmben, amit Nagy Dénes (Természetes fény) rendez. A filmet már vágják, a szakértő szerint a célja az lesz, hogy Kurtágot közelebb hozza – egy emberről fog szólni, aki egyébként zeneszerző. Fazekas Kurtág zenéjét is tudja kortárs popzenéhez kötni, SZA Kill Bill című számának billentyűszólamában fedezett fel hasonló mikrotonalitást, mint amit a zeneszerző Az igazi út című tételében (Der wahre Weg (Hommage-message à Pierre Boulez)) használ a Kafka-ciklusokban.