Közel 12 milliót költött Szöllősi György nagyköveti útjaira a külügyminisztérium

–– Eddig közel 12 millió forintot költött a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) Szöllősi György Puskás-ügyi nagykövet útjaira – írta a 444.

A portál korábban közérdekű adatigényléssel derítette ki, hogy a KKM az elmúlt hat évben Szöllősi 35 külföldi útját finanszírozta, azt viszont nem árulták el elsőre, hogy mennyi adófizetői pénzt költöttek ezekre az utakra. A 444 ezért újabb közérdekű adatigényléssel fordult a minisztériumhoz, akik másodjára elárulták, hogy bár nem a KKM megbízásából utazgat Szöllősi, de közel 12 millió forintot költöttek a nagyköveti útjaira.

„Kiemeljük, hogy a kérdésfeltevésében szereplő megfogalmazással ellentétben Szöllősi György rendkívüli és meghatalmazott nagykövet nem a Külgazdasági és Külügyminisztérium megbízásából vett részt a szeptember 29-i válaszukban szereplő utakon. A korábbi válaszunkban szereplő utazások vonatkozásában – amelyeken Szöllősi György úr rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti diplomáciai rangjával összefüggő tevékenysége ellátása során részt vett – a Szöllősi György úrnak az utazásokon részvételével összefüggésben felmerült költség mindösszesen 11 758 063,- Ft volt” – írta a KKM.

Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője és a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke nemrég azzal került be a hírekbe, hogy az amerikai nagykövetség elutasította a diplomata vízum iránti kérelmét, így a Puskás-ügyek és a magyar futball nagyköveteként nem tudott elutazni a chicagói Árpád-kupára, az észak-amerikai magyarok hagyományos futballtornájára.

Szöllősi – aki korábban a felcsúti Puskás Akadémia sajtófőnöke is volt – 2017 óta a magyar futball és a Puskás-ügyek rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Az esetről az Indexnek azt nyilatkozta: „Kimondottan a Puskás-ügyek és a magyar futballhagyományok nagyköveteként kaptam a meghívást. Én pedig az ilyenkor szokásos ügymenetet követve továbbítottam a meghívólevelet a Külgazdasági és Külügyminisztériumba, miniszter úr engedélyezte az utazást, és attól kezdve a kollégák intézték a vízumkérelem benyújtását. Hozzáteszem, az ilyen és ehhez hasonló vízumkérelmek sokaságát intézték a közelebbi és a távolabbi múltban, rutinszerű és automatikus folyamat volt ez idáig, amennyire én tudom, és senki sem látta jönni a kérelem elutasítását.”